Amikor Miklósa Erika gyönyörűen énekelt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, akkor valahonnan a nézők soraiból behallatszott néhány férfi beszélgetése, és danolászása, mintha nem is figyeltek volna arra, hogy mi történik éppen a műsorban.
Ez hogy fordulhatott elő? A technikusok miért nem kapcsolták le, vagy halkították le azonnal a zavaró hangokat, hogy ne menjenek ki adásba?
Az is "kedves dolog" volt a műsor szervezői részéről, hogy a "Hazám, hazám" című, ikonikus áriát egy nálunk élő, egyébként jó hangú, szimpatikus kínai operaénekes adta elő, díszmagyarba öltöztetve, némi akcentussal. Pont ma, pont a legünnepélyesebb pillanatban, pont ezt a dalt...
Hogy ez kinek juthatott eszébe...:)
Az ünnepi műsor egyébként szép volt - többek között Bogányi Gergely csodálatos zongorajátéka volt felejthetetlen -, csak ezek a sutaságok, kis bénázások rontottak valamennyit az élményen.
Szerencsére nem sokat...:)

Le a kalappal! Nem nagyon szoktam díszünnepségeket nézni, de ez messze felülmúlta az eddigieket,
nagyon szép volt képben és hangban is, az előadók hitelesek és nagyon ügyesek voltak!
Ha még megismétlik valamelyik HD csatornán, akkor nem érdemes kihagyni!

A délutáni ismétlést van alkalmam megnézni. Az idő is szép derűs lett az ünnepség idejére. Helyre kis megemlékezést rittyentettek, sok fiatallal és végre elhagyták az állandóan odaerőszakolt cigányzenekart, mert magyar nóták aláfestésére nem kifejezetten csak ők hivatottak, bárhogy erőltetik... és bár az ellenzék fogadkozott, hogy sokadjára is botrányt keltenek, de, mint látom sikerült őket hatástalanítani, távoltartani őket a békés ünneplőktől... Bár takarodnának el az országból is, ha nem képesek békességben élni... Csalódottságuk bűzét, már csaknem egy éve kénytelenek elviselni az országban a nyugalmat, békességet tisztelő állampolgárok.... szánalmas Vergődésük már nagyon unalmas...