A film a holokauszt egyik legrémesebb szörnyűségét, a deportáltak lágerekbe való szállítását, a marhavagonban töltött napokat dolgozza fel. Az elmúlt több mint fél évszázad holokauszttal foglalkozó visszaemlékezéseiben (dokumentumfilmekben, könyvekben, interjúkban) az "utazás" ténye mellett - hányan préselődtek össze egy vagonban, mennyi ideig tartott az út, nem volt víz - feltűnően kevés konkrétumra derült fény. Nem nagyon tudja senki (az érintetteken kívül), mi történt az alatt a két-három nap alatt, mi játszódott le a végletekig megalázott emberek között, a rájuk kényszerített állati körülmények közepette.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Nem a túllépéssel fogod feldolgozni.
Bár vannak igazságok és féligazságok a mondandódban, azért megbocsáss, de valahol ízléstelennek érzem itt és most a megközelítésed.
Szóval nekem az volt az érzésem, hogy kicsit a "magyar nép kollektívan bûnös" érzetet akarták kelteni a nézõben. - (feketevipera) Én egyáltalán nem így éreztem, elmondták a történetüket - azon nem lehet csodálkozni, hogy szenvedéstörténetrõl van szó, mikor egymás vizeletéért ment a harc, hogy szomjan ne haljanak, és a többi ...
Felfoghatatlan, aljas gaztettek - megbocsájtani lehet, felejteni nem!
Azt kell, hogy mondjam, a szememben kicsit felemás értékû ez a film. Egyrészt a nyilatkozó történész említette ugyan, hogy Magyarországról milyen szédületes sebességgel kezdték el elhurcolni a zsidókat, azt viszont nem emelte ki, hogy 1944-ben többek között azért is siettek ennyire a németek, mert közeledett a szovjet front, és igyekeztek végrehajtani a tervüket (egyébként is szerintem nem illõ dolog zsebre dugott kézzel elõadást tartani, de hát õ tudja). Plusz azt sem tette hozzá, hogy a magyar kormányzat viszonylag hosszú ideig ellenállt a különbözõ német kéréseknek, de ez ugye nem fontos, mert ezt nem kell kidomborítani. Azt viszont a túlélõk is igyekeztek kiemelni, hogy a csendõrök többsége aktívan segítette a deportálást (csak jelezni szeretném - mindenféle mentegetési szándék nélkül-, hogy egy megszállt ország karhatalmáról beszélünk, és ha õket bûnösnek tartjuk, akkor bûnösnek lehet tekinteni az egész szovjet hadsereget is a '45-ben hazánkban elkövetett kegyetlenkedésekért), és hogy a lakosság is általában részvét nélkül figyelte a zsidók elszállítását. Szóval nekem az volt az érzésem, hogy kicsit a "magyar nép kollektívan bûnös" érzetet akarták kelteni a nézõben. (Azt persze egyetlen, a holokausztról szóló dokumentumfilmben sem hallottam, hogy felmerült volna: a gazdag zsidók miért nem segítettek a szegényebbeknek. Ja, hogy õk már a háború elõtt is lenézték a szegényebb zsidókat? Megesik az ilyesmi. Ezen az alapon akkor a ma pl. az USA-ban vagy Izraelben élõ, akkoriban kivándorolt gazdagabb zsidókat is meg lehetne kérdezni, õk mit tettek a sorstársaikért.) Egyébként érthetõ, hogy a holokauszt emberi és kollektív tragédiáját soha nem szabad elfelejteni, de ez is olyan, mint a "Trianon-szindróma": túl kell lépni rajta (bizonyos értelemben), és a kollektív sokkot fel kell dolgozni.
Már megint egy tudatlan, aki nem ismeri a történelmet, nem beszélt a szüleivel, nagyszüleivel.
Pont a ti kedvetekért kell az ilyen filmeket egyre gyakrabban vetíteni, hogy ti is felfoghassátok, és okulhassatok, hogy mire vezet a gyûlölködéssel vegyített ámokfutás. Így talán nem fogjátok elemészteni a jövõ Richter Gedeonjait, Radnótijait, és Rejtõ Jenõit, mert szavaidból kitûnik, hogy neked õk csak "zsidók", de nem magyar emberek.
Tévelyegsz! Nézzed csak a hasonló témájú filmeket, rád fér!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások