"Philipre jellemző módon nem volt egyetlen unalmas pillanatunk sem. Minden nap hozott valami újat: egy új munkatárs vagy egy régi barát felbukkanását, egy új mű világpremierjének próbáit, filmzenék (például saját filmem, az Ízlések és pofonok zenéjének) felvételét, találkozókat filmrendezőkkel, vagy épp játszadozást a kisfiaival. Ahogy Philip nagylelkűen közel engedett családjához és barátaihoz, gazdag és változatos életének egyre több mozzanata vált láthatóvá, emellett feltárta művészi fejlődésének titkait is párizsi indulásától a hatvanas-hetvenes évek New York-i művészvilágában töltött évekig." (Scott Hicks)
Hozzászólások