Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás tengeren is túl, bedűlt kemencének kidűlt oldalában, vénasszony szoknyájának a hetvenhetedik ráncában volt egy fehér bolha, annak a kellős közepében volt egy fényes királyi város, a városban pedig lakott egy öreg rendű király. Ennek a királynak egyetlen fia volt. A király sokat remélt ettől a fiútól, kitaníttatta mindenféle iskolákra, azután elküldte külső országokat látni, hallani, tapasztalni. Oda is országolt a fiú több esztendeig, míg végre az apja kívánságára hazatelepedett, de a sok járásban-kelésben egészen elváltozott a természete, gondolkodó, szomorkodó lett. Amikor az apja megkérdezte, mi bántja, azt válaszolta: „az a gondolat szomorít, hogy minden embernek meg kell halnia. Szeretnék egy olyan birodalmat felfedezni, ahol a halálnak nincs hatalma. Elhatároztam magamban, hogy ha a lábam térdig vásik is, addig megyek, míg ilyet találok”.

A(z) Vaskakas Bábszínház előadása