Szabadgyalog

Bakancslistához adom
16 éven aluliak számára nem ajánlott magyar filmdráma, 124 perc, 1981

Értékelés:

15 szavazatból
Szerinted?

A Beethoven becenevű András - volt állami gondozott - egy kisvárosi kórház elmeosztályán ápoló, majd gyári munkás. Kivételes zenei tehetséggel rendelkező, érzékeny és autonóm lény, aki családi háttér, iskolázottság és anyagi biztonság híján ösztönösen keresi az önmegvalósítás, a teljes élet, a megtartó emberi kapcsolatok lehetőségét és formáit. Empatikus természete ellenére sorozatos kudarcok érik...

Stáblista:

Hozzászólások

Szerinted?
LajtaJ 2018 febr. 26. - 23:57:40
Balassagyarmaton forgatták annak idején ezt a filmet, helybeli statiszták közremûködésével.
Torolt Felhasználo 2016 febr. 29. - 17:08:27 Előzmény bbbeva
Nem tudom miért kéne, de jelenlegmax az amazonról tudod megvenni:
http://www.amazon.com/The-Outsider-Craig-Wasson/dp/B0085OKKNA
offtopic
bbbeva 2015 aug. 21. - 18:23:47
KÁR VOLT MEGVÁLTOZTATNI AZ OLDALT ! SOKKAL ROSSZABB LETT sajnos!
offtopic
bbbeva 2015 aug. 21. - 18:22:43
HOL TALÁLOM A FORGALMAZÓT!????????????
adamnagysweetmovie 2012 júl. 13. - 08:44:13 Előzmény Redfield
Vagy a reménytelenséggel piszkálja fel a nézõk közönyét, beletörõdést.
Azt a botrányt mutatja meg, mit vesztünk el napról napra...
9/10
Emerenz 2009 dec. 04. - 23:13:33 9/10
Remek arcok vannak a filmben, nagyon elkapta tényleg az akkori kort, nagyon jó párbeszédek, klasszisokkal jobb, mint a legtöbb magyar film - amúgy nem vagyok egy Tarr Béla rajongó, de ez nagyon tetszett.
10/10
Redfield 2008 márc. 28. - 07:36:25 10/10
Kiforratlan, de igazán magyar. Jól bemutatja a fiatalember elkeseredett küzdelmét a társadalommal szemben, aminek tagjai saját együgyû egyszerûségük nyomából kacsintgatnak vissza. A zene az átfogó erõ, a vágyak, a fiatalság szimbóluma is, és a nyomasztó érzet egyre inkább körüllebegi a szereplõket: sorsunk, ahogy harcunk is ellene: el van rendelve. Komoly film, kisköltségvetésû, és rendkívül jól, szinte dokumentum-szerûen mutatja be azokat az idõket (az akkori zenéléssel együtt).

Tarr Béla depresszív realizmusával minden fimjében a lélek fájdalmas harcát mutatja be a társadalmi és életkörülmények megszokásként ránehezedõ súlyával szemben, és talán pont a reménytelenséggel keresi önnön cáfolatát a világban.