A többnyire magukban beszélő szereplők egy tízemeletes panelház foglyai, akiket egy fullasztó júniusi éjszaka terel össze, és akik saját álmaikból és fantáziálásukból egymáséiba révedve végül közös történetben fonódnak össze. A darab Az ezeregyéjszaka meséire utalva már címével is jelzi, hogy a lakótelepi közeg szürreális események terepévé alakul, ahol a résztvevők kívülről látják magukat és a többieket, és mintha mesét mondanának, számolnak be, hogy éppen mi zajlik a szemük előtt, illetve vetítik előre, hogy mit fognak tenni a következő pillanatban. Ez az epikus, elmesélő elv teszi lehetővé, hogy a nagyon lírai szöveg végül a nézőkben is történetként csapódjon le.
Ulrich Deuter kritikus: ez "egy romantikus, lírai darab, amely szerint a hétköznapi életen túl vár ránk a szépség és nagyszerűség birodalma."
A(z) Honvéd Együttes előadása
Hozzászólások