A mi utcánk

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

A MI UTCÁNK---Horváth Csaba---Végzõs fizikai színész-osztály---Ódry

"Ezeket? Isten? A saját képére?" - sóhajt a Trabantján idevetõdõ pap. Vegetáló véglények élnek itt alkoholtompa reménytelenségben. "Ez a Görbe utca, hiába adtak neki más nevet, volt már Ságvári utca, most Radnóti, - az Orgona presszóval kezdõdik, melyet a csapos nevén mindenki ki csak Misi-nek hív.
Vida bácsi hetven éves, tüdõbajos, vele senki se fog kezet: történetét Hegymegi Máté teljes egészben elmondja, a többi szereplõ életének legérdekesebb mozzanatai elevenednek meg Tar Sándor letaglózó mondataiban, a fizikaisok eleven deklamációjával, Horváth Csaba
páratlan eredetiségû gesztusnyelvén. A játszók folyamatosan változó alakzatokban képezik a monológok közegét, szüntelen mozgásban feszülten izgalmas atmoszférát teremtve.
Hesz Jancsi mindig siet, de azt az egyet még megissza, nem dolgozik, mégis munkaruhában jár a látszat kedvéért. Harap Sanyi, aki valaha leköpte az igazgatót, akasztásra készül, de most már ez se fog sikerülni. Béres szomszéd részegségében egyszer "szerbusz Bélám"-mal üdvözölte a kocsmaudvar akácfáját, melyet így is hív azóta mindenki.
Sikerembernek talán csak Sarkadiné Piroska nevezhetõ, kinek piros boráért már kora reggel sorba állnak, bár ez csak az elsõ stáció a bögrecsárdák, házi pálinkák keresztútján. Fiatalok, szökésen törik a fejüket, Zsigmond Emõke, Sós Kati gödörben táncolva csábít, nem jut azonban messze a jobb híján választott Widder László-val, "holnap korábban jöjjünk".
Fehér László hatgyermekes apa, de még a szomszéd gyerekét is megáénak szeretné tudni másik figurájában 58 éves rokkant, bicebócán jár, "mintha mindig labdát vezetne két csapat ellen, de attól még házat építene hatvan éves menyasszonyának.
Elementáris szöveg, fantasztikus képek, káprázatos fizikai és színészi teljesítmény. Gyöngy Zsuzsi, aki egy késõbbi jelenetben a katatón feleséget játssza, vijjogó sikolyokkal vagy ötször pattan vállra a földrõl. Sudák táncoslábú, fess ember, "a fél ötös busszal jött, most 11 óra és már háza van, felesége", bajszát, hippis haját Zsigmond Emõké-tõl kölcsönzi, ahogy
századparancsnoka mondta róla, amit csinál, "az már nem is tánc, hanem színimûvészet".
Ahogy ez az egész produkció is nagyon az! Több, mint vizsga, több, mint szöveg, több, mint mozgás: egy gyökeresen új kortársi stílus. Olyan nyelv, mely teljesen különbözõ textusok kongeniális megjelenítésére alkalmas: Toldi, Nagy Füzet, Pillangó, Irtás, - hogy csak a legutóbbi remekléseket említsük.
A depresszív légkört a dermesztõ humor csak fokozza. Mérõ Lajos hiába keni be falloszát Hubertusszal, asszonya elutasítóan néma. Eszement tréfákkal, próbálja megnevettetni, válóper a vége. Röhög a az egész tárgyalóterem, a bírónõ, Zsíros Linda straussi kacagóárival brillíroz, Pallag Márton gyõzködi, õk nem járnak színházba, "szegény embernek annyi a
szórakozása, amennyit a másikban megtalál". Varga Krisztina, a messzirõl jött szép Rozika ezüstpénzt tart a szájában szeretkezés közben, fia, Horkay Barnabás megszerzi az áhított talizmánt, egyik oldaln két madár van, a másikon "pasla írással: életem". Õ még fiatal, "Még elõtte az egész élet, és ettõl meg lehet bolondulni".
Tar Sándor a legnagyobb magyar novellista: elviselhetetlenül igaz, harminc év múltán még inkább. A mi utcánk-at megint el kell olvasni, lassú teher, - aztán még újra nézni Horváth Csaba végzõs osztályának félelmetes elõadását.