Istenem, ez egy csodás film!!!
A végét végig sírtam!!!
Csak ajánlani tudom!!!

A Jojo Moyes regényből készült filmet érdemes megnézni, kikapcsolódásnak jó, szép, megható, emberi. Tetszett a történet, a szereposztás, a színészi alakítások, helyszínek, szinkron és a film befejezése is.

Nekem nagyon tetszett a film, illetve ahogy a történet elmeséli ezt a szerelmet. Csodálatos igazán megfogott 🥹❤️

A könyvet nem olvastam, a film tetszett, bár a szereplők közt semmi kémiai nincs. Valaki leírná, hogy milyen részletet hagytak ki a filmből?

Dűne

Jojo Moyes romantikus regényíró és mint olyan nagyon jól tudja miképpen kell adagolni a szerelemhez a romantikát.
Vegyél egy kiüresedett házasságot egy rideg férjet és hiába a felső középosztály és a csillogás csak az a fránya boldogság nincs. Helyette kényelmes polgári élet a hatvanas évek hatalmas hölgy kalapjai és az elmaradhatatlan Audrey Hepburn napszemüveg.
Persze nem árt ha van "kéznél" jófajta jazz ebből az időszakból. Mint Gato Barbieri és az amerikai avantgárd trombitás Don Cherry is megszólal a filmen de a kor egy - két divatos pop slágere is.

Most kellene valami nagy elemzőt mondani , hogy ez kérem az érzelmek rágógumija, vagy a hölgyek a moziba járnak sírni, na tessék a végén még hím soviniszta leszek. Szóval, nem teszem. Inkább azt mondom jó egy kicsit elmerülni a múltban dögös múltbéli autókat látni . Fényűzést amikor az emberek érdekes módon tartással közlekedtek de az életnek azért voltak manzárd szobás pillanatai is. Ahol némi házasságtörés árán egy életre tartó szerelmek szövődtek, hiszen létezik az elvesztés krédója és az újra egymásra találás csodái.


Persze Moyes kifőz mellé némi mai párhuzamot és , hogy az egész még érdekesebb legyen több újságírót mutat be a múltból és a jelenből.
A film konvencionális szerkezetében hol a múltba ugrunk majd vissza napjainkba így kapcsolódik össze a főhős és a főhösnő viszontagságos szerelme. természetesen adjuk hozzá a kissé életlen és sárgás tónusú képi megvalósítást a visszaemlékezések jeleneteinél.

"...Ha van valakid, aki megért, aki vágyik rád, aki önmagadnál is jobbnak lát - ez a legcsodálatosabb ajándék." hangzik el a filmben és bár írtóra közhelyesen hangzik de van benne valami.
Két szerelem története, melyeket közel fél évszázad választ el, ám egy sorsfordító véletlen köt össze. Mi pedig csak ülünk oldalbordáink mellett akik meghatott és könnyező szemmel nézik a történetet és mi férfiak bár nem valljuk be de azért a gombócot ott érezzük a torkunkon. Ja, és minő véletlen Jojo Moyes az egyik legnépszerűbb, legismertebb angol romantikus bestsellerszerző. Pályáját újságíróként kezdte, dolgozott Londonban és Hongkongban is, majd első regénye, az Oltalmazó eső megjelenése után szabadúszó író lett. Jelenleg egy essexi tanyán él családjával, férjével és három gyermekükkel. Ezek szerint a valóság bizonyára képes leképezni a fikciót és vica versa. Igazából akkor lehet jó romantikus filmet készíteni ha azt valódi színészi alakításokkal töltik meg a művészek. Erre garancia Shailene Woodley,Felicity Jones,Callum Turner alakítása.

Így aztán 1 óra 50 perc édes bús kikapcsolódást kapunk mindennapjainkból, gondolva arra, hogy ha van szerelmünk akkor de jó is volt látni, ha meg nem akkor bizony a film megnézésre javallott.

Végigszenvedtem. Kár volt! Én is zokogtam a végén, hogy egy ilyen ócskaságra pazaroltam két órát az életemből. Hol vannak már azok a minőségi, szÍvet-lelket melengető, tiszta szerelmes történetek. Helyette kapjuk ebből is ezeket a dekadens nyugati szarokat, romantikus házzaságtörést, meg jobbra-balra kufircoló libalotyókat. Az egyetlen pozitívumként csak azt tudnám említeni, hogy legalább fiúk meg lányok szerelmesek egymásba, és nem.. Na, tudjátok... Blöe!

Zokogtam a végén...rég láttam ilyen szép filmet. <3

Nem szeretnék a könyvre hivatkozni, mert többnyire jobban sikerültek, mint a belőlük készült filmek, így ez alap. Ettől függetlenül is hiányérzet maradt bennem, és nem csak azért, mert a könyvből igen fontos részek lettek kihagyva, hanem a szereplőválasztással sem vagyok elégedett. Ellie karaktere nagyon nem volt szimpatikus, de talán nem is tudnék senkit sem említeni a filmből, akivel azonosulni tudtam volna. Nekem nem volt elég hiteles, a hosszúsága ellenére talán pont a lényeg maradt ki, amivel át tudta volna élni a néző is ezt a mindent elsöprő szerelmet. Így csak egy felejthető, romantikus film kerekedett ki belőle, kár érte.

A könyvet nem olvastam, így nem volt összehasonlítási alapom,de idejét sem tudom mar, mikor vett rá film utoljara,hogy véleményt írjak róla. És mikor sírtam utoljára így egy film végén... Nem is sírtam, zokogtam. Nálam elérte a kívànt hatàst, szerintem csodálatos volt!