Téma: Peer Gynt

Edmond Dantes 2018 dec. 12. - 19:44:46 Előzmény Borella
(5/5)
Gobbi Hilda és Huszti Péter tudtommal soha nem játszottak együtt a Peer Gyntben.
5/10
surviver 2014 febr. 27. - 14:28:20 5/10 Előzmény Borella
(4/5)
Színészileg nehéz dráma.
Voltak ötletes megoldások, összességében azonban nem tetszett igazán.
10/10
Borella 2013 márc. 04. - 16:16:51 10/10
(3/5)
Én most múlt csütörtökön láttam a darabot. Régen nem jutottam el színházba, valamikor sokat jártam... Emlékszem, gimnazista voltam, mikor az osztály kivonult a Madáchba megnézni a Peer Gynt-öt, még a klasszikus fordításban (Áprily), klasszikus elõadási és rendezési stílusban, Gobbi Hilda Aase anyójával és Huszti fõszereplésével, az is mély nyomokat hagyott bennem, drámai, szívszorító atmoszférájával és mondanivalójával.
Érdekes volt és hatalmas élmény ezt a merõben más, még fordításában is újszerû, rendezésében és elõadásában egészen fergeteges produkciót most látni, varázslat történt a színpadon, egyetlen perce nem volt az elõadásnak, amit ne feszült figyelemmel követett volna a közönség. A sziporkázó ötletek, a mérhetetlenül leegyszerûsített díszlet- és kellék-készlettel való bravúros brillírozás, a mindent kifejezõ ötletes és végtelen egyszerûnek tûnõ játék eszközök, hanghatások, zenei effektusok és tökéletes koreográfia - lenyûgöztek. A színészek meglepõen jó intonációja és beszédtechnikája - már elhülyül az ember a televíziókból áradó beszédhibáktól -, elképesztõ remek játéka teljesen magával ragadott és napok múltán is még a hatása alatt állok. A fergeteges humor és bölcsesség mellett, amivel a mélységesen szomorú és bölcs ibseni gondolatokat interpretálta itt rendezõ és színész egyaránt, megrázóan drámai pillanatok fojtogatták a nézõ torkát, Aase anyó halála felejthetetlen jelenet volt, gratulálok Kerekes Évának, ahogy a nagyot lejsztoló Polgár Csabának és az Ingridet, Szolvejget alakító fiatal színásznõknek (bevallom, a mai fiatalokat alig ismerem, de nagy élményt és meglepetést okoztak nekem), remek volt Csuja Imre, Gálffy László, Für Anikó és mindenki, de tényleg mindenki. Csodálatos elõadás volt, köszönöm!
10/10
elszabó 2012 ápr. 19. - 01:26:14 10/10
(2/5)
Åse egykor jobb napokat látott és abban reménykedik, hogy fia, Peer Gynt majd újrateremti ezt. Peer azonban ehelyett inkább álmodozik és a gazdag Ingrid kezérõl is lecsúszik.Esküvõjén mégis elcsábítja, majd elhagyja Ingridet, mert rájön, hogy Solvejget szereti. Emiatt menekülnie kell a faluból. Vándorlása egész életén keresztül tart, önmagát keresi a trolloknál, üzletemberként, történészként, a bolondok házában. Ám végül a Gomböntõ a szemébe mondja, hogy nem volt sem elég jó, sem elég gonosz, így sem a mennybe, sem a pokolra nem juthat. Solvejg szerelme azonban megmenti a lelkét, amit kívülállóként hiába keresett. A több, mint 150 éves darab - a fordítóknak és a dramaturgnak hála - olyan gyönyörû és költõi, hogy ma is teljesen élvezhetõ. Nagyszerû rendezés, a fekete alapon rengeteg fehér hó, kiváló betétdalok és zenei aláfestések - és mivel minden szereplõ érzi ezt a költészetet, a játék szó szerint varázslatos. Ismét bizonyítva, hogy ma az Örkény Színház a legjobb!
7/10
FElepHánt 2012 márc. 18. - 13:03:02 7/10
(1/5)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

PEER GYNT Ascher Tamás Örkény István Színház
Átszerkesztett, jól átírt változat diadalmaskodott néhány éve a Krétakörben, a mostani, talán túlzottan is, ragaszkodik a teljes textushoz. Erõteljes a kezdés: az esküvõi képben Vajda Milán remekel, a menekülés mozgalmas, Szandtner Anna fanyar felhangú, különös Solvejgje felforrósítja az erdei egymásra találást. Az ámultan figyelõ közönség azonban egyre többet mocorog, a felvonásvég indokolatlanul hosszadalmas. Több mai fordulat, több "Gyntia" és "Peerszepolis" is elkelt volna, nem véletlen, hogy az egyetlen nevetést a "nem-
zeti érzelmû színész" beszólás fakasztja.
Ascher Tamás a csupasz térben, míves finomsággal dolgozza ki minden egyes mondat auráját, maximális lehetõséget biztosítva a színészi munka egyediségének. Kerekes Éva, Aase "anyó" helyett egy magányos asszony anyai nagyságát formálja meg, intonálása felülmúlhatatlan: "nem tudom, sírjak-e, vagy nevessek?"- mondja és szavai ott vibrálnak az öröm és a fájdalom határmezsgyéjén.
A strandon még minden rendben van, ám a két majom-jelenet teljes érdektelenségbe fullad. Polgár Csaba mintaszerû dikcióval, változatos gesztusokkal gyõzi a tengernyi monologizálást, mozgása, tempója tökéletesen fedi a kamaszlelkû ember küzdõ optimizmusát, közben, kívül-belül fokozatosan lemeztelenedve, nem marad adós a jellem árnyoldalainak megmutatásával sem.
A halálba vágtatás pátosza helyett valami torokszorító emberség teszi feledhetetlenné az anya utolsó pillanatait, ahogy mennyei mosolyba némulva mered a végtelenbe, az a gyermeki kedvesség, amivel Aase alakját átszellemíti, Kerekes Évá-t végképp a legnagyobbak közé emeli. Polgár Csaba kifogyhatatlan energiával vészeli át bolondok háza és többszöri keresztút feleslegességét, marathoni futóteljesítmény közben is ragyogóan deklamál, fantasztikus helytállása ellensúlyozza a csüggesztõ terjedelmességet. A halott fiát ölében tartó Szandtner Anna szoborrá dermedõ arca, Michelangelo Pietá-jának fenséges márványszépségét sugározza.