"Mi marad egy író után, akit 1944-ben, az auschwitzi lágerben láttak utoljára? Mi marad egy tisztes polgári foglalkozással bíró családapa után, akinek a felesége és fia szintén az 1944-es eseményeknek estek áldozatul, különféle helyszíneken? - Semmi baj, mon ami - mondhatná valamelyik regényhőse hangján. - Elvégre a maradandó dolgokról volt szó, nem? 5 db regény, 2 db színmű, egy kötetnyi novella. Üzenetek egy palackban. A palackoknak pedig megvan a maguk útja. Eljutnak valahová." (Balázs Imre József) Karácsony Benő (eredetileg Klärmann Bernát) az erdélyi irodalom egyik legjelentősebb, ám nem kellően méltatott prózaírója. Ez a gyulafehérvári születésű, polgári foglalkozására nézve kolozsvári ügyvéd a helyi Napkeletben megjelent novellákkal, majd egy sikeres színdarabbal jelentkezett az irodalmi pályán (Válás után, 1923), aztán elbeszélés-kötetet publikált (Tavaszi balladák, 1924), de Magyarországra is kiterjedő népszerűségét regényeinek köszönheti (Pjotruska 1927, Új élet kapujában 1932, Napos oldalt 1936, Utazás a szürke folyón 1940). 1946-ban, posztumusz műként jelent meg A megnyugvás ösvényein című regénye, a Napos oldal folytatása. Az önéletrajzokban és emlékiratokban oly gazdag erdélyi prózában Karácsony életműve a rejtőzködő íróé, akiről néhány levélen és interjún kívül alig maradt fenn közvetlen, személyes vallomás. Filmünkben születésének 120. évfordulóján Cs. Gyímesi Éva, Balázs Imre József, Tót H. Zsolt, Nagy Koppány Zsolt, Tibori Szabó Zoltán, Lőwy Dániel, Járosi Margit és Bächer Iván segítségével idézzük fel Karácsony Benő alakját, a kort, amelyben élnie adatott, s műveit, amely kapcsán ezt írta Németh László: "Egészen társtalan a magyar irodalomban..."