Isabel az esőt nézi Macondóban. Gyermeket vár. Termékeny képzelete furcsa lényekkel, különös történetekkel népesíti be a házat, míg az egyenletesen kopogó eső összemossa álmait a valósággal. Megelevenedik a falu, ahová egyszer ősöreg angyal érkezett, ahol az asszonyok olykor vízihullákkal álmodnak, s ahol, bár terméketlen földjén nem terem virág, nyári éjszakákon rózsaillatú a tenger. Zuhog, szakad, kopog az eső, s a lavórból tenger lesz, melynek horizontján időről időre felbukkan, majd eltűnik egy titokzatos, hatalmas óceánjáró.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások