Nem tudni, a képzelet űz-e játékot hősünkkel, vagy higgyünk-e a vele történt regénynek. Leopold eleddig úgy érezte, az ég kegyeltje: élete derűs volt, csillogó női szemek ölelték körül, minden jól muzsikált. Mígnem egy napon lesújtott a villám: ott állt előtte Julia teljes valóságában, Julia, a hat éve halott felesége. Ugyanolyan vonzó és kívánatos volt, mint életében és most is hatni tudott rá. Arra kérte a férfit, keresse meg és vegye szárnyai alá Thomast, a kisfiukat, akinek létezéséről valójában nem volt tudomása. Leopold elindul megkeresni Thomast, s ha a gyermek nem létezik, bizonyosságot nyer, hogy a különös jelenés csak a fantázia szülötte volt.