Zenés túlkapás, avagy egy igazságtalanság anatómiája.
Valószínűleg minden emberrel történik élete során olyan igazságtalanság, amely során nem is főként emberi méltóságunkba gázol bele valaki, hanem szimplán jogtalanságot követ el velünk szemben. Nem feltétlenül gonoszságból, személyes ellenszenvből, vagy mert erősebb nálunk és visszaél hatalmával, hanem sokkal inkább csak azért, mert úgy érzi: megteheti. Mi mit teszünk ilyenkor? Lenyeljük a békát? Élünk tovább? Elfogadjuk, hogy „ilyen az élet”? Vagy harcolunk az igazunkért, bírósághoz fordulunk, perelünk, akár évekig, évtizedekig s aztán... ügyünk egyszer csak elporlad, szétmállik, semmivé lesz, mert akivel perben állunk „valakinek a valakije” s mi rájövünk, hogy az írott törvények fölött létezik egy emberi, rokoni kapcsolatokból szőtt érdekháló, amely sokszor felülírja a törvényeket. Ekkor még mindig bízhatunk az Isteni igazságszolgáltatásban - már ha van istenhitünk, de ha nincs? Mi van, ha már elfogytak a lehetőségeink? Bosszút állunk? Van ehhez jogunk a totális jogtalanságban???
Ezeket a kérdéseket feszegeti és járja körbe a Kleist által is feldolgozott örökérvényű történet, amit most mi magunk fogalmazunk újra és gondolunk tovább.
A(z) Miskolci Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások