Michelangelo Antonioni véleménye szerint A Föld korának "minden egyes jelenete lecke arról, ahogyan ma a mozit csinálni kellene." Kuba, Afrika, az Egyesült Államok és Európa - a kényszerű emigráció és a külföldi munkák - után "minden idők legnagyobb brazil rendezője", a brazil új hullám, a "cinema nôvo" fiatalon elhunyt vezéregyénisége, Glauber Rocha visszaköltözött Brazíliába, hogy leforgassa élete utolsó
filmjét, amely egyúttal a spirituális anarchista művész összegző,
mitiko-univerzális testamentuma is. Hűen a "harmadik filmről", Ázsia, Afrika, Dél- és Közép-Amerika filmművészetéről alkotott programjához ("A film a brazíliai valóság megismerésének hatalmas eszköze lehet, kérdésessé teheti ezt a valóságot, sőt fel is forgathatja"), A Föld kora monumentális anti-szimfónia a Rocha alkotói mitológiájára jellemző szimbolikus karakterekkel: a Fekete Krisztussal, az Indián Krisztussal, a Katona Krisztussal, a Forradalmár Krisztussal, az Amazonnal, a Kolonialistával, a Munkással, a Burzsoával, az Ördöggel stb. Az évtizedekigeltűntnek hitt filmcsoda nem csupán a harmadik világ számára fogalmaz meg forradalmi reményeket, hanemtranszcendens látomássá nő az emberi civilizációról. A felújított filmet, amelynek 16 tekercsét eredetileg mindigmásképp, véletlen sorrendben lejátszva kívánta a rendező bemutatni, először 2007-ben Cannes-ban láthatta a közönség.