A fiatal szerelmeseket származásuk választja el. Mindkettejüket mással házasítaná a család, a középosztálybeli muzsikus lányának egy titkár való, az udvari miniszterelnök nemesi származású fia pedig vegyen el egy grófnőt. Ez a dolgok rendje, és ezért sokan sokféle aljasságra képesek. A nemesek nemtelen eszközökkel igyekeznek kezükben tartani az események irányítását, megőrizni féltett hatalmukat. Joggal tesszük fel a kissé naiv kérdést: hát nem jár együtt a nemesi címmel a tisztesség és az erkölcs? A választ a világirodalomból és a történelemből mind tudjuk. Az ármánykodókat titok lengi körül, mely túl későn lát napvilágot. A szerelmesek lángolása, szenvedélyük őszinte és tiszta áradása sem elég, hogy elkerüljék a tragikus véget.

Schiller művét elsősorban nem a téma aktualitása hívja a 21. század színpadaira. Sokkal inkább a kidolgozott karakterek és a katartikus színpadi szituációkat teremtő drámaiság az, ami miatt a színházi alkotók rendszeresen feldolgozzák, a közönség pedig rajong Luise és Ferdinánd bús történetéért.

„Az ’ármány’ ott leselkedik ránk is, kívül-belül egyaránt. Jobb, ha felvértezzük magunkat Schiller éleslátásának tudásával, hogy ne csalódjunk végzetesen. Főleg, ha szeretünk szerelmesnek lenni. Hisz nincs is ennél izgalmasabb dolog a világon, amiért érdemes élni. Igen ám, de ha a szerelmünk elhomályosítja látásunkat, ha önimádatunk belehajszol minket az őrült szerelembe, akkor akár veszélyessé is válhatunk. Vigyázzatok és szeressetek, Barátaim!”
Zalay Szabolcs, Leőwey Klára Gimnázium igazgatója

A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása