Jackson kenyai, Carlito argentin, Zahira marokkói, Samuel indiai - négy kisgyerek akik fényévekre laknak egymástól, akik sosem találkoztak, de akikben van egy közös dolog: nap mint nap hatalmas távolságot tesznek meg, hogy eljussanak az iskolájukba. Van aki gyalog, más lóháton, vagy kerekesszékben utazik, a céljuk mégis ugyanaz: tanulni menni.
Bemutató dátuma: 2015. április 9.
Forgalmazó: MTVA
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
10/10
Vídia.
2022 febr. 22. - 20:16:07
10/10
nagyon nagy..
nálunk meg kocsival viszik az iskolaajtóig a dagadékot
ahol kocsiparádét tartanak a komplexusos anyukák..
Amikor belenéztem, nagyanyám jutott eszembe, aki az 1910-es évek közepén-végén Szatmárnémeti környékén lakott és napi sok km-t gyalogolt az erdõben, hogy iskolába járhasson (pedig a román iskola sokkal közelebb lett volna). Télen hóban, tavasszal, õsszel sárban, vaddisznók és farkasok "társaságában".
Ennek ellenére mindig szeretettel beszélt arról az idõrõl...
Gyönyörû egy film, nem csak a fényképezése, hanem a mondanivalója miatt is, a kitartásról, a küzdelemrõl, az emberségrõl avagy a hiányáról. Ajánlom elsõsorban a gyerekeknek, szülõknek, azoknak, akik el sem tudják képzelni az egyes országokban lévõ tudás utáni vágy, tanulás, annak napi teljesítésének nehézségeirõl. Idehaza könnyû és simán lehet a tudáshoz jutni, beleértve napi gondjainkat, mint a filmben lévõ gyerekeknek. Le a kalappal elõttük!
Nemrég cseréltettem elemet az órába és véletlen beállítottam, hogy éjfélkor csengessen és így néztem meg. Én is megnézetném a mai gyerekekkel és szüleikkel is akár. Igen, ezek nem csodaautóból szállnak ki az iskola elõtt, ahogy írták elõttem.
Torokszorító film. Van ugye a tanuláshoz való jog. Csak ez a jog nem érvényesíthetõ mindenütt könnyedén.
A film, ami dokumentum film, némi szerkesztéssel, bemutat argentin, indiai, marokkói, kenyai gyerekeket,milyen viszontagságos úton jutnak el a sok kilométerre lévõ iskolába:hegyeken át gyalogolnak, köves, sziklás helyen húzzák-vonják béna testvérüket egy rozoga kocsin, aki már 6. osztályos!Veszélyes elefántcsorda keresztezi útjukat...A szülõk elengedik útjukra a gyerekeket, egyedül harcolnak meg az iskolába jutásért. S mindannyian fontosnak tartják a tanulást, mert így lehetnek majd "orvosok, pilóták" A legtermészetesebb, hogy egyenruhában vannak a tantermekben, s a hegyi, sziklás úton is figyelmeztetik egymást, hogy vigyázz a ruhádra, tisztának kell lenned!
Hát, az embernek lesznek gondolatai,hogy van-e tanulásnak, a tudásnak értéke egy városi gyerek szemében, akit az iskola kapujában kiraknak a csodaautóból, s undorral gondol az iskolájára.
Most jönnek ezek a bevándorlók, könnyen szóljuk le õket,hogy tanulatlanok, írástudatlanok. A film után ezen nem is lehet csodálkozni. De vágynak egy jobb életre, s úgy hiszik, a tanulás adja meg a lehetõséget, hogy eljussanak Amerikába, "ahol sohasem esik az esõ":) Szépszemû, értelmes gyerekek voltak, akik beletörõdtek abba, hogy a "mi életünk így fog eltelni"
Érdemes megnézni a filmet, amikor elégedetlenek vagyunk életünkkel, lehetõségeinkkel.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások