Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Díszmagyar

Name: Díszmagyar
Genre: vígjáték
Released: 2018-04-21T20:22:23+0200
Duration: 85 min
Rating: 8.1
Cast: Benkő Gyula, Bánki Zsuzsa, Kovács Mária, Solthy György, Lázár Mária

magyar vígjáték, 85 perc, 1949

Értékelés:

31 szavazatból

Szerinted?

14 hozzászólás

+ 1 kép

Értékelés:

31 szavazatból

Szerinted?

14 hozzászólás

Rédey Lajos egyetemi hallgató egyetlen zakóját az egyik szobatársa zálogba vágta. A zakó zsebében ott lapul Kitty karkötője, ami olaszórán kikapcsolódott. Lajosnak vissza kell szereznie a karkötőt, de nem tud mit felvenni. Nem tehet mást, bele kell bújnia háziasszonya bátyjának használaton kívüli díszmagyarjába, s ez a "jelmez" különös kalandokba keveri az olasz király Budapestre érkezésének napján...

Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista

Szereplők

Benkő Gyula

Rédey Lajos

Bánki Zsuzsa

Kitty

Kovács Mária

Ilonka

Solthy György

Gohrmann tábornok

Lázár Mária

Gohrmanné

Darvas Iván

Dodó

Peti Sándor

III. Viktor Emánuel olasz király

Alkotók

rendező: Gertler Viktor
forgatókönyvíró: Hárs László Gyárfás Miklós Gertler Viktor
zeneszerző: Polgár Tibor
operatőr: Hegyi Barnabás

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

A szabó varr, a kőműves falaz, a színész játszik, mert ez a munkája.
Nincs olyan politikai rendszer, amit ne lehetne karikírozni.

Válasz

8/10

A Horthy-korszakot parodizáló film a fordulat évéből. Didaktikus volta ellenére elég szórakoztató, és Benkő Gyula felettébb jóképű benne.
Elgondolkodtató, hogy a benne szereplő temérdek olyan színésznek, akik a Horthy-kor filmiparában már foglalkoztatottak voltak, milyen motivációi lehettek eme karikatúraszerepek elvállalására.

Válasz

Na kérem szépen ! Ilyen, hogy legjobb színész értékelhetetlen kategória.Viszont Benkő Gyula kiváló színész volt. Jelen filmben a szerepét nem kellett árnyalni, így azt játszotta amit ebből a szerepből a forgatókönyv alapján ki lehetett hozni. De , hogy a Kerek Ferkóban, a Különös házasságban, a Szegény gazdagokban, A 39-es dandárban, a Puskák és Galambokban, az Egy erkölcsös éjszaká-ban, és számtalan filmben ne lett volna tökéletes, az vagy rosszindulatú hazugság, vagy a színészi értékek ismeretének teljes hiánya !

Válasz

5/10

A stáblistán nincs feltüntetve, de a zsokét a fiatal Kabos László játszotta, akinek ez volt az egyik elsõ filmszerepe.

Válasz

Abszolút egyetértek...

Válasz

Jó, azért 1947-ben még jóval kevesebb film készült, nem volt színes film (na jó, ritka volt), nem volt amerikai filmek dömpingje. Egyszóval alapvetõen volt más a helyzet, mint ma, így az említett formanyelvi elemek másképp hatottak.
Egyébként pedig én sem állítom, hogy ez volt a rendezõ vagy a fõszereplõ legjobb filmje. Egyszer-kétszer meg lehet nézni szórakoztató filmként; világmegváltó vagy filozófiai mélységû mondandója nincsen.

Válasz

OK, helyesbítek: 1949-ben ezek talán még kuriozitásoknak számítottak, de ma már, bár bizonyos kontextusban esetleg még érdekesek lehetnek, azért nem esik le tõlük az állunk.

Válasz

"Természetesen a filmben szerepe van az összetévesztésnek is. Ezt hangsúlyozandó M. Péter vasútast és III. Viktor Emánuel olasz királyt egyazon színész alakítja.
Emellett azért voltak kifejezetten filmformanyelvi elemek: miközben a fal egyik oldalán v. Nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr õfõméltósága képét próbálják felszögezni, a másik oldalon leesik és összetörik Petõfi képe (hogy mit keres Petõfi az olasz intézetben? ne firtassuk). Vagy hõsünket az említett kormányzó sértegetéséért körözik, és pont ugyanõ tünteti ki."

Hát, azért ezek klasszikus filmformanyelvi elemek - a korszakban még nyilván nagyobb hatásuk volt, mint manapság.

Válasz

Természetesen a filmben szerepe van az összetévesztésnek is. Ezt hangsúlyozandó M. Péter vasútast és III. Viktor Emánuel olasz királyt egyazon színész alakítja.
Emellett azért voltak kifejezetten filmformanyelvi elemek: miközben a fal egyik oldalán v. Nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr õfõméltósága képét próbálják felszögezni, a másik oldalon leesik és összetörik Petõfi képe (hogy mit keres Petõfi az olasz intézetben? ne firtassuk). Vagy hõsünket az említett kormányzó sértegetéséért körözik, és pont ugyanõ tünteti ki.
Abban igazad van, hogy a végén a munkáslány választása már a következõ évtized filmjeinek sablonját vetíti elõre.

Válasz

">>>Mindent összevetve több mint szórakoztató másfél óra volt, amely sok érdekes kérdést vetett fel bennem mély- és díszmagyarokkal, és überkomcsikkal kapcsolatban egyaránt.<<<
Szerintem meg felesleges túl sok mindent belemagyarázni.
A film az éppencsak elmúlt rendszer jellegzetes figuráit próbálta nevetségessé tenni. Én egy kicsit a Mágnás Miskához tudnám hasonlítani.
A negatív hõsök itt is, ott is tökkelütöttek és nevetségesen viselkednek. Ott Miskából lesz gróf, mert felveszi a gróf ruháit. Itt meg Rédey Lajos lesz méltóságos úr, mert díszmagyart visel. Ennyi és nem több."

Részben egyet tudok érteni veled. Talán elsõsorban abban nem, hogy a Mágnás Miskánál mindenképpen egy erõsebb, és jóval keményebb kritikát képviselõ filmrõl van szó.

A Mágnás Miska viszont sokkal komplexebb kérdéseket hordoz magában abból a szempontból, hogy még, miközben az elõzõ rendszer hallatlanul high speed fikázása, addig annak támadott képviselõi (s e kategória alatt a kispolgárságot és az 1946-ban már saját pozícióinak romjaiban heverõ arisztokráciát értem) által teremtett közizlést elégítik ki. Történészként - részletesebben is szeretnék foglalkozni a jövõben még vmilyen formában a kispolgári mentalitás továbbélésével az államszocializmus idején. A filmes példák pedig nagyon jó szemléltetõeszközök, ezért aztán teret szeretnék szánni majd mindkét említett alkotásnak (és még számtalannak - pl. kedvenc állatorvosi lovamnak: Rangon alul (1962)).

Egy szó mint száz: a Mágnás Miska még operettfilm - és az operett a lehetõ legkonzervatívabb és - nyárspolgáribb izlést - Egon Friedell osztrák színész és kultúrtörténet-búvár szavaival élve "luftüzlet" - kielégítõ vállalkozás.

A film tehát már a polgári közízlés fricskájaként vonult be a köztudatba, mégis a polgári szórakoztatás eszközeivel él, és a harmincas évek magyarországi filmgyártásának klasszikus jellemzõit mondhatja magáénak.

A Díszmagyar tulajdonképpen már egy következõ stádium "a szocializmus építésének rögös útján".

Fél lábbal még a harmincas-negyvenes évekbeli magyar vígjátékok világában gyökeredzik, s a Szabó Gyöngyi filmtörténész szavaival élve "összetévesztõs komédia" korabeli sablonjára épül, de közben már elõre is mutat, még pedig a tömeg- és termelési film felé.
A hõs még polgár, sõt, értelmiségi, nem az egyszerû munkásember, de a film már magából a fõhõsbõl is több ízben, ráadásul hihetetlen mértékben hülyét csinál, még ha melegebb színekkel is festi az õ alakját, mint teszem azt a kifricskázandó úri társaságét.

És ne feledjük el: hõsünk a film végén az elkényeztetett úrileány helyett az egyszerû munkásleányt választja, akinek sematikus mivolta már az ötvenes évek Kis Katalinjait idézi.

A fejlõdési (vagy talán inkább mégiscsak visszafejlõdési) ív világosan látható tehát a harmincas és az ötvenes évek filmgyártása között.

És erre a Díszmagyar különösen jó példa, hiszen azon ritka filmek egyike (hirtelen most egyet se tudnék mondani - talán még az '51-es Dérynét), amelyek jól mutatják azt, hogy a termelésssi film nem lett csak úgy egyik napról a másikra, hanem éppenséggel, még ha nagyon is gyorsan, korántsem zökkenõmentesen fejlõdött ki a klasszikus, háború elõtti magyar film sablonrendszerébõl.

Válasz

Összes hozzászólás