A nagy Gatsby

Értékelés:

42 szavazatból

Szerinted?

A kultikus, világhírű regény titokzatos szereplői most a Víg színpadán is életre kelnek. Gatsby, a titokzatos múltú aranyifjú fényűző világot teremt maga körül, hogy visszaszerezze élete nagy szerelmét, Daisy-t.

Scott Fitzgerald műve nyomán a színpadi változat zenéjét Kovács Adrián komponálta, szövegkönyvét Vecsei H. Miklós írta, dalszövegeit Vecsei H. Miklós és ifj.Vidnyánszky Attila jegyzi, aki egyben az előadás rendezője is.

Közreműködik: Adamovich Ferenc, Aranyi András Csaba, Ágoston Krisztina, Bálint Barna, Biczó
Anna, Drahota Albert, Fehér Laura, Forrás Adél, Harangozó Boglárka, Kolozsvári Ádám, Kóbor
Balázs, Misik Renáta, Nagy Lili Anna, Nánási Attila, Orosz Gergő, Papp Tamás, Rábaközi Gergő,
Rimár Izabella, Safranka-Peti Zsófia, Stohl Luca, Szabó Rebeka, Szigethy Norbert, Tokai Rita,
Tóth Brigitta, Viola Péter, Vitárius Orsolya,

Zenészek: Balázs Tamás, Bali Gabriella, Báthori János, Bettermann Rebeka, Bille Gergő, Brunner
Bence, Cser Huba, Donáth Gergő, Dörnyei Szabolcs, Görbicz Fülöp, Kalocsai Eszter, Kiss-Varga
Roberta Izabella, Kiss Vilmos Tibor, Kovács Tamás, Mester Dávid, Paczári Viktor, Pintér Ferenc,
Raboczki Balázs, Sárdi Ádám, Standovár Mátyás, Szentgallay

Verekedés: Balázs László

Sztepp: BÓBIS LÁSZLÓ
Hangszerelés: KOVÁCS ADRIÁN, MESTER DÁVID
Elektronikus hangszerelés: TERJÉK GÁBOR

A(z) Vígszínház előadása

Stáblista

Színházi műsorok

Értékelés:

42 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

1/10

Óriási csalódás, irritáló zagyvaság az egész, legrosszabb rendezés valaha. Az első musical, amiről ki akartam menekülni. Alpári, igénytelen “zene” és “szöveg”, a “tánc” olyan, mintha a az összes színpadon álló ember epilepsziás rohamot kapott volna. Az ilyenkor szokásos kötelező melltartós-harisnyás-kisgatyàs “férfiak” és gagyi díszlet és ruhák tovább alacsonyították az este színvonalát. Érthetetlen és sértő, hogy ennyi pénzért egy ilyen presztízsű helyen ezt kapja a néző. Sajnálom, hogy előre ki kellett fizetni a jegyárat vagy hogy nem lehet visszakérni, egy Forintot nem ért. Ha valaki nem tud jót csinálni, akkor miért nyúl hozzà és miért engedik oda? Semmi nem jelenik meg a kor stílusàból és szépségéből. Emiatt most a Vígszínházban és több színészben is óriásit csalódtam. Az épület gyönyörű továbbra is és a színhàz kiszolgáló személyzete nagyon kedves és jófej volt. Az épületben sétálni szabad, a becsengetésnél gyorsan el kell menekülni és akkor bármi mással jobban elütni az időt.

Válasz

10/10

Fantasztikus előadás!
Másodszor láttam, először ketten mentünk párommal, ma elvittük a nagykamasz gyerekeket is.
Valóban nem egy szokványos musical előadás!
A látvány, a tánc, a zene, mind lenyűgöző.
A történetet úgy adják elő, hogy komoly kritikát fejezzen ki a ma világára is.
A táncosok fantasztikusak, sokszor akrobatikus mozgások is megjelennek.
Van egy elvont világa is, amikor a történetet a táncban, a zenében viszi tovább, finom humorral és komoly drámaval is.
Elsőre a történet újdonsága, a profi megvalósítás varázsa bűvölet el. Másodszorra a a színészek, táncosok profisaga, a koreográfia és a rendezés bátorsága varázsolt el.
Bakó Gábor, ifj Vidnyánszki Attila, gratulálok!
Sokszor kritikus lányaimat is elvarázsolta, a színek, a fények, a darab frissesség, a dinamizmusa, a finom humora lenyűgözte őket. Igazi fiatalos friss rendezés, darab.
Ajánlom mindenkinek!

Azt hiszem, el kellett volna olvasnom a kritikákat, mielőtt elmegyünk megnézni. Az első felvonásban próbáltam alkalmazkodni ahhoz az érthetetlen katyvaszhoz, amit a színpadon láttam. A második felvonásra ez vagy sikerült, vagy a rendező könyörült meg rajtunk, és némi értelmet csempészett alkotásába.
Musicalért mentünk, ez számomra nem az volt. Maga a zene, a dalok is valami szürreális formát öltöttek, mint az egész színdarab. Ugyanez a szürreális hanghordozás jellemezte a sokszor szándékosan ripacs beszédstílust, mely nagyon zavaró volt, de megvolt az értelme és helye.
A második felvonásra kezdett tetszeni a kavalkádszerű show. Szerencsémre többször láttam a filmet, így nem kellett értelmeznem a történéseket. Párom nem látta, így neki követhetetlen volt, mi történik a színpadon. Én előzetes ismereteimre támaszkodtam, és mivel többször végig elemeztem a filmet, így a színdarabnál ezzel is könnyebb dolgom volt, és a mélyebb értelemre is koncentrálhattam.
Szürreálisnak jellemeztem a darabot, mert az egész egy álomvilág, mely a szereplők által elképzelt világ fejben létező másolata volt.
Egy darabnak nem kell hasonlítania a filmes elődökre, ha ezt elengedjük, sokkal élvezhetőbb. A rendező szabadon értelmezi, adaptálja a rendelkezésére álló történetet. Imádtam a kihangosított aktuálpolitikai gondolatokat, de a címszereplő lecserélt szójárásával nem tudtam megbarátkozni. Ez Magyarországon a közönségességet képviseli, nem a címszereplő kifinomultságát.
Lélegzet visszafojtva vártam, a nagy Gatsby színre lépését, ahogy megjelenik, és megáll a levegő. Kérdés nélkül is tudni lehet, megjelent: a nagy Gatsby, a lenyűgöző, karizmatikus milliomos. Ehelyett a kis Gatsby jelent meg, ahogy azt lentebb egy kommentelő találóan jellemezte. Wunderlich kedvéért mentünk elsősorban, és csalódás volt. Tesze-tosza, halvány jellem, karizma nélkül. Hiába van rendezői szabadság a mű értelmezésében, a nagyból kicsit azért talán mégsem lehet...

Összegezve, a végére megbarátkoztam a darabbal, élvezhető karnevál állt össze, mely az eredeti mű újragondolása, aktuálizálása, újra értelmezése.

1/10
Értelmezhetetlen, alpári, kusza, szinte semmi cselekmény nincs benne. Nagyjából az elhangzottak 90%-ka felesleges "szöveg". Szinte végig énekelnek.
Senkinek nem ajánlom, aki igazi színház élményre vágyik. A huszas éveinkben vagyunk, még így is sokkoló volt sok részlet, idősebb korosztálynak nem tudom elképzelni, hogy tetszene.
Sem nem vicces, sem mondanivalója vagy tanúlsága nincs. Teljes időpocsékolásnak éreztük. Ha az ember elalszik közben 10-15 percre gyakorlatilag semmiről nem marad le.

6/10

A próba-folyamatról:
https://www.facebook.com/vigszinhaz/videos/vb.123593004321847/676795089559011/?type=2&theater

Az útmutató szerint „zenés előadást” láttunk. Közelebbről én „drámai revü-operának” nevezném a műfaját, (mivel némiképp hajazott a hajdani Cherbourgi esernyőkre.
Az előadás ötvözte mindhárom műfajt. Volt itt folyamatos tánc és akrobatika, mégpedig mindenki a revü világában honos csillogó-villogó flitteres ruhában táncolt és énekelt. A szövegkönyv 90 %-ban dalban hangzott el. Olykor még a párbeszédek is, ahogy ez az operákban is szokás. Kellemes, lágy, andalító dallamokban, bár nem hangzott el egyetlen fülben megmaradó, „sláger-gyanús” ének sem. A drámai helyzeteket hangerővel fokozták, olyan hangerővel, h az előttem ülő két 70 éven túli, bérlettel érkezett néni, mindkét kezük a fejük mellett volt és időnként 1-1 ujjukkal eldugaszoltak hallójárataikat. A dráma pedig lassan bontakozott ki a híres Gatsby élettörténetével. Mellette egy kis kostolót kaptunk az I. Világháború lövészárkaiból visszatért fiatalok életérzéséből, az 1920-as évekből. (Mint egy Hemingway-regényben).
A dráma prózai részében két magvas gondolatot is beágyaztak a szerzők. Egy Miskin hercegre emlékeztető idézetet, (emlékezve, az elmúlt évadban Dosztojevszkij Félkegyelmű c. regényét vitte színre a Víg e két szerző-színésze.) A másik korunk fiataljait korholó mondata: „A mai diákok elfogadják a kormány (nem állam, kormány) pénzét, aztán 18 évesen elhúznak Nyugatra.” (Ezt vajon ifj. Vidnyánszky, vagy Vecsei Miklós írta?)
Egy hatalmas kavalkád volt a 3 órás este, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, h megszólítsák a legfiatalabb korosztályt. Sztem, nem lehetett volna jobban fokozni a színpadi látványt, ez időnként erősen zsúfolttá tette a színpadot. Egyidőben a színpadon ropta húsz fő táncos, 2 akrobata, kb. 15 színész énekelt, mellettük a teljes zenekar tízegynéhány taggal, karmesterrel, - sok volt. A színészek állandóan a nézőtéren keresztül futottak be és ki, sőt egyesek fel is másztak az első emeleti páholysorba, közben marékszámra szórták a konfettit a közönségre. A csillogó konfetti beborította az egész Vígszínház padlózatát, a nézőteret, ruhatárakat, a lépcsőket, az alagsori büfét és wc-ket. (Vajon, 2 mázsa konfetti elég lesz a produkciónak az évadra?)
A látványt betetőzte a színpadi technika egész estés munkája. Forgott itt kérem minden, mint a körhinta, süllyedt és emelkedett a zenekar, szálltak a ballonok. A látvány legérdekesebb része volt a két irányítható, óriás hal-lufi, mely a szünetben a nézőtér felett úszkált, mint egy hatalmas akváriumban. Mindenki veszettül fényképészkedett.
A formabontó előadásban keményen megdolgozott minden résztvevő. A zenei feladatokban, olykor operaénekesként is helyt álltak a Víg színészei. Különösen: Wunderlich József, Wascovics Andrea, Ember Márk, Szilágyi Csenge, Ertl Zsombor.
A „slágerek” hiánya miatt nem gondolom, h hosszú évekig repertoáron fog maradni az előadás, ahogy hajdanában a Vígből induló musicalek, de 1, esetleg még 1 évig sok fiatal fogja még megnézni.

Totális színház: a zene, a tánc, a látvány...10/10

2/10

Aki kicsit is kedvelte a konyvet, az ne nezze meg a darabot. Olcso, ripacs, indokolatlan eneklessel, kozepes szineszekkel es borzaszto szovegekkel.

4/10

A színészek, a táncosok mind jók, de a rendezés... lényegében csak a szünet végén megjelenített party tetszett. Az utolsó órában csak arra vártam, hogy mikor lesz már vége. Csalódás.

Akkor miért egyet tetszett adni rá, drága?

Összes hozzászólás

Következő előadás

Értékelés:

Következő előadás

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Színházi műsorok

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon