Tamás és Juli története mindig is nagyon bonyolult volt, a fiú többször is elrontotta az ígéretes kapcsolatot. A hetek közeledésekkel, távolodásokkal és szakításokkal teltek. Talán az évezred utolsó napján, talán még nem késő...
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Ha egy film megérintett, az többet mond mindennél.
Egyetértek: jó film, sõt, szép film.
(Én most szereztem a Károly krt.i Alexanrában - 99 (azaz kilencvenkilenc!) Ft-ért.
Van egy olyan mondás,hogy a csapos ne szóljon bele,de gyerekek mi volt itt ez a nagy veszekedés,hogy jó-e vagy rossz-e a film???????????????????!!!!!!!!!!!!
Én azt tudom mondani,hogy jó film volt és egyszer meglehet, megéri megnézni.
Jó,hát én nem ismerem Enyedi többi filmjét,nem tudom,hogy valóban ez-e a legrosszabb filmje, vagy sem.
Bocsánat,hogy ezt mondom,de miért volt jó,ez a hosszú hozzászólás,hogy "Bánya.Kit érdekel.Ilyet mindenki tud." ,stb????????!!!!! Mire volt jó?
Vagy mi a nyavajának kellett firtatni Sas Tamás rendezõi képességeit,egy olyan filmnél,amit nem is õ rendezett,hanem az operatõre volt?????? Amit szerény véleményem szerint jól csinált.
Jó, mondjuk,nem lehet a legbüszkébb Jánosi Dávid,hogy egy napi sorozatban szerepel,de jól játszik,szóval ezt is ellehet hagyni!
Én is úgytudom,hogy Angyal Márta amatõrként szerepelt a filmben,de mostanra rendezõaszisztens!
Na, mindegy,de az ilyen annyira felesleges,csak ezért mondom.
Szerintem igenis van értelme a filmnek.Szép a fényképezése,jó rendezõ rendezte,a színészek is a maguk módján jók,a készíttés évéhez színvonalas,Elek Feri pedig nagyon jó,stb.
Kész,ennyi. Ennyi bõven elég is.
U.i.: Elek Ferinek ténylen van stílusa, egyénisége, én is szeretem!És nagyon jó színész! Ennyi,köszönöm,hogy meghallgattak.:)
Nos, én filmileg nem vagyok ennyire képzett, és nem is tudok ennyi mindent összeokoskodni, de a maga módján megérintett ez a film. Nem egy szórakoztató darab, és valóban nem is nagyon szól semmirõl, de érzésem szerint nem is ez a célja. Egy hangulatot ad át, azt viszont eléggé hatásosan, ez az egy óra szinte magába szippantja az embert, lelassítja a gondolatait.
A színészeket pedig megvédeném, nincs velük semmi baj. Még akkor sem, ha a srác valóban elég tenyérbemászó és végig idiótán viselkedik. Ha ez volt a szerepe, hát jól csinálta. A lány viszont bûbájos, elragadó, az érzései a vásznon tiszták és õszinték.
Mindent egybevetve 7/10-et mindenképp megér.
"Kétségtelenül lassú alkotás, akárcsak a címszereplõ páros egymással való viszonyának kibontakozása, libikókaszerû ingadozása. De legyünk õszinték: egy gátlásokkal és hamis énképekkel telepakolt szerelem nem is lehet gyorsabb."
Elõször is: örülök, hogy valaki még néz magyar filmeket. Ez meglehetõsen örvendetes tény annak ismeretében, hogy a magyar film az elmúlt harminc évben hányszor nyújtott lehetõséget arra, hogy a halálát bejelenthessük.
És ez a film számomra pont az egyik lehetõség volt...
"egy gátlásokkal és hamis énképekkel telepakolt szerelem"
Hm...
Én sajnos a film megtekintése után nem így éreztem. Számomra egy rendkívül üres, nem is létezõ (hiszen az ilyesmit filmvásznon életre kelteni egy külön, nem mindennapi rituálékkal kísért varázslat, amelyhez igazából még mindig nagyon kevesen értenek).
A fõszereplõk biztosan nem.
A film megtekintése után hihetetlenül le voltam sújtva amiatt, hogy a színészek milyen alacsony színvonalonn tolmácsolták azt, ami esetleg Enyedi Ildikó elképzelésében nyomaiban talán még-még megvolt, de valahol kézen vagy közön elveszett...
Sok filmet láttam gátlásokkal és hamis énképekkel telepakolt szerelmekrõl...
De ez a film nem errõl szólt...
Valójában nem is szólt semmirõl: az egész project után hatalmas, tátongó üresség maradt bennem egy irtózatos méretû világító kiérdõjellel, mint egyetlen fényforrással a közepén: MIÉRT???
"Sõt, így talán mi magunk is átélhetjük a szereplõk vontatott szenvedéseit. Olyan viselkedési randihibákkal szembesülhetünk, melyeket akár mi magunk is elkövethettünk annak idején."
Na igen.
A film éppen itt mutatta meg legátlagosabb arcát.
Mert csetlõ-botló ifjú szerelmeseket mindenki tud ábrázolni, ahhoz nem kell mûffésszi koncsepcsió, ahhoz elég egy huszadrangú szappanopera, vagy egy harmincadrangú sitcom is.
De igazi, érzelmeket, a dolgok okát megragadni (amelyeket felfogni sem tudunk, csak a tudatalattinkból szivárogtatjuk fel és visszük bele a játékunkba), hogy MIÉRT EZ A CSETLÉS-BOTLÁS?
Na, az már egy igazi színészi alternatíva!
Az általad elmondottakból itt semmit nem láttam.
Valójában másból sem.
Igazából csak a nagy SEMMIT véltem felfedezni...
"Hihetetlenül amatõrök a szereplõk? Igen, pont annyira, hogy hitelesek legyenek, hogy ne érezzük: profi színészeket látunk, akik rutinból hoznak mindent. (A Julit megformáló Angyal Márta pl.: 17 évesen került a filmbe, ma rendezõasszisztens.)"
Na igen...
Itt én az amatõrizmust, mint kifejezetten negatív vonást emlegettem.
Amatõr színészekkel, improvizatíve "eljátszatni" valamit úgy, hogy az igaznak hasson...
Na ez az, amit azért nem olyan sokan tudnak: nálunk, magyaroknál pl. Dárday István a Jutalomutazásban...
És a dolgok lényegét tekintve ez az, amibe ezúttal belebukott (ráadásul meglehetõsen csúnyán) a rendezõnõ.
Ebben a filmben, ILYEN színészi gárdával ezt nem sikerült véghezvinni.
Nem azért, mert a színészek szakmai értelemben, hanem azért mert emberi értelemben AMATÕRÖK.
És ez hatalmas különbség!
"Nem biztos, hogy adnánk e kapcsolatnak annyi esélyt, amennyit Enyedi Ildikó adott, s lehet, hogy a téli/nyári váltások és számos beállítás túl hosszúvá teszi az amúgy egyórás alkotást, mégis megéri végigülni. Nálam a hatás is késleltetve jelentkezett."
Egy nem létezõ kapcsolatnak én semmi esélyt nem adnék...
Mert az itt ábrázolt vmi egész egyszerûen egy nem létezõ kapcsolat!
Nem látom mögötte az EMBEREKET, amely nélkül önmagában sem létezhet semmilyen EMBERI KAPCSOLAT...
Rendkívül gyenge, sõt, sokszor kifejezetten ELLENSZENVES színészeket látok, akik nyilvánvalóan képtelenek feladatuk minimális mértékben való ellátására, és valami olyasmit mûvelnek a vásznon, ami a kritika színvonalát is messze alulról súrolja...
Ezt hívtam én terjedelmes írásomban SZERENCSÉTLENKEDÉSNEK...
"Ha tetszett az Elveszett jelentés címû Bill Murray és Scarlett Johansson mozi, akkor bátran adhastz esélyt a Tamás és Julinak is!"
Na igen, szerintem kb. ég és föld a kettõ...
Nagyon szeretem a lassan kibontakozó történeteket, amelyek valóban megadják a dolgok "módját", és amelyek annak mutatják be a kapcsolatok kibontakozását, ami: varázslatnak, mágiának, csodának!
És Sophia Coppola filmje (filmjei - nagyon ajánlom tõle még az Öngyilkos szüzek címû briliáns és döbbenetes, nagyon elgondolkoztató alkotást) pont ezért csodálatos(ak).
A legkevésbé sem vontatott, egy tizedmásodpercnyi rész sem hiányozhat belõle a hatás tökéletes eléréséhez...
Mert valljuk be, van-e érdekesebb történet ennél?
(Még száz évvel a mozi születése után is ugyanezzel a mágikus problémával foglalkozik a film!)
A Tamás és Juli szánalmas, gyenge, és a szó legeslegrosszabb értelmében MAGYAR film...
És mit mondhatnék róla ennél többet?
Ami pedig Ildikó filmjeit illeti, két alkotást különösen is tudok ajánlani tõle: Az én XX. századom címû remekmûvet (ld. terjedelmes írásomat annak a filmnek a topicjában) és a Simon mágus címû magyar-francia koprodukciós, furcsa atmoszférájú, ám felejthetetlen mozgóképes csodát, amelyben Andorrai Péter és Halász Péter kettõse, valamint a történet keserédes humora egyszerûen felejthetetlen.
Elsõsorban ezeket az alkotásait nevezem én FILMNEK (csupa nagybetûvel)!
Kétségtelenül lassú alkotás, akárcsak a címszereplõ páros egymással való viszonyának kibontakozása, libikókaszerû ingadozása. De legyünk õszinték: egy gátlásokkal és hamis énképekkel telepakolt szerelem nem is lehet gyorsabb. Sõt, így talán mi magunk is átélhetjük a szereplõk vontatott szenvedéseit. Olyan viselkedési randihibákkal szembesülhetünk, melyeket akár mi magunk is elkövethettünk annak idején.
Hihetetlenül amatõrök a szereplõk? Igen, pont annyira, hogy hitelesek legyenek, hogy ne érezzük: profi színészeket látunk, akik rutinból hoznak mindent. (A Julit megformáló Angyal Márta pl.: 17 évesen került a filmbe, ma rendezõasszisztens.)
Nem biztos, hogy adnánk e kapcsolatnak annyi esélyt, amennyit Enyedi Ildikó adott, s lehet, hogy a téli/nyári váltások és számos beállítás túl hosszúvá teszi az amúgy egyórás alkotást, mégis megéri végigülni. Nálam a hatás is késleltetve jelentkezett.
Ha tetszett az Elveszett jelentés címû Bill Murray és Scarlett Johansson mozi, akkor bátran adhastz esélyt a Tamás és Julinak is!
Ez ugyanis Enyedy Ildikó legrosszabb filmje (nem számítva a kísérleti- és rövidfilmeket, amelyek teljesen más megítélés alá esnek, hiszen a kisfilm mindig etûd, elõjáték és töredék-torzó egyben - olyan, mint a képzõmûvész vázlata az igazán nagy munka elõtt - megítélni õket ezért nem igazán érdemes), de, ami igazán meglepett, még önmagában véve is rettenetesen gyenge.
Különös, hogy a már nyolcvanas évek eleje óta számtalan mûfajt kipróbáló és a filmes szakma megannyi területén tapasztalatokat szerzõ, az ekkor már, nyolcvanas évek végi (ezt külön hangsúlyozom, s hogy miért, azt majd a film topicjában egyszer kifejtem) remekmûvével, Az én XX. századommal európai hírûvé emelkedett rendezõnõ, hogyan tudott ennyire gyenge, amatõr és kisköltségvetésû elsõfilmes produkciók hangulatát idézõ - hmmm... - valamit kiadni a keze közül...
A Tamás és Juli már nem kisfilm, nem rövidfilm, nem védheti torzó mivolta: hatvan perces terjedelme (története a rendezõnõtõl megszokott lassú lüktetés érzékeltetéséhez szûkséges tempóban csordogálva is max. kb. fele ennyi idõ alatt prezentálható) már nem jelenthet mentséget. Egy hatvan perces film akár még rövidfilm is lehetne - ez nem az.
Nagyon is hosszú.
Végtelenül hosszú.
Olyan, mintha száznyolcvan perc lenne.
Én, aki sem Lars von Trier, sem Antonioni, sem Jim Jarmusch, sõt, még a híresen lassú spirituális ritmusáról híres Tarkovszkij filmjeit szinte soha sem találtam egy pillanatig sem vontatottnak, itt annyiszor aludtam be, hogy számolni sem volt érdemes...
És a film?
Bánya.
Kit érdekel?
Ilyet mindenki tud.
Na és aztán.
Csillék...
Talán ugyanazok, mint Tarr Béla Kárhozatában...
Igen, ugyanazok a végtelenül, szinte Léthe módjára fel-le csordogáló vezetékek és rajtuk a hajó módjára úszó csillék...
Igen, ezt már láttam az egyébként híresen lassú, és az emberek kilencvenkilenc százaléka által vontatottnak talált Tarr Béla-filmben (ami szerintem nem, hogy nem az, de a késõbbi Sátántangó lassúságához képest KIFEJEZETTEN PERGÕ RITMUSÚ)...
Ugyanazok a csillék, ugyanazt jelentik...
Kit érdekelnek?
Ilyet már láttam, ilyet Tarr után szabadon mindenki tud...
És mi a többi?
Mûvészkedés a vakvilágba...
Annyira szeretne, szinte görcsösen, újat mondani a szerelemrõl (pl: rettenetesen vontatott, erõltetett diszkójelenet, Szomjas György rosszabb pillanatait idézõ szexjelenet a buszmegállóban - utóbbi könnyeznivalóan röhögtetõ és szánalmas)
Nagy hallgatások, semmitmondó, gyenge párbeszédek és isszonyatosan vontatott történetvezetés.
És ez a történet...
Mert a többi, ami még esetleg benne van a filmben, gyenge, semmitmondó, erõltetetten didaktikus vagy épp üzenet nélküli ötlet...
Színészek:
Ki ez a Jánosi Dávid?
Ki találta ki ezt a fazont?
Iszonyatos, amit ez az ember mûvel, hányni tudnék a gesztusaitól és a hozzáállásától...
Nehogy már Nemes Viktor Dr. Csillagkútról mutassa meg nekem az élet értelmét...
És ki az az Angyal Márta?
Filmes szempontból nem valami sok...
Hát éppen ez a baj...
Amatõr színészeket instruálni, fõleg ilyen szakmai múlttal, tudni kell, ha meg ilyen abszolút nem képesek kamera elõtt mozogni, ÉLNI, hát akkor nem köll nekik fõszerepet adni...
Elek Ferenc...
Na, õt például határozottan bírom.
Jó kis karakterszínész: van egy arcberendezése, ami sok nagyon jó szerep eljátsszására predesztinálja (legújabban az UPC-show reklámokban rendezõként remekel), ráadásul egy nagyon szeretetreméltó figura...
Kár, hogy itt vajmi sokat nem nyújthat...
Ahogy Barkó György se, aki azért nem a legrosszabb színészünk, de filmben nem nagyon láthattuk õt, jó filmben még kevésbbé...
Operatõr: Sas Tamás.
Sas Tamás jó operatõr (és nem olyan jó rendezõ, de ezt most hagyjuk (ebben a mûfajban úgyis Koltai Lajosnak jár az aranymálna))...
Itt azonban...
Miféle kamerával dolgozik?
Hát igen, ez valami olyan kézikameraféleség, amit a szánalmas Honfoglalásban is láthattunk...
Rettenetes...
Itt tartott a magyar film 1997-ben, ilyen mélyrõl indultunk el ismét, immár harmadszorra (1945 és 1962 után) felfelé...
És itt álljunk meg egy pillanatra.
1985-ben veszi kezdetét, de igazán 1989-90-re válik tendenciává a magyar film válsága.
A rendezõknek nincs pénze, ha van is jó film, azt silány anyagra gyártják, de általában minden film rossz.
Ez a tendencia 1997-98-ig tart, és egyik kiugrási pontját éppen Enyedi Ildikó Párizsban játszódó munkája, a zseniális és korszakalkotó egyik legjobb magyar film, a '98-as Simon Mágus indukálja...
És egy év sincs a két film, vagyis a Simon Mágus és a Tamás és Juli között...
Lehet-e drámaibb módon demonstrálni a magyar film válságait és nagy pillanatait?
A Tamás és Juli még az "oly sokáig voltunk lenn, hogy nem is tudjuk milyen fenn..."-fíling: pocsék nyersanyagra forgatott, ultragyenge színészeket felvonultató, ötlettelen lepratelep és bolhacirkusz, és a Simon Mágus: a kilencvenes évek második felének egyik legjobb európai filmdrámája - amit külföldön is értékeltek -, fantasztikus történettel, cselekménnyel és spirituális lüktetéssel...
Ennél többet már nem mondhatok, talán még egy értékelés:
nagy jóindulattal és Enyedi Ildikóra való tekintettel a filmet
Ez egy nagyon jó film!
Onnan tudom, hogy bár megírtad mindazt, ami a nézés közben izgalommal tölti el az embert, én elfelejtettem! Annyira vele voltam a filmmel, hogy tökéletesen elment, amit pedig már tudtam. Ezt az élményt ritkán lehet átélni!
Kár, hogy lelövöd a történet poénjait - így, ha az ember elõzetesen tájékozódna a filmrõl, már meglepõdni nem fog.
Viszont a szavazatodra kiváncsi lettem volna.
Bocs. J.
Kár, hogy lelövöd a történet poénjait - így, ha az ember elõzetesen tájékozódna a filmrõl, már meglepõdni nem fog.
Viszont a szavazatodra kiváncsi lettem volna.
Bocs. J.
Nem volt egy rossz film.Még egy-két jó poén is akadt benne,pedig nem vígjátéki kategória.A két fõszerepõ játékát, csak egy közepesre tudom értékelni.Elek Feri viszont, egész jó volt benne.A sztori nem volt rossz,és újszerû volt,hogy tulajdonképpen az egész film alatt,nem jöttek össze.A végén a bányaomlást lehet tudni,de azt hinné az ember,hogy csak az egyik lesz bent.Nem lett,nem tudott nyálas lenni a film.97'-es a film,de abszolúlt, nem látszik rajta,az évhez képest, elég jól lett megcsinálva.Enyedi Ildikó pedig, a nõi magyar rendezõk közül, elég jónak tünt nekem, a film alapján.Talán még, Deák Krisztinát mondanám a nõi rendezõk közül jónak.Sas Tamás képei, jók voltak,de persze csinált már jobbat is.De pélául a Presszó mellett,ezen a filmmen is látszik a tehetsége.És az h.lyeség,hogy nem csinál újat.Mert,ez ilyen film,aztán a Presszó megint más,(és jó is).Aztán az Apám beájulna is,teljesen más hangvételû film.Aztán az Egy bolond százat csinál is, teljesen más.Nem tudom például, a Tamás és Juli,meg az Egy bolond százat csinál közt, mi a hasonlóság? Sas igenis, mindig csinál újat,a Presszóval például pont,egy nagyon újjat hozott a magyar filmgyártásba.És szépen,megérdemelten kapott díjakkat érte!Ja,egyébként a film, nem rossz.És Sas képei, fõleg a külsõ helyszínneken, ahol tudta mozgatni a kamerát,ott még jobbak.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások