Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Az ördög tangóharmonikája

El acordeón del diablo
német-svájci dokumentumfilm, 83 perc, 2000

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?
1 hozzászólás

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?
1 hozzászólás
Egy 93 éves tangóharmonikás életét ismerhetjük meg, a világhírű Pacho Rada zeneszerző és énekes, aki Gabriel García Márquez "Száz év magány" c. regényének élő szereplője. Santa Marta falujában született Kolumbiában. Négy éves volt, amikor először megérintette a tangóharmonikát. Francisco Rada Batista, a "szon" királya, egész életében játszott, énekelt és dalokat szerzett. Feltalálta saját ritmusát, a kolumbiai "szon"-t. A rendkívül érzékeny portréban nemcsak Pacho Rada személye bontakozik ki, hanem e kis szigetvilág mai élete, a Karib-tengeri muzsika dallamai, ritmusa, s egy csodálatos ünnepségben is része lehet a nézőnek, melyet Pacho Rada tiszteletére rendez a falu.

Stáblista

Alkotók

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
10/10
anonymus75 2013 júl. 11. - 23:11:04 10/10
Ez egy fantasztikusan jó dokumentumfilm. Aki szerette a Wim Wenders-féle Buena Vista Social Club-ot, és ráadásul még olvasta is a Száz év magányt, annak tökéletes. Hihetetlen történetek, hamisíthatatlan kolumbiai hangulatok, kivételes zenével.

Évekkel ezelõtt láttam, de azóta is várom, hogy újra vetítsék vagy megjelenjen magyar nyelvû DVD-n - aminek nem sok esélyét látom.

A tangóharmonikás Pacho Rada, állítólag azonos a Márquez-mûben szereplõ Francisco El Hombre alakjával.

"Néhány hónap múlva megjelent a faluban egy majdnem kétszáz éves vén világcsavargó, Francisco, az Ember (Francisco El Hombre - szerk.) nevezetû, aki saját szerzeményû dalait terjesztve, gyakran megfordult Macondóban. Arról dalolt, a legapróbb részletet sem felejtve ki, hogy mi minden történt a falvakban, amelyek kanyargós útjába estek, Manaurétól egészen a mocsárvidék túlsó széléig, s így aztán ha valaki üzenni akart valakinek, vagy közhírré akart tenni valamit, két centavóért felvétette a repertoárba. [...] Francisco, akit azért hívtak Embernek, mert egyszer egy dalrögtönzési párbajban legyõzte az ördögöt, s akinek valódi nevét senki sem tudta, az álmatlansági járvány idején eltûnt Macondóból, majd egy éjszaka váratlanul felbukkant Catarino boltjában. Az egész falu odagyûlt, hogy megtudja, mi minden történt a világban." (Gabriel García Márquez)
Válasz