A tizennégy éves Olának nem volt gyermekkora, kénytelen volt gyorsan felnőni. A kislány gondját viseli a diszfunkcionális apjának, autista testvérének és az anyjának, aki külön él tőlük. Ola minden vágya, hogy újra egyesítse a családját. Abban reménykedik, hogy az anyja visszatér hozzájuk. A tizenhárom éves öccsének, Nikodemnek az elsőáldozása jó alkalom lehet arra, hogy újra találkozzanak egymással. Az áldozás rávilágít a változás szükségességére akkor, amikor a változás lehetetlennek tűnik.