Az aktuális rész ismertetője: A 80-as években, ha valaki felvételizett a Képzőművészeti vagy az Iparművészeti Főiskolára, egyúttal a kirakatrendező szakmunkásképzőbe is beadta a jelentkezését, mert akkortájt ez az intézmény volt a művészeti intézmények "előszobája". Az iskola szabad szellemű képzési módszereinek, és az ott tanító művész pedagógusoknak köszönhette népszerűségét Az oktatás két évéből egy teljes esztendőt szántak a kortárs képzőművészet oktatására. A külföldről beszerzett művészeti írásokat házilagos fordítással, stencilezett példányokban tették hozzáférhetővé a diákok részére. Az oktatás gyakorlatorientált volt, az év végi művészettörténet vizsgára performansszal vagy happeninggel kellett készülniük a diákoknak. Az egykori igazgató szerint a 80-as évek iskolai oktatása nyitottabb keretek között működött, mint a mai. Szikszai Ottilia filmje a XXI. században.
A műsor ismertetése: A történelem nem unalmas, legfeljebb rosszul írják. Teljességre, azaz az összefüggések mindenre kiterjedő feltárására aligha van mód, nem csak az adatok hiányossága, hanem az élet rövidsége miatt is. A részletek azonban sokat mondanak el, mint ahogy egy-egy mondat, egy-egy gesztus sokat árul el az emberről. Az anekdoták fontosak hát - három kis történet már jellemez egy embert, egy kort. Ezeknek a történeteknek a segítségével akarja bemutatni a történelmet a XXI. század, ahol a legendák velünk élnek.
Hozzászólások