Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

A nap lovagja

Name: A nap lovagja
Genre: tévéfilm
Released: 2018-04-22T10:17:29+0200
Duration: 77 min
Rating: 7.6
Cast: Mácsai Pál, Jan Machulski, Schweizer Viola, Földesi Judit, Blaskó Péter

magyar tévéfilm, 77 perc, 1987

Értékelés:

25 szavazatból

Szerinted?

11 hozzászólás

Értékelés:

25 szavazatból

Szerinted?

11 hozzászólás

Bródy Sándor regényéből készült tévéfilm. A film alapjául szolgáló regény kegyetlenül bevilágítja a Habsburg-Magyarország társadalmának azt a legfelső rétegét, amelyben a film alakjai élnek. Asztalos Aurél, a "nap lovagja" a cinikus, mindenre kapható, közepes képességű újságíró mindent elkövet, hogy ebbe a rétegbe feltornázza magát. Ez kis híján sikerül is neki, egy öreg Habsburg herceg szeretőjének hálószobáján át.

Stáblista

Szereplők

Mácsai Pál

Asztalos Aurél

Jan Machulski

Fenség

Schweizer Viola

Juli

Földesi Judit

Annie

Blaskó Péter

János

Szacsvay László

Samu

Téri Sándor

Gróf

Kun Vilmos

Öreg gróf

Alkotók

rendező: Málnay Levente
író: Bródy Sándor
zeneszerző: Vukán György
operatőr: Gulyás Buda

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

offtopic

A legjobb cikkeket a hazai filmes és televíziós szcéna jelenlegi helyzetérõl, a Filmvilágban szoktam mostanában olvasni. A lap egyébként is mindig élen járt a dolgok jelen állapotának elemzésében, így aztán különlegesen figyelemreméltó körképet lehet benne kapni a változsokról, évrõl évre, sõt, néha hónapról hónapra.

Aki újra elolvassa az elmúlt pár év e lapban megjelent vonatkozó írásait, az nagyjából megállapíthatja, hogy 2010 elõtt is nagy koncepciótlanság uralta a terepet, csak akkor valahogy még eltartotta magát a recsegõ-ropogó tartószerkezetû, de egzisztáló intézményrendszer (ha másképp nem, a Hajdu Szabi-féle Off Hollywood-ban bemutatott körbetartozások révén). Most viszont tényleg tragikus a helyzet - koncepciótlan emberek nyúltak a dolgokhoz mind a filmes, mind a tévés világban. Van persze bizonyos fejlõdés még manapság is, de alapvetõen inkább a visszafejlõdés látványos, fõleg az institúciók tekintetében.

Persze, most is készülnek jó projectek, de rettenetesen hiányoznak bizonyos mûfajok terén a pozitív példák - ilyen a saját gyártású tévés adaptációk és a tévés sorozatok kérdésköre is. A rendszerváltás óta mintha eleve eltûntek volna a villódzó dobozból mozik és szériák - de ami mégis elkészült, az többnyire nem túl magas színvonalat képvisel - sajnos.

(Egyébként egyetlen vállalható magyar széria született mostanság - az a Mátyássy-féle "Átok". De valahogy az sem üt valami nagyot. Sõt, néhol elég béna. Csak legalább kiemelkedik - egy kicsit.)

2010 elõtt is így volt ez - és most is. 2010 elõtt is lehetett volna költeni erre, és most is lehetne.

És "válámi" persze akkor is volt, és most is "van, de nem az igazi"...

Válasz

Amúgy a régi felelevenítése jó dolog, 2010 elõtt még erre sem volt figyelem. Pedig ez talán nem is pénzkérdés...

Válasz

Ehhez kultúrpolitika kéne, most viszont teljes a koncepciótlanság. Ilyen tempójú országátépítés idején erre se pénz, se energia. Így többnyire a talmira megy el a 70 milliárd.
De az MTVA pályázatain azért látni normális dolgokat is, csak még a nagy bumm utáni vákuumban vagyunk, a produkciók nem készültek még el. Remélem nem lesznek túlideologizálva (Mint a megint Másfélmillió lépés).

Válasz

offtopic

Próba helyett próza, a fene vigye el! :D

Válasz

offtopic

2009-ben sem lett volna kevesebb vagy több pénz rá, mint ma. Az államnak arra van pénze, amire költeni akar. Ilyen egyszerû.

A jó tévéfilmekre pl. nem kellene sokat - nekem egyetlen jelenleg futó hazai gyártású televíziós project sem hiányozna, viszont az ilyen projectek rettenetesen hiányoznak, mint pl. ez a film. A régi tévéfilmjeink, adaptációink, mûsoraink saját gyártásúak voltak és oda lehetett, oda kellett figyelni rájuk, mert elég jó színészek játszottak bennük, és a rendezés sem volt kutya. A többi körítés: fõleg, ha egy Bessenyei, egy Zenthe, egy Szabó Gyula, vagy teszem azt, akár egy Mácsai a fõszereplõ, és ha a mellékszereplõk is Blaskó Péterek, Téri Sándorok vagy Földesi Juditok.

Ha pedig az alapanyag is míves, mint mondjuk Bródy próbája, akkor "ki ellenünk"?

Válasz

Hát, van még talán valaki, akinek lehet véleménye a filmrõl.

Az alantabb olvasható elemzéseket tulajdonképpen el lehet fogadni.

A Redl-párhuzam elsõsorban a kor miatt érdekes - a Monarchia "aranykorszaka".

S valóban, Redl inkább áldozat, míg Asztalos inkább "magának keresi a bajt".

Nekem a TV-filmes feldolgozás sokat elvesz, elsõsorban a technika miatt (pl. vágások, utószinkron, stb.). Ami a fõhõst illeti, úgy tûnik, hogy Mácsai egy kicsit fiatal a többi szereplõ mellett, másrészt mintha a karrierizmust a "szépfiús" külsõ a kelleténél jobban elfedné...

Ami a témát illeti ez sem annyira új, talán Maupassant és mások is "vizsgálták" az ilyen karriertörténeteket...

Válasz

70 milliárd a közmédia idei költségvetése. Emberöltõ óta nem volt ekkora. Van rá pénz.

Válasz

"Tényleg nagyszerû film volt, sajnálom, hogy manapság már nem igazán készülnek ilyenek."

Manapság mindig az az érv, hogy nincs rá pénz...

Badarság!

Ha még a nyolcvanas években, a Kádár-éra végének válsága idején is ilyen fantasztikusan kivitelezett filmeket hoztak össze, gyaníthatóan igen kevés pénzbõl, akkor most miért ne lehetne?

"Az elemzésedet annyiban egészíteném ki, hogy szerintem a Redl ezredeshez ez a film nem csak a képi világot illetõen kapcsolódik, hanem bizonyos vonatkozásokban Asztalos és Redl életpályája is párhuzamos egymással. Mindketten szervilis alakok, bár az ezredesben talán több a tehetség."

Valóban más szempontból is jogos az összehasonlítás, mint amit én felvetettem.

Pl. a filmben szereplõ katonatiszt többször is Ferenc Ferdinándot juttatta eszembe a Riedl-filmbõl, annak ellenére, hogy a két karakter sokban különbözik, mindketten a fõkarakterek érvényesülési terveinek netovábbját jelképezik.

"Mindketten a szerencsét (illetve az ismeretséget) kihasználva törnek a magasba, és a bukásuk is törvényszerû. Látszólag õk irányítják az eseményeket, de valójában csak bábuk egy sakkjátszmában, akiknek a sorból való kihullása semmilyen hatással sincs az életre, a dolgok ugyanúgy mennek tovább nélkülük is."

Ezek a tipikus Julien Sorel-típusú törtetõnek a jellegzetességei - az ilyesféle alakokat már nagyon sokan ábrázolták könyvben és filmen azóta - habár Redl-nél sokkal kevésbé erõs a törtetés motívuma.

Nála a ranglétrán való mind feljebb és feljebb emelkedés nagyon-nagyon keserû gyermek- és ifjúkori tapasztalataiból fakad - látjuk, s fõleg a film "Galíciai garnizon" címû része tudósít minket errõl, eleinte nagyon komoly céljai vannak.

De aztán látjuk, hogyan alakul át õ is kisszerû bürokratává, degradálódik a katonai szervilizmus, ha úgy tetszik, jelképévé.

Bródy alakja, Asztalos ellenben olyan törtetõ, amilyennel az író az életben is sokat találkozhatott.

Az ilyen figuráknak nincs is más miértje vagy hogyana, csak a magasabbra jutás dicsfényének áhítása.

Eszközökben az ilyen ember egyáltalán nem válogat, s alighanem - ezzel a kérdéssel még soha senki nem foglalkozott emlékeim szerint, pedig elég érdekes - ha összeomlana az a társadalmi struktúra, amely törekvései értelmét szolgáltatja, egyszerûen belepusztulna...

Pedig a lényeg pont az, hogy minél jelentõsebb az illetõ, annál fontosabb bábu az asztalon - de mégiscsak bábu, amit ide-oda tologatnak, és senkit nem érdekel, ha ki kell iktatni, legyen õ fõherceg, sõt, akár uralkodó...

Ha az államrezon úgy kívánja, hogy be kell áldozni, be is fogják áldozni...

"Talán Redl a szánnivalóbb kettejük közül, Asztalos jóval cinikusabb, törtetõbb, számítóbb."

Hát, enyhénszólva...

Asztalosnak volt választása, viszont Redl-t bezárták egy szobába és önmagát kellett fejbelõnie - ami egyébként sokkal megalázóbb lehetett számára egy akasztásnál, vagy fõbelövésnél...

Abban az öt-hat percben, ott, benn a szobában, minden törekvése értelmét vesztette, s már csak egy választása maradt: úgy meghalni, hogy az tûntetõ és félreérthetetlen reakció legyen a hatalommal szemben...

Ezért ugrott ki az ablakon...

"Õszintén szólva én Asztalosnak szinte egyetlen szavát sem hittem el, egyetlen érzését sem tartottam igazinak. Nem hiszem, hogy valóban szerelmes lett volna bármelyik nõbe, vagy hogy önmagán kívül gondolt-e valaki másra is (hacsak nem érdekbõl)."

Asztalos azért mégiscsak kérdõjel marad...

Mindenkinek vannak érzései, ezeket nem lehet negligálni, de tény, hogy õ minden érzését a befolyás megszerzésének szolgálatába állította.

Vagy mégiscsak komolyan érezte pl. azt a szerelmi érzést, amirõl beszélt?

Bródy nyitvahagyja a kérdést, s a film is, mi meg töprenghetünk rajta, vajon igaz-e, hogy Asztalos egy érzés nélküli ösztönlény, s ösztöne kizárólag a "magasabbra" irányába hajtja, vagy valami több volt ennél...

"Remélem, nem offoltam szét a témát, csak ezek eszembe jutottak. Amúgy pedig nagyon jó elemzést írtál, és érdekes dolgokat említettél meg. És hát sajnos biztosan igazad van abban, hogy az elkövetkezendõ pár évtizedben valószínûleg nem fogják megismételni a filmet."

Szétoffolni a témát?

Szerinted bárki írni fog még ide akármit is?

Eléggé szkeptikus vagyok ebben a tekintetben...

Válasz

Tényleg nagyszerû film volt, sajnálom, hogy manapság már nem igazán készülnek ilyenek. Az elemzésedet annyiban egészíteném ki, hogy szerintem a Redl ezredeshez ez a film nem csak a képi világot illetõen kapcsolódik, hanem bizonyos vonatkozásokban Asztalos és Redl életpályája is párhuzamos egymással. Mindketten szervilis alakok, bár az ezredesben talán több a tehetség. Mindketten a szerencsét (illetve az ismeretséget) kihasználva törnek a magasba, és a bukásuk is törvényszerû. Látszólag õk irányítják az eseményeket, de valójában csak bábuk egy sakkjátszmában, akiknek a sorból való kihullása semmilyen hatással sincs az életre, a dolgok ugyanúgy mennek tovább nélkülük is. Talán Redl a szánnivalóbb kettejük közül, Asztalos jóval cinikusabb, törtetõbb, számítóbb. Õszintén szólva én Asztalosnak szinte egyetlen szavát sem hittem el, egyetlen érzését sem tartottam igazinak. Nem hiszem, hogy valóban szerelmes lett volna bármelyik nõbe, vagy hogy önmagán kívül gondolt-e valaki másra is (hacsak nem érdekbõl). Remélem, nem offoltam szét a témát, csak ezek eszembe jutottak. Amúgy pedig nagyon jó elemzést írtál, és érdekes dolgokat említettél meg. És hát sajnos biztosan igazad van abban, hogy az elkövetkezendõ pár évtizedben valószínûleg nem fogják megismételni a filmet.

Válasz

A lényeg viszont az, hogy egy gyönyörûen kivitelezett, igényes adaptáció ez Bródy nem mindennapi mûvébõl.

Számomra Mácsai játéka volt a legpozitívabb csalódás: nem gondoltam, hogy Bródy talán egyesek számára avittnak tûnõ szövege ilyen fantasztikus és élõ tud lenni száz év múltán is, különösen az õ száján.

Míg újabb alakításaiban mindig valami feneketlen cinizmust vélek felfedezni, addig itt nagyon jól alakítja a bizonytalan, mégis nagyratörõ fiatal újságírót, azt az Asztalos Aurélt, akit Bródy írt meg úgy, ahogy senki más nem tudta volna.

A "Nap lovagjának" egyébként nem ez az elsõ adaptációja - 1916-ban készült már egy némafilm Bródy akkoriban egyébként igen népszerû filmjébõl, nem mellesleg a magyar filmtörténet elsõ munkásszármazású színészének, Lord Imrének a fõszereplésével, ha emlékeim nem csalnak, Janovics Jenõ rendezésében, a kolozsvári filmgyárban.

Nem tudom, hogy fellelhetõ-e valahol az egész film, mindenesetre valamikor régebben láttam egy jelenetet belõle - érdemes megfigyelni hogyan adja vissza egy méltatlanul elfeledett rendezõ a némafilm eszköztárával Bródy csillogó, fesztelenül suhanó prózájának erényeit.

De visszatérve jelen, 1987-es filmünkhöz igazán igényes darabbal van dolgunk: itt különösen az operatõri munkát és a díszletet emelném ki, amelyek, nem harsányan, hanem szerényen meghúzódva a háttérben, de mégiscsak mélységet adnak a történetnek.

Annál is inkább kiemelném a filmnek ezt az erényét, minthogy 1987-ben nyilvánvalóan kevés pénzbõl gazdálkodhattak az alkotók, mégis sikerült egy a, teszem azt a Szabó István-féle Riedl ezredeséhez mérhetõen igényes képi világot megvalósítaniuk.

Összességében tehát nagyon igényes munka ez a rövidke tévéjáték - igazán élvezetesre sikeredett.

Aki lemaradt róla, azt õszintén sajnálom, mert legalább tíz-tizenöt évig le sem fogják adni - sztem...

Válasz

Összes hozzászólás