Rengeteg ajtó vesz körül bennünket, melyeket önfeledten nyitunk és zárunk, megmámorosodva attól az érzéstől, hogy dönthetünk. A legtöbbről viszont vagy nincs tudomásunk vagy nem akarjuk észrevenni, hogy ott van. Ezek a láthatatlan ajtók saját magunk építette börtönünk berozsdásodott, megvetemedett, lassan már nyithatatlanná vált ajtai.
A darab női sorsok pillanatképeiből áll. Középpontjában a számukra láthatatlan ajtóé, ajtóké a főszerep. Nem értik egymást, a konfliktusaikat, önmagukat. Szeretnének változtatni, de nem tudnak vagy nem akarnak. Még amikor résnyire megnyílik az ajtó és átszűrődik némi fény, akkor sem képesek megtenni a szükséges lépéseket. Meddig maradhat zárva egy ajtó? Le lehet-e élni egy életet csukott ajtók mögött? Mi az, ami arra késztet, hogy kilépjünk a megszokottból az ismeretlen terepre? Mitől lesz bátorságunk élni? A konfliktusok kibontakozása közben időről időre feltűnik a férfi figurája, aki lecsupaszítva az eseményeket, realisztikusan, férfias szemszögből mutat rá a problémákra.
A(z) GlobART előadása
Hozzászólások