Katherine Heigl a legjobb úton jár ahhoz, hogy Meg Ryan nyomába lépjen. A szőke sztár a Felkoppintva óta kizárólag vígjátékok, sőt főleg romantikus vígjátékok szerepeihez írt alá, és az összehasonlíthatóságra most azzal is rátett egy lapáttal, hogy leutánozta elődje elhíresült éttermi orgazmusjelenetét a Harry és Sallyből.
A Végső állomás első része annak idején azzal a képtelen ötlettel sokkolta a közönséget, hogy egy szörny vagy maszkos sorozatgyilkos helyett maga a Halál arat a tinik között, egészen izgalmas és változatos halálnemekkel szórakoztatva a közönséget. Ami egyszeri poénnak még elment, negyedik alkalommal már igencsak fárasztó...
A Tony Scott - Denzel Washington alkotópáros immár negyedik közös filmjéhez érkezett, és a csapatba ezúttal bevették John
Az olasz filmekben a politikusok régóta fontos szereplők, csakhogy többnyire különféle gengsztermozik korrupt figuráit testesítik
Valami igazán nagy dolognak kell történnie ahhoz, hogy egy ötvenéves rendező ugyanolyan örömmel készítsen filmet, mint a
Válságos helyzetben a mozi általában a könnyed kikapcsolódást és a problémák előli menekülést jelenti a nézők számára. Persze
A kilencvenes évek egy vérbeli Star Wars-rajongó számára maga volt a gyötrelem. Kedvenc sorozatuk már sok-sok éve nem adott magáról életjelet, és amikor George Lucas végre bejelentette, hogy hosszú szünet után végre ismét visszatér a Csillagok háborúja univerzumba, a filmbemutatóig hátra lévő évek/hónapok csigalassússággal teltek. Kyle Newman mozija igazi tiszteletteljes főhajtás ezen rajongók előtt.
Az utcai harcok filmes ábrázolása valamikor a kilencvenes évek első felében kiment a divatból, és szerencsére azóta sem tért
Alfonso Cuarón a Harry Potter és az azkabani fogollyal új, jóval sötétebb ízt kölcsönzött a sorozatnak, és az utódai azóta is ezt a stílust másolják. David Yates ezúttal másodjára kapott lehetőséget egy Potter-könyv adaptálására, és az előző epizóddal ellentétben ezt most nem szúrta el, sőt Cuarón után a második legélvezetesebb részét alkotta meg a sorozatnak.
A Brüno eredeti munkacíme így hangzott: Ínycsiklandó utazások Amerikán keresztül azzal a céllal, hogy heteroszexuális férfiakat láthatóan kényelmetlen helyzetbe hozzon egy átlátszó pólós meleg külföldi. Ez a cím igen kifejezően körülírja, mennyire provokatív figurával állt is elő Sacha Baron Cohen az utóbbi évek legmerészebb humorú vígjátékában, melyet csak imádni vagy gyűlölni lehet.
Az utóbbi évek egyik leghülyébb nevű (Chev Chelios) filmes karaktere a halottaiból feltámadva tér vissza, hogy a második részben kiirtsa mindazt, amit az elsőben még meghagyott Los Angelesből.
Egy franchise képes eltartani egy egész filmstúdiót. A 20th Century Fox rajzfilmrészlege gyakorlatilag a Jégkorszak-sorozatnak köszönheti létjogosultságát, ami pedig a híres motkány figura miatt élhet tovább részről részre. Szerencsére az alkotók még egyáltalán nem fogytak ki az ötletekből, így a harmadik felvonás sem okoz még csalódást.
Michael Bayt lehet nem szeretni, és az eddigi munkássága nagyon könnyen támadható, de az mindenképp elismerésre méltó, hogy egy akciófigurákból/ról készült mozit szerethetővé tudott varázsolni, és még azok közül is sokan szerették, akiket gyerekkorukban abszolút hidegen hagyott az Autobotok és az Álcák háborúja. A második rész ezek után maga a totális pusztítás. Bay elpusztított mindent, ami az elsőben még jó volt.
Az esküvő népszerű terepe a vígjátékoknak, de a legény- vagy lánybúcsúk általában maximum pár percet kaphatnak a játékidőből. Ez azért furcsa, mert amikor köréjük építettek egy egész filmet (Ronda ügy, Legénybúcsú...), szinte mindig fergeteges volt a végeredmény. Todd Phillips új mozija Las Vegas felé veszi az irányt, hogy ott egy szenzációs buli utóhatásait vizsgálja.
Ha valaki alaposan szeretné megismerni Che Guevarát, annak talán A motoros naplójával kéne kezdenie, ahol a fiatal Che szemszögéből
Magunk sem értjük, hogy az Éjszaka a múzeumban első része alig három éve hogyan tudott 250 millió dollárt kaszálni csak Amerikában.
Tom Hanks frizurája átesett némi fazonigazításon, Audrey Tautout karakteresebb színésznőre cserélték, a cselekményt pedig felpörgették néhány valóban izgalmas jelenettel, hogy ne legyen olyan mérhetetlenül unalmas, mint A Da Vinci-kód volt még 2006-ban. Az összes pozitívum felsorolása után következzen a nagy leleplezés: miért nem volt esélyes, hogy az Angyalok és démonokból jó film készülhessen?
Egy ötvenegy éves forgatókönyvíró művéből egy hatvan éves rendező készített filmet egy hatvanegy éves színész főszereplésével.
Tony Gilroy nemcsak rendezőként (Michael Clayton), hanem forgatókönyvíróként (Bourne-trilógia) is megszállottja a kémtörténeteknek, legyen szó akár a multinacionális vállalatok, vagy akár a kormányok titkos üzelmeiről. A legújabb filmjében kedvenc témáját rendkívül könnyed formában, némi romantikát és humort belecsempészve mutatja be.
Kár lenne tagadni, hogy bármennyire is csapatjátéknak próbálták beállítani az X-Men trilógia filmjeit, ez a széria mindig