A vadkörtefa

Bakancslistához adom
Ahlat Agaci
török-macedón-francia-német-boszniai-bolgár-svéd dráma, 188 perc, 2018

Értékelés:

4 szavazatból
Szerinted?

Egy becsvágyó író visszatér a szülőfalujába, ahol szembesülnie kell apja adósságaival.

Stáblista:

Hozzászólások

Szerinted?
9/10
dlgt 2020 aug. 17. - 03:12:51 9/10
nagyon adta! nem annyira mint a winter sleep, ami az egyik kedvenc filmem, de igy is nagyon bejott... a winter sleeppel ellentetben ahol minden parbeszednek, minden kimondott szonak es minden konfliktusnak jelentosege volt es a szori lassan hompolygott egy-egy csucsjelenet fele, ami oriasit utott, itt semmi ilyenrol nem volt szo a szinten harom oras jatekidoben... az egesz filmben kvazi egy valamire valo tortenes van, egy amolyan csucspont fele, es az is olyan h ha kivagnank lehet fel se tunne! csak mint akarmelyik masik parbeszed, szimbolum, alomkep v jelentektelennek hato tortenes amit tan meg se tudnek mar emliteni hisz annyira beleolvadt a film szerves egeszebe.. es h akkor megis mi a film errossege? hat ez az egyseg es az atmoszfera teremtes! az h ha eleg kitartoan vagyunk es nem lankad a figyelmunk, besszippant minket a film es 2 ora utan mar semmi mas nem letezik a vilagon csak a főhősunk es az utkeresese, amit nem filmelmenykent hanem a valo vilag serves reszekent elunk meg... igazi lelektani drama ami hiperrealista modon mindennemu szinpadiassag es olcso trukkok nelkul ereszkedik az apa fiu kapcsolat legmelyere... mint mondtam mindennemu szinpadiassag nelkul... nincs gyermekkori molesztalas, nagy titkok a hatterben, hatalmas dramak csak az ami siman megtortenik koztunk es az apaink kozott is... a fiatalok gogje, a hajlamuk az itelkezesre, az apak altal megkovetelt tekintely es annak hianya, a tisztelet, a megbocsajtas, a belatas, az elkovetett hibak be illetve be nem ismerese... ilyenbol meg ugye nem lehet holywood-i filmet forgatni! nahh de nem is kell! ez a film ugy tokeletes ahogy van!
9/10
6/10
berto49 2019 aug. 31. - 19:45:52 6/10
Ebbe a fába beletörött a bicskám! Őszintén megvallva nem volt türelmem végignézni ezt a három óra nyolc perces filmet, így az értékelésem nem mérvadó. Azzal kezdem, hogy a főhős, Sinan (Dogu Demirkol) számomra ellenszenves volt. Az apát játszó szereplő – a rendező szándéka ellenére – inkább számíthatott a szimpátiámra. A gyönyörű képek mellett a cselekménynélküliség ólomsúllyal nehezedett a filmre. Az előzetes információk alapján nem számítottam pörgő, fordulatos történetre, de a hosszas dialógusok egész egyszerűen agyonnyomták a kritikusok által jelentősnek ítélt legújabb Ceylan darabot. A film témaköreit nem filmben, hanem regényben, vagy különálló esszékben kellett volna megírni.