Az aktuális rész ismertetője: Osztap Bender felkeresi Korejkót, az egyetlen szovjet milliomost. Megzsarolja, hogy ha nem ad neki egymillió rubelt, leleplezi a hatóságok előtt uzsorás üzelmeit. Nyomatékul előtárja a róla készített dokumentációt. Korejko elveszíti a fejét és már-már átadja a kívánt összeget, amikor is sikerül meglógnia egy utcai honvédelmi gyakorlat során. A légoltalmi pincében Osztap Bender váratlanul találkozik Zoszjával és udvarolni kezd neki. Amint a lányból sikerül kiszednie a szökött milliomos új tartózkodási helyét, haladéktalanul búcsút mond a szerelmes lánynak és társaival ismét útra kel az egymillió rubel reményében.

A műsor ismertetése: Ilf és Petrov szerzőpáros eredetileg regénytrilógiát szándékozott írni Osztap Bender kalandjairól, ám a tervezett trilógiának csupán két része készült el: az első rész, a 12 szék 1928-ban, a második rész, az Aranyborjú pedig 1931-ben. A főhős célja mind a két kalandos pikareszkregényben azonos: szeretne milliomos lenni, s e cél érdekében zseniális konspirációs játékba fog. A vágyott pénz utáni hajsza során bejárja az országot, s kacagtatóan szellemes kalandjai során lelepleződik a korabeli orosz élet megannyi visszássága.

"Ez nem Rio de Janeiro" - állapítja meg rezignáltan Osztap Bender, a zseniális szélhámos, amikor körülnéz vándorútja egyik állomásán, a tipikus szovjet kisvárosban. Az elhíresült mondást hosszú évekig Magyarországon is idézgették az emberek cinkos összekacsintással, a szocializmus visszásságaira utalva. A regény népszerűségére jellemző, hogy 1974-ben Szinetár Miklós is rendezett egy tévéjátékot a regényből, Darvas Ivánnal a főszerepben. A történetet az akkori magyar viszonyok közé ültetette át a Szinetár-Gyurkó alkotópáros, az "áthallás" tökéletesen sikerült.