Jocelyn (Lily-Rose Depp) legutóbbi turnéja kisiklott az idegösszeroppanása miatt, ám eltökélte, hogy elfoglalja az őt megillető helyet Amerika leghíresebb és legszexibb popsztárjaként. Jocelynban egy Tedros (Abel “The Weeknd” Tesfaye) nevű, sötét múltú klubtulajdonos ébreszti fel újra a szenvedélyt. Vajon romantikus öntudatra ébredése csodálatos új magasságokba repíti, vagy lelke legsötétebb és legmélyebb bugyraiba rántja le?
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Kúrós, trágárkodós, drogozós, perverziókban és pornós fantáziákban tobzódó erotikus-zenés-drámasorozat. A főszereplőcsaj (Depp lánya) egy, valószínűleg Britneyről mintázott milliárdos világsztár, aki egy ordaskurva is egyben. A férfi főkarakter, kit a széria egyik készítőjének számító The Weeknd alakít szarul, egy manipulatív, pszichopata, elborult módszerekkel rendelkező, szektavezérként viselkedő, hihetetlenül szánalmas forma. De a szerencsére csak 5 részes minisorozatban a legtöbb figura hulladék, vagy épp deviáns köcsög, talán csak a főhősnő asszisztense az egyetlen pozitív tag.
A luxuskörnyezetben játszódó alkotás a zeneipar, illetve a sztárgyár- meg kultusz működéséről szól, miközben keményen kritizálja ezeket. Nem kevés zenefilozófiát tartalmaz, valamint faszán bemutatja a dalszerzés + a videoklipkészítés folyamatait. Akad pár feszültebb jelenetsor, ám a hányattatott sorsú, a vége felé haladva egyre elvadultabb, egyre intrikusabb produkció egyáltalán nem érződik egységesnek, olyan mintha fontos képsorok hiányoznának belőle, sok szál lógva marad a levegőben (még a MeToo-s is), ráadásul zavarossá válnak a motivációk.
A track-ek felemásak: befigyelnek jobbak, ugyanakkor nagyrészt Weeknd nyávogásait kell hallgatni. Az igényes fényképezésért, a lenyűgöző beállításokért Rév Marcell a felelős. Az első epizódot Cannes-ban mutogatták.
Kúrós, trágárkodós, drogozós, perverziókban és pornós fantáziákban tobzódó erotikus-zenés-drámasorozat. A főszereplőcsaj (Depp lánya) egy, valószínűleg Britneyről mintázott milliárdos világsztár, aki egy ordaskurva is egyben. A férfi főkarakter, kit a széria egyik készítőjének számító The Weeknd alakít szarul, egy manipulatív, pszichopata, elborult módszerekkel rendelkező, hihetetlenül szánalmas forma. De a szerencsére csak 5 részes minisorozatban a legtöbb figura hulladék, talán csak a főhősnő asszisztense az egyetlen pozitív tag.
A luxuskörnyezetben játszódó alkotás a zeneipar, illetve a sztárgyár- meg kultusz működéséről szól, miközben keményen kritizálja ezeket. Nem kevés zenefilozófiát tartalmaz, valamint faszán bemutatja a dalszerzés + a videoklipkészítés folyamatait. Akad pár feszültebb jelenetsor, ám a hányattatott sorsú, a vége felé haladva egyre elvadultabb, egyre intrikusabb produkció egyáltalán nem érződik egységesnek, olyan mintha fontos képsorok hiányoznának belőle, sok szál lógva marad a levegőben (még a MeToo-s is), ráadásul zavarossá válnak a motivációk.
Az igényes fényképezésért, a lenyűgöző beállításokért Rév Marcell a felelős. Az első epizódot Cannes-ban mutogatták.
Igazi Eufória életérzést ad, tömör, nem könnyű darab, rengeteg morális kérdést feszegető jelenettel. Hatásvadász de ha nem öncéluan teszi ezt, vagy megmutatja az Idolság árnyoldalait, akkor már van létjogosultsága. Explicit módon, már-már állatiasan, testileg -lelkileg lecsupaszítva mutatja be a Jocelynt, ami napokig bennemarad az emberben, és elgondolkodtatja.
Első epizód alapján tipik S.Levinson sorinak ígérkezik.
Valószerűtlen, irritáló karakterekkel, gyönyörűen fényképezve (grat Rév Marcell) , ütős zenékkel, szexszel és drogokkal telepakolva.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások