A Terminátor 2, a Baljós árnyak és A bolygó neve: Halál is olyan előzetest kapott annak idején, amiben a készítők előre ellőttek minden puskaport.
Pannónia Movie Kft. budapesti multiplexeiben, azaz a Cinema MOMban, a Lurdy Moziban, a GOBUDA Moziban és a Pólus Moziban történeti kronológiai sorrendben leadják a Csillagok háborúja-filmeket.
Vannak, akik szerint a mostani filmekben és sorozatokban is olyan erős női karakterek kellenének, mint Leia és Amidala, mások viszont már ennek a gondolatától is dührohamot kapnak.
Jake Lloydot korábban bipoláris zavarral és skizofréniával is diagnosztizálták. Egy ideje már elveszítette a kapcsolatát a valósággal, de a gyógyszerek hatására kicsit jobb lett az állapota.
Hant vérig sértik, Luke undorító zöld tejet iszik, megleckéztetik az ebédlőasztalnál szemtelenkedő Jar Jart – napestig lehetne sorolni a Csillagok háborúja legmókásabb jeleneteit.
Vader rohamosztagosai I. világháborús katonák, Anakin ókori gladiátorharcban vitézkedett, az Első Rend tagjai pedig nem mások, mint a Dél-Amerikába menekült náci vezetők.
Az őstrilógia-hívők szerint George Lucas az Isten, a Bébi Yoda-rajongók szerint viszont Dave Filoni nélkül ma már sehol sem lenne a franchise – és ez így van jól.
Leia kislány korában látta Amidalát, Kenobi Yodát tartotta a mesterének, Palpatine „valahogy” feltámadt... Se szeri, se száma a furcsa ellentmondásoknak a Csillagok háborúja franchise-ban.
Abszolút logikus dolog egy filmes gonoszt egy valódi gonoszról mintázni, hiszen annak kézzelfogható vonásait bele lehet építeni a karakterbe - csak vigyázni kell, hogy az illető ne tudjon perelni!
Igaz, nem Jar Jarként, hanem egészen máshogy láthatták a nézők A Mandalóri sorozat legutóbbi epizódjában.
Rose Byrne Keira Knightley-hoz hasonlóan Amidala szolgálólányai közé tartozott, Daniel Craig rohamosztagos volt, Simon Pegg pedig egy kövér űrlény maskarája alatt rejtőzött.
A Terminátor 2., a Titanic, a Babe, a Toy Story vagy a Mátrix nélkül ma nagyon máshogy nézne ki a filmipar.
A Baljós árnyak, a Joker, a Szöszi és számos másik film esetben is előfordult már, hogy a legjobb és legrosszabb alkotásoknak járó díj várományosa lett.
Néhány őrült Csillagok háborúja-rajongó nekivág az útnak, hogy betörjön George Lucashoz, és még a premier előtt lássa a Baljós árnyakat, ami persze nem könnyű dolog. A Rajongók háborúja egy ártatlanabb, lelkesebb korba vezet vissza.
Watto piti rabszolgahajcsár, Draco Malfoy és Kevin McCallister nyomorult kis görcsök, Biff pedig egy tipikus iskolai bunkó, akiből Trump-szerű, suttyó zsarnok lesz az időutazás során.
Ma már furcsának tűnhet, de eleinte mindenki rajongott a Baljós árnyakért, aztán az egész a feje tetejére állt; és nem ez az egyetlen olyan eset, amikor egy közönségkedvenc alkotás megítélése a visszájára fordult.
A néző nagy úr, ha neki nem tetszik egy szereplő, annak jó eséllyel már nem lesz helye a folytatásban. Más kérdés, hogy van, amikor a néző túl nagy úr, akinek túlságosan is a kedvében akarnak járni.
Volt már drogos, bájgúnár, elitkatona és jedi lovag, szó szerint bejárta az egész világot és Skócia legmocskosabb vécéjét, és bizarr módon még a koronavírus járványt is előre megjósolta. Vagy majdnem.
Biztos mindenkinek van olyan film a múltjában, ami nagy hatással volt rá – csak sajnos negatív értelemben. Valakit már gyerekként megtalál egy félelmetes jelenet, valaki felnőttként akad ki valamin egy életre. A PORT kritikusai most megosztják veletek a saját filmes traumáikat.