Vin Diesel azt hozza, amit mindig szokott, a kőkemény alfahímet, de szerencsére a filmnek tőle függetlenül van némi humora, hogy az elpusztíthatatlan szuperkatona története szórakoztató legyen.
Igen, a Barb Wire egy rossz film, mégis ajánljuk, mert az „olyan rossz, hogy az már majdnem jó” kategóriába tartozik, és mert remekül képvisel egy már letűnt korszakot.
Főhősünkben ténylegesen egy kissrác lakik, és csak a címbéli varázsszó, a Shazam! kell ahhoz, hogy minden beinduljon.
Az indonézek az akciófilm világában már letették a névjegyüket, most a szuperhősfilmekkel próbálkoztak, és nem sikertelenül, bár a kosztümmel még lehetett volna dolgozni.
Nálunk leginkább a Queen rajongók ismerték a világ leggiccsesebb, legkülönösebb képregény feldolgozását, amit most 4K felbontásban felújítva hoznak ki újra a 40. évfordulóra.
A DC moziverzum izgalmas vadhajtása az Öngyilkos Osztag egyetlen tényleg izgalmas karakteréről, Joker volt csajáról szól, meg az erős nőkről. Gondolom, mert lekötött a pazar látvány.
Bár visszanyúl a képregényes gyökerekhez, Todd Phillips eredettörténete nem szuperhősfilm, hanem esettanulmány, látlelet egy végtelenül labilis ember átalakulásáról gyengéd bohócból eszelős őrültté.
Meghökkentő, de igaz, a film képregényfeldolgozás, szuperhősökre, gigászi összecsapásokra és pazar akcióra viszont senki se számítson, csak egy sötét titokra, amit mi, nézők már az első percben megtudunk.
A nagyszerű színész a hétvégén eljátssza a hatalmas zöld óriássá változó tudóst, a rafinált bűvészt és a házasságát egy kolerajárvány idején megmentő orvost, és ez meg sem kottyan neki!
A film himnusz az önfeledt, színtiszta idiotizmushoz, a szabadjára eresztett, gyermeteg marhasághoz, az önfeledt fütyis poénokhoz és az animék elvarázsolt világához.
Angelina egy nyápic irodakukacból farag mestergyilkost a kazah-orosz Timur Bekmambetov első és a mai napig is legjobb amerikai rendezésében, méghozzá olyan spílert, aki képes csavarintva lőni.
Jean Grey, a fantasztikus erővel felruházott telekinetikus mutáns újra elmondott történetével búcsúzunk kedvenc génmódosult csapatunktól, de a búcsú kicsit szürkére, kicsit jellegtelenre sikerült.
A nagy és vérprofi Marvel és DC gigaprodukciók előtt is készültek szuperhősös filmek, akkor, amikor még nem is tudtuk, hogy ezek igazából képregényfeldolgozások.
Minden esetleges hibáik és bumfordiságuk ellenére ezek a képregény feldolgozások ágyaztak meg napjaink gigantikus sikereinek, a DC és a Marvel nagy pénzcsináló moziverzumának
Ma már a legtöbb pénzt hozó, a legtöbb nézőt bevonzó filmek mind szuperhős mesék, képregény-feldolgozások rendkívüli képességű férfiakról és nőkről, mert a való élet kit érdekel?
Infantilis és idétlen, de pont ez a bája a létező legkevésbé impozáns szuperhős történetének, ahol egy kisfiú bújik egy bamba izompacsirta bőrébe, ha kimondja a címbéli varázsszót. De attól még csak egy kissrác marad!
Idén végre megnézhetjük Martin Scorsese The Irishmanjét, folytatódik a Narcos: Mexico, a Stranger Things, a Sabrina, az OA, a német Dark, a Megtorló és a Jessica Jones, a Black Mirror, új szereplőgárdával a The Crown, befejeződik az Orange Is the New Black, és Jim Henson A sötét kristályának igazi bábokkal forgatott előzménysorozatát is láthatjuk.
Hogy milyen a Deadpool fröcsögő vér és mocskos káromkodások nélkül? Hamarosan kiderül, mert Ryan Reynoldsnak annyira szívügye a karakter, hogy megcsinálta az ünnepi verziót.
Túlpörgetett férfiassága a menősége része, és Zack Snyder megalkotta a tökéletes képregény-feldolgozást az ókori legendára építve, ahol pár görög testépítő egy egész sereg barbárt aprított szecskává!