A Coen-tesók egyik, számomra talán "A" legjobb filmje.
Az "Ó, testvér..." művel kb egy szinten van.
Gyerekként láttam először, s akkor nem tetszett különösebben, mivel az előzetes alapján jóval több akciót vártam volna tőle (az alapján elsősorban maffiafilmet várna a néző).
Aztán felnőttként az utóbbi évtizedek alatt láttam vagy 5 alkalommal, s még mindig tetszik. Mondhatni, hogy az egyik kedvencem lett.
Főhőst annyiszor nem gyepálnak el egyetlen filmben sem, mint itt Tomot (ha jól számoltam 5 alkalommal, többször, mint Willist Az utolsó cserkészben).
A film atmoszférája "megveszi" a nézőt, a 20-as évek hangulata/kellékei/díszletei miatt az ember tovább is nézné az, egyébként nagyon jól eltalált gengszterkarakterek életét/halálát. A film hangulatát az amúgy sokkal később készült Boardwalk Empire sorozatéhoz tudnám hasonlítani, s szerintem már emiatt is érdemes megnézni ezt a filmet.
A karakterek néhol (szándékoltan) karikatúraszerűek, de talán épp ezért emlékezetesek. Nem a tipikus gengszterkaraktereket kapjuk, van itt érzelgős de becsületes főnök, meg erkölcsön filozofáló rivális. A nyitó dialógus alatt elfogja az embert a nevetés... :)
Apropó párbeszédek: ezek pörgősek, frappánsak, s még évtizedek múltán is idézhetők. Azt is mondhatnám, hogy itt inkább ezen van a hangsúly, mintsem az akciókon, bár utóbbiból is van jó pár (mintegy, az alapvetően cselszövésre, átverésre, manipulációra épülő sztori mellékzöngéiként).
Kiemelném a szinkront, ami sokat ad a filmhez, szinkronizálva sokkal jobb A halál keresztútján, mint felirattal.

A forgatókönyv a dialógusokhoz hasonlóan nagyon jó, úgy gondolom, Tarantino a későbbiekben meríthetett ebből a fimből is (mint ahogy - bevallottan - sok más korábban készült kópiából is).

SPOILER
Érdekes, hogy a "mi a dörgés" mondat mindig olyan alak szájából hangzik el, aki épp linkel, hazudik, vagy valamilyen fontos információt próbál elhallgatni, ergo tilosban jár. Nyilván ez is szándékosan lett így felépítve.
Illetve annyira antipatikus, aljas és sunyi karaktert, mint Bernie, nagyon nehéz találni, az ember várja, hogy a Torturro által megformált alak mikor kap végre golyót a fejébe.
SPOILER VÉGE

A színészi játék remek, Byrne az egyik legjobbját hozza, Torturro is nagyszerűen alakítja a piti gazembert (ha rá gondolok, akkor mindig Bernie jut eszembe Jesus mellett), a Polito által megformált olasz maffiafőnök is nagyon emlékezetes, kiváltképp a monológjai, gesztusai miatt. De igazából bármelyik főbb szereplőt kiemelhetném, nincs átlag alatti teljesítmény.

Összességében még nagyon sokat lehetne beszélni A halál keresztútján-ról, mert nagyszerű film. A műfajában nehéz ennél jobbat készíteni.

Mindenkinek ajánlom a filmet, mert önmagában gengszterfilmként is, de az ilyen sztorik karikatúrájaként, kifigurázásaként is megállja a helyét. Emellett a szellemes párbeszédek, és a nem is olyan kevés aranyköpés miatt is érdemes rá áldozni kicsit több, mint másfél órát.

Kedvelem ezt a filmet.

Korrekt gengszterfilm, amely a komolyabb hangvételű Coen-művek közé tartozik, ám ebben is bőven akadnak viccesebb, komolytalanabb részek. Intrikák, szarkavarások, hatalmi harcok, a cselekményt többször unalomba fullasztó üresjáratozások, továbbá azt meg a hangulatot feldobó – igaz az egyik jelenetben már-már parodisztikusan túltolt – lövöldözések-vérengzések váltogatják egymást. A mozi legerősebb pontja a színészek alakítása. Főként Turturro emlékezetes a simlis, szélhámos szerepben, de Gabriel Byrne szintén faszán hozza a vagány alkoholistakaraktert.

Rossz közhelyek tárháza. Rossz vágások, lapos, ficamos ideákból előrángatott karakterek, nem különösebben kiemelkedő, inkább felejthető történet, a dialógusokban a vagány nagyzoláson túl nem találtam semmit, olyan Casablanca-san semmitmondóak voltak, alkalmanként a zene is lehetetlen, az egyik legrosszabb Coen film a nézetemben. Thriller? Krimi? Igazából egyik sem, ez az az alkotás, amire azt mondanám műfajilag, hogy "film". Őszintén megvallva, lehet, hogy én vagyok a vak, de az alkotást végigkísérő szatírát én nem véltem felfedezni, ha nálam élesebb szemű emberek fel vélték, akkor nyugodtan világosítsanak fel mely pontokon tetten érhető, hátha én siklottam el felette. A különböző köröket stilizáltnak láttam, mint a New York bandái filmben, ez számomra sem nem paródikus, sem nem szatirikus.
Van a 80-as éveknek és a 90-es évek legelejének egy igen sajátos stílusa, a maga érméjének mindkét oldalával, számomra ebben a filmben az ócska oldala mutatkozott meg alapvetően, valószínűleg ez is zavart végig, az esetlenségével együtt összetéveszthetetlenül visszaköszön erről a darabról ez a korszak.

Szerintem is nézd meg még egyszer, ha rám hallgatsz, legalább még kétszer -de úgy látom nálad sokkal többször kellene- , és utána értékelj!...
TÖRLÉS VÁLASZ

Jó film, de elvesztettem a fonalat, hogy ki kit ver át, és hogy miért. Emiatt hadd ne nézzem meg mégegyszer.

A középpontban a Gabriel Byrne által játszott Tom karaktere áll, aki sokkal érdekesebb és kiismerhetetlenebb figura, mint amennyire elsőre tűnik. A főhősnő jellemzése alapján egy igazi strici, akinek nincsen lelke, de talán pont ez tetszik neki ennyire benne. A férfinek saját elmondása szerint sincs szíve, és a filmben rengetegszer pont ez menti meg őt a haláltól. Sokkal könnyebb úgy érvényesülni ebben a világban, amelyben él, hogy bárkit átver, csak magához lojális, és mindenkin keresztülgázol, hogy elérje a céljait. Ennek ellenére sokáig abszolút nem öl embert, nem is egy igazi vérbeli gengszter, egyszerűen csak esze, és szerencséje van. Érdekes egyébként a Halál keresztútján nézése közben, hogy Tomot jó néhányszor szarrá verik, de valahogy mégis ő a film végső és egyetlen győztese. Minden helyzetből – még a lehetetlennek tűnőkből is - kimászik, annak köszönhetően, hogy jól keveri a lapjait.

A ki kit ver át, és ki a nagyobb spíler kérdéskör köré csoportosul a cselekmény, folyamatosan egymást licitálják túl a markáns jellemvonásokkal rendelkező gengszterek. Nincsenek benne pozitív szereplők, de a többiekkel összevetve nem mondanék senkit negatívnak sem. Erkölcsökről minimálisan – vagy egyáltalán nem – beszélhetünk, egyedül az olasz banda fejének, Johnny Casparnak van egy erkölcsi rendszere, ami az ő előadásmódjában a rendezőpáros szándékainak megfelelően egyáltalán nem komolyan vehető, szinte groteszk, jókat lehet mosolyogni a Jon Polito által megformált figura megjelenésén és monológjain. A másik spíler, a tenyérbemászó zsidó Bernie, akiről egy ideig csak sztorikat hallunk, majd első feltűnésekor is egy balféknek tűnik fizimiskája alapján, de tudjuk, hogy nem az, mert keresztbe tudott tenni mind az ír mind a olasz maffiának, és kiderül pár jelenetből, hogy nagyon is van sütnivalója. Mondhatnám azt is, hogy sajnos, mert egy igazi alávaló és irritáló figurával van dolgunk, aki golyóért kiált, kérdés, hogy megkapja-e. Amúgy Tomhoz hasonlóan ő sem kimondottan egy gengszter típus, mégis jól ellavírozik a mezőnyben a nagyágyúk között.
A filmben minden egyes karakter telitalálat, a két nagyfőnök részben önmagának a paródiája is. A remekül megírt forgatókönyvnek köszönhetően a legjobb ívben halad a cselekmény, peregnek a dialógusok, jobbnál jobb dumák hangoznak el. Egyébként a párbeszédek annyira pörgősek, hogy az első 15-20 percben nem is könnyű felvenni a fonalat, ugyanis Coenék egyből belecsapnak, bármiféle túlmagyarázás nélkül. Érdekes, hogy a rendezőpáros mindegy, hogy vígjátékot, szatírát, thrillert vagy gengszterfilmet készít, ugyanazokból a stílusjegyekből és elemekből építik fel műveiket, a Halál keresztútjánban ez a négy műfaj mind keveredik, és végül összeáll kerek egésszé. Folyamatosan egyensúlyozik a paródia és a gengszterfilm között, és összességében mégis komolyan tudjuk venni a látottakat. Az erős atmoszférának is köszönhető, hogy a groteszk jelenetek ellenére sem csap át bóhockodásba az összkép, remek arányérzékkel helyeztek el „Coenes” humort a filmben.
Ezt a jelenséget nagyon kevesen tudják ilyen magas szinten abszolválni, mint a rendezőpáros. Ügyesen „intézik el”, hogy a teljesen irreális akciójeleneteket se lehessen rajtuk számon kérni, sőt nekem kifejezetten élvezetes volt látni, ahogy az ír brigád feje, Leon szanaszét lövi a rivális banda tagjait a házában, majd kiugrik az ablakon, és szivarozva folytatja a magánakciót. Néha kicsit film noiros beütésű is a Halál keresztútján pár jelenete, szóval itt még több stílus között találják meg a balanszot. Véleményem szerint a Nagy ugrás mellett talán ez a testvérpár legjobban sikerült, és leginkább rájuk jellemző stílusjegyeket felvonultató filmje. 8 pont

9 / 10 Nekem bejött.

Ez a film az ilyen témaköri filmekhez képest egy vicc . Egyszer nézhetõ, mégegyszer nem válalkoznék rá !

Hihetetlen nagy krimi! És az a sok groteszk pofa! :D
A John Turturro és Gabriel Byrne játszotta közös jelenetek a legjobbak! Egyszerre ijesztõek és zseniálisak!
A film vége is ütõs. Bár igazság szerint elég szomorú lettem tõle. Szóval nem egy rózsaszín ködben úszó film, amiben sok happy dolog történik és aminek aztán boldog befejezés a vége. Ezt leszámítva nekem tetszett. :)

jó film jó történettel+kidolgozott karakterekkel,Byrne nagyot játszik 10/8.

A Nagy Lebobowski miért lenne nyers? :) Egyébként a felsoroltak közül magasan a Fargo a legjobb.

Gabriel Byrne & John Orrtúró, egy filmben? No, nézzük!

Idõtálló alkotás a nagyszerû Byrne fõszereplésével. Tapintható a kor hangulata, ami emlékezetessé teszi ezt a noir-ba csúszó szövevényes történetet. A Coen-ek nagyon tudnak valamit.
Kicsit több feszültséget azért el tudtam volna viselni, illetve néhol túl kuszára sikerült a történet, ami talán a vágóasztal filmhossz-szempontjának eredménye. 10/8

akkor a legjobbakat nem láttad.......

Szerintem kár volt ennyire túlbonyolítani, éreztem a forgatókönyv lapjainak a susogását. Nálam elsõsorban a Tom karakter jellemtanulmányaként mûködött a film, a történetet ennek rendelték alá, eszerint csavarták túl.
Én a nyersebb, keresetlenebb Coen-mozikra esküszöm, a Véresen egyszerû és a Nem vénenk való vidék, vagy a full õrült A nagy Lebowski. A Barton Finket és a Fargot még nem láttam.

Már láttam mindegyiket, és most ezt választottam (egyszerre mentek :( ), meg akartam nézni a spoilerrrr: szóval a fantasztikus zenei betétet egy lemezjátszóra és két géppisztolyra... jó volt ez a film, beza.

Nagyszerû film, tipikus Coen, helyeként valami elképesztõen túlbonyolított sztorival. Állítólag õk is annyira belegabalyodtak a történetbe, hogy egy ideig le is álltak az írással. Akárhogyis: sok nagy, idézhetõ jelenet van benne, klasszul kiforgatott sablonok, tisztelgés a zsáner elõtt, ha nem is dobogós a zseniális testvérpáros alkotásai között, azért elõkelõ helyet foglal el.

Jó film nagyon szép zenével.

Nem lehet rossz ez a film, hiszen csupa remek színész játszik benne, szóval csak jó lehet.;)