Következzék néhány hírhedt gasztronómiai bányakatasztrófa, mely alapjaiban cáfolja meg a L’ecsó Gusteau séfjének jelmondatát, miszerint „főzni bárki tud.”
Következzék néhány hazai sorozat-főcímzene és betétdal, melyet saját lobotómiánk közepette is képesek lennénk felidézni!
A Szomszédokban a panaszáradat olyannyira természetes jelenség volt, mint a hajnali madárfütty. No, de pontosan min sopánkodott a Lantos utcai proletariátus 1993 júliusának elején? És mekkorát fordult a világ a 161. epizód óta?
Nem Alice Cooper az egyetlen, akivel szemben a Csikidámkirálynak illene szót emelnie, mielőtt még késő lesz!
Következzék további öt bravúros kódfejtés és vírustámadás azon daliás időkből, amikor a floppylemezek fogyóeszközök voltak.
A „régen minden jobb volt” dogma kiváltképp igaz a mozis haláljelenetekre. Idézzünk fel néhány emlékezetes szkeccset a 80-asokból, amikor egy karakter kilehelte lelkét, ám az együttérzés és a gyász volt az utolsó érzés, ami megfogalmazódott bennünk.
Következzék öt grandiózus filmes hekkerjelenet a floppylemezek és a betárcsázós modemek aranykorából!
Az olyan Gálvölgyi-paródiák, mint a Kapcsoltam, a Van benne valami vagy az Isaura nemcsak, hogy klasszikusok, de már-már az általános műveltség részének tekinthetők. Ezért a Kossuth-díjas színész 75. születésnapján későbbi - talán már méltatlanul el is feledett - műsorszámaiból állítottunk össze egy válogatást, melyek anno a Gálvölgyi Show RTL Klub-beli fénykorában debütáltak.
A Radics Béla, a megátkozott gitáros nemcsak hogy kihagyott ziccer lett, de egyenesen az utóbbi idők legkínosabb moziélménye.
Iskoláslányok jelentik, Üdvözlet a bőrnadrágból und haschonló erotikusch alapvetëschek a Sat1 tschatorna fénykorából.
A képernyőfüggőség és a képernyőképtelenség kombinációja Magyarországon olyannyira megszokott jelenség, mint a hortobágyi délibáb. És bár ezen jelenség egyik leghírhedtebb képviselője a napokban jelentette be visszavonulását, erős a gyanúnk, hogy e téren az LGT és az Omega egykori példáját követi majd.
Az egyén gyakran azáltal válik önmaga paródiájává, hogy NEM válik önmaga paródiájává – a filozófia az iménti tézist Hasselhoff-paradoxonként emlegeti, alapjául pedig a névadó, David Hasselhoff zenei karrierje szolgált.
Következzék néhány kíméletlen Alien-másolat a nyolcvanasokból, melyekben az idegen lények Ripley hadnagy helyett agysejtjeink elpusztítására törnek.
A 80-as évek megannyi nehéz örökséget hagyott ránk: ezek egyike az énekbetéttel operáló reklám műfaja, mely vélhetőleg akkor sem fog kihalni, ha a komplett emberiség a Skynet uránbányájában csákányozik majd. Az éneklős hirdetés két alapvető jellegzetessége, hogy súlyosan irritáló, ugyanakkor hosszú napok elteltével is hajlamos a fejünkben cirkulálni. Lássunk erre néhány szemléletes példát!
Következzék néhány sorozatszinkron, melynek emléke élénkebben él bennünk, mint a taxisblokádé vagy a MÜSZI-reklámé!
Dolák-Saly Róbert a L’art Pour L’art Társulat alapító tagjaként már 1986 óta gondoskodik arról, hogy időről-időre átértékeljük a humor fogalmát. Pandacsöki Boborján, Anti bácsi, Naftalin Ernő és Igazságos Izom Tibor szellemi atyja a héten ünnepelte 68. születésnapját, ezért most méltatlanul ritkán emlegetett produkcióiból készültünk egy válogatással.
A nyolcvanas/korai kilencvenes évek a Magyar Televízióban is a hajhagymák aranykora volt, még ha a belőlük sarjadó frizurákba többnyire vajmi kevés köszönet is szorult. Gyakorlatilag alig került képernyőre olyan karakter, aki kapcsán ne lett volna az az érzésünk, hogy az illető egy gyárlátogatás során belezuhant egy tartály Bánfi-hajszeszbe. Következzék néhány ikonikus ellenpélda azok közül, akik már ekkoriban is Vin Diesel és Dwayne Johnson útját járták – még ha nem is feltétlenül önszántukból.
Hogyan lett a totális természetellenesség a kereskedelmi televíziós „szórakoztató” műsorok legtermészetesebb eleme?