Borzalom és ez kap ilyen jó pontokat... SPOILER: Alig találkoznak emberekkel az út során, de akikkel mégis azokat egyből lemészárolják, ok nélkül. Alapötlet jó egyébként. SPOILER VÉGE Helena Rojo fiatalon, de fura!!! :D

megnézni,h ha nem a vasárnapi forma 1-en pihegsz... !

Örök rejtély marad számomra, miért nem indították '73-ban L. A.-ben. Ha csak annyit írok, hogy abban az évben a Keresztapa és a Kabaré (uram atyám!) nyert (idegen nyelvű: A burzsoázia diszkrét bája), talán megjósolható, hogy az amerikaiak úgy néztek volna erre a filmre, mint egy csodabogárra. Elnézve a portos pontozást, nálunk is az egyszerűbb, csihi-puhi filmek aratnak, ezt összesen 37-en értékelték.

Számomra a kalandfilm egy kissé degradáló, a popularitás irányába mutató jelző (gondoljunk csak Fantomasra vagy Zorróra). Ez egy ízig-vérig történelmi dráma, valószínűleg abból is a valaha készült legjobb.
Herzog nem is tudta megismételni, hiába a nagyszerű Woyzeck és Fitzcarraldo.

Elég komoly kis alkotás, szinte már kísérleti. 72-ben ilyet összerakni... nem állítom, hogy lenyűgözött, de le a kalappal Klaus Kinski előtt, hogy ezt anno ilyen magas szinten képes volt megvalósítani.

Most ismét megnézheted, már a youtube-ra is feltöltötték:
https://www.youtube.com/watch?v=rYUJvHWqIKQ
magyar (helyenként zsáner) szinkronnal.
Nekem megvan angol nyelven angol felirattal, és hiába ez a forgatási nyelv, azért utószinkronizálták. A német változatot is, de ott a (német) szereplõk saját hangján, így mégis csak ez lehet a legjobb változat.
Hátha módosul némiképp a véleményed - jó irányba.

Ha nem lenne az Amarcord, valószínûleg ez lenne az 1-es számú.
Ha ezt láttam volna korábban, és az Amarcordot évtizedekkel késõbb, most a Fellini-filmrõl írnám ugyanezt.

Érdekes film volt, de azt hiszem most nem voltam ráhangolódva mikor néztem és nem nagyon jött át, de lehet majd megnézem még egyszer. Mindenesetre Kinski jól játszotta a tébolyodottat. :O


6/10

Megrázó és gyönyörû film.

Nocsak! Egészen meglepõdtem, hogy van ennek a filmnek topicja.
Herzog és Kinski egy zseniális párost alkottak szerintem. Herzog azon filmjei, amiben nem Kinski játszik, valahogy nem is "égnek" azon a hõfokon. Állítólag rengeteget veszekedtek õk ketten. Kinski az életben is nehéz eset volt, Herzog mégis jól tudott dolgozni vele. Mintha csak egymásnak lettek volna õk kitalálva.
Nagyon értékelem Herzog azon törekvését, hogy minél realisztikusabban mutassa be a dolgokat. Ezért gyakran teszik ki magát és kollégáit szinte már vállalhatatlan, nehéz körülményeknek. Ha õserdõ, akkor õserdõ, ha teszem azt egy hajót kell átvonszolni egy hegyen a film kedvéért, akkor fogják, és átvonszolják azt a hajót. S ez "átjön" a filmvásznon, ahogy ebben a moziban is.
Egyébként a kedvenc filmem e kettõstõl a Woyzeck.

Én ma néztem meg, és nekem is nagyon tetszett. A Nosferatuhoz hasonlóan egybõl kedvencemmé is vált. ;D Szerintem rohadt jó film volt, mind a felszínen, mind mondanivalójában. Engem már eleve maga a kor is megfogott, illetve a rendkívül erõs kezdõkép, melyen láthatjuk a szûzföld és a hódítók egymásnak feszülését, és élet-halál harcát. Csak vonulnak látszólag - de a felhangokban láthatjuk, hogy az ünnepélyes menet igazából nem bír a természet nyersségével. Az esõ, a háborgó folyó, a meggyötört arcok, az egykoron csillogó de most rozsdamarta páncélok - fujj, de a fejembe égtek! Ugyanolyan zseniálisan sikerült megteremtenie ezt az "újvilági" apokaliptikusa atmoszférát, mint a Nosferatu félelemtes Erdélyben játszódó képsorait.

S bár az alábbi értelmezés is nagyon érdekes, de számomra nagyon erõsen a XX. század rajzolódott ki e XVI. századi történeten keresztül. El Dorado olyan, akár a szocializmus vagy a '68-as reformelképzelések voltak: illuzórikusak és elérhetetlenek. Utópia az egész, ámítás. Akik vakon hittek benne, meghaltak. Szóval szerintem az Aguirre a XX. század csõdjének allegóriája. Persze, ahogy a szocializmus és a vadkapitalizmus is folytatódtak, ugyanúgy Aguirre sem volt hajlandó beletörõdni: El Dorado szerinte igen is létezik, s meghódítása után egész Amerika az övé lesz - legalábbis magával is ezt kell elhitetnie, különben létértelme szûnne meg. Valóban a Semmit üldözi, de elhiteti magával, hogy az Valami.

Kurva zseniális film szerintem.

Amúgy számomra is meglepõ volt, amit alább említettek, hogy itt egyetlen olyan hõs sem volt, akivel csak kicsit is empatikus viszonyba kerülhettünk volna. Persze ez jellemzõ a mûvészfilmekre (mármint a tökéletes elidegenítés), de még Antonioni filmjeiben is tudunk kötõdni valakihez, illetve Herzog késõbbi filmjében, a Nosferatuban is szimpatizálunk a vámpírral, aki sínylõdik vámpírságától. Aguirre-ben semmi szimpatikus és empatikus nem volt. Maximum szánta az ember azért, hogy ennyire elvakult. Igaz, a csajjal (testvére?) voltak jelenetei, melyekben elõjött az embersége, a kedvesebb oldala, de amúgy leginkább Hitlerre vagy egyéb diktátorra hasonlított.

S bizonyára így is lehet értelmezni a filmet. Mármint a hitleri múlttal való szembenézésként. Hiszen a német újfilm csak a '70-es évekre bontakozott ki, s ekkor kezdtek el készülni a sötét náci múlttal szembenézõ alkotások (pl. konkrétan Hitlerrõl készült 7-8 órás film is a korszakban). Ha ebbõl a szempontból közelítjük meg, akkor Aguirre egyértelmûen Hitler, illetve a fasiszta diktátorok szimbóluma. Hatalomhajszolás, felelõtlen ígérgetés, puccsok, ál-királyok, bábkormányzás, "végsõ megoldás" stb. Az utolsó nagy jelenet bennem leginkább Berlin elestét idézte fel, s a félõrült Hitlert, aki nem hajlandó szembesülni a ténnyel, hogy legyõzetett és a szovjetek ott döngetnek a kapunál. Nem véletlen szerintem, hogy a nyilazó indiánokat nem is nagyon látjuk a filmben - jól szimbolizálja ez Hitler "vakságát" az 1944-45-ös realitással szemben.

De nem is szaporítom tovább a szót: ezt a filmet meg kell nézni még párszor! Engem nagyon megfogott, lebilincselt annak ellenére, hogy tényleg eléggé elidegenítõ.

9/10

werner herzog, mint általában filmjeiben, most is az emberi akaratról beszél. Az emberi akaratról, a fehér ember akaratáról, ahogy mereven, eltökélten halad keresztül a számára idegen világok általa felbomló szövetnékén. Nem alkalmazkodik, mint egy burok veszi õt körbe saját felsõbbrendûségének számára természetes tudta, így érzéketlenítve magát tör elõre. Aguirre nem más tehát, mint a jack londoni elkerülhetetlen fehér ember. Valami egyre hajtja elõre, lefelé a folyón, a semmibe, talán tényleg a pénz és a hatalom akarása, vagy valami, ami a fehér ember eredendõ kísértõje. Aguirre egy pokoli bosszúálló isten haragjaként tombol, majd végül akarnoksága okán elbukik, elhasználja erõforrásait.
De miért olyan fontos Herzog számára beszélni errõl?
Ma ez a film az egyre terjedõ kollektív bûntudat, a jelenlegi civilizáció mûködésének folytathatatlanságának belátása idején és okán aktualizálódik. A civilizációnk mentalitásának, világgal való kapcsolatának - melyek elõzményei a reneszánszig, Aguirre korára vezethetõek vissza (Machiavelli) - általános megváltozásra van szükség. mert habár visz az ár, de tovább már nem sodródhatunk: fordulnunk kell, ez pedig máshogy nem lehetséges csak akarattal!

Kíváncsi voltam rá, mert hallottam, hogy azon a borzasztó folyón a hajó tényleg majdnem elsüllyedt, és a színészek élete tényleg veszélyben forgott: Herzog kicsit túlhajtotta a dolgot. De a filmet én is értetlenül és kívülállóként néztem. Nagyon idegen és távoli maradt.

Klasszikus Kinski-Herzog produkció, a tõlük elvárható szinten.

Egyetértek az elõttem hozzászólókkal. Tényleg rá kell hangolódni, és tényleg félelmetesen erõs. Lenyûgözõ képiek.

Nagyyyyyyyyyyyyon jó! Én elõször moziban láttam egy Herzog-életmû vetítésen. Etalon!

Erre a filmre én nem találtam szavakat. Kinskinél nincs jobb erre a szerepre.Az egész film egy õrült hajsza a semmmi felé, egy õrült vezetésével aki még egyedõl is csak harcolni akar.Gyönyörú képek, zseniális rendezés és alakitás.Komolyan, ezt a filmet mindenkinek láétnia kell. A legjobb Herzog és talán a világ legjobb filmje