Azaz: MÚK https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1rciusban_%C3%BAjrakezdj%C3%BCk

Márciustól újra lesz, és elvileg sokkal többet fogják majd játsszani ;)

Nem vették le.
Alföldi Szöulban rendez, gondolom, addig nem játsszák...

Volt lehetõségem újra megnézi a darabot, amiért hálás vagyok a türelmemnek és az idegrendszeremnek (Igen, a jegyvásárlás felér egy éhezõk viadalával). Kb. másfél hónapom volt, hogy bepótoljam a filmet -amit meg is tettem, többször is.

Pontosan ugyanannyira tetszett, mint elsõ nézésre, ha nem jobban. A hatása rajtam olyan volt, mint októberben: feltöltõdtem, jól éreztem magam, valóban szórakoztam.

Örülök, hogy a közönség is jól összehangolódott, pláne a végén, a tapsnál, nem én voltam a fõ éljenzõ; nem nekem kellett elkezdeni és aztán az emberek rám csatlakoznak, hanem mindenkibõl jött a "Wuhuuu" -ez a bravó egyszerûbb verziója :)

A lelkem egy kicsit szomorú, mert tudom, hogy most legalább 4 vagy 5 hónapig nem látom a darabot -de az biztos, hogy áprilisban is megyek. Szülinapi ajándékként elviszem a rokonom, akinek az egyik kedvence a film, szereti az Alföldit is, de az embereket annyira nem :D

Szó mi szó, röviden és tömören még mindig bárkinek szívbõl ajánlom a darabot, mert tényleg balzsam a léleknek.

És én még mindig szeretnék kérni egy Soundtrack-et a a dalokkal :)))))

Oké.
Egyébként számíts rá, hogy mostanában megint kicsit több ráérõ idõm lesz, amit a hsz.-eid olvasására fogok fordítani, és ujjamat figyelmeztetõen felemelve, de hangomban érezhetõ tisztelettel és szeretettel fogom felhívni a figyelmedet esetleges tárgyi tévedéseidre - ami gyakorlatilag kizárt -, vagy szemléletbeli véleménykülönbségeinkre - ami jóízû vitákat generálhat közöttünk.
Így legyen!
Egyébként pedig üdv!...)

A viccbéli ló jut eszembe, amelyik nekimegy a falnak: "nem vak az, hanem bátor!"
Valahogy így értettem azt h "bátor" v inkább "vette a bátorságot"...nem okvetlenül dicséret egyik sem.
Ahogy a beírás számos egyéb eleme sem.

Kedves Edmond barátom!
Mindig nagy becsben tartom a véleményedet, miután hihetetlen felkészültséggel, tárgyi tudással és elemzõi tehetséggel írsz kritikát filmrõl, színdarabról, egyéb kulturális eseményrõl.
Ezúttal azonban hüledezve olvastam néhány mondatodat a My Fair Lady-hez írt hozzászólásodból.
Idézem:
"Baráthy György volt a bátor fordító (és dramaturg), aki sutba dobta a régi dalszövegeket, amelyek közül számosnak már a címe szállóige lett mifelénk, Higgins se "csukoládéval" (hanem bonbonnal) kínálja Elizát, mint anno Básti és a virágáruslány vágyálma se "csudijó", hanem "gyönyörû".

Zenész elõéletembõl kifolyólag, személyesen ismertem és ismerek sok szerzõt, szövegírót, a magyar könnyûzenei életbõl. (A szövegírók közül Vándor Kálmánt, S.Nagy Istvánt, Adamis Annát, és a zsenik zsenijét, Zsütit, azaz G.Dénes Györgyöt.)
A My Fair Lady õseredeti dalszövegeit Zsüti követte el.
Nos, a szövegírói szakma egyöntetû véleménye szerint, Zsütinek a "CSUDIJÓ" szóalkotása minden idõk egyik legszellemesebb, legzseniálisabb "találmánya", mindenkit a sárga irigység fog el, amiért nem neki jutott eszébe.
Ez az egy szó - csudijó - tökéletesen kifejezi Elza Doolittle bumfordi báját, szerethetõ darabosságát, a nyomorból a fénybe való belekóstolását, a felsõ tízezer életébe való bepillantásának a fájdalmas elérhetetlenségét.
EZT kihagyni a szövegbõl, megbocsájthatatlan bûn!

Te úgy fogalmaztál, hogy: "Baráthy György volt a bátor fordító (és dramaturg), aki sutba dobta a régi dalszövegeket".

Ez bátorság? Szerintem botorság, és ezúttal nem ironikusan fogalmazok.
Ikonikus, évtizedek alatt megnemesedett, aprócska drágakõvé vált szavakat, mondatokat, szállóigéket nem lehet, és nem is szabad megváltoztatni.

A "gyönyörû" szó semmit nem tesz hozzá a darabhoz, átlagos, nincs mögötte fantázia, találékonyság, játékosság, nincs mögötte szövegírói teljesítmény.
A "csudijó" - ez az egy, aprócska szó - ezzel szemben mára már klasszikussá nemesedett, elképesztõen szerencsés pillanatban született, egyfajta etalon, utolérhetetlen csúcs!
Véleményem szerint egy színdarab, egy musical, egy operett szövegkönyvébe való önkényes belenyúlás a legritkább esetben szerencsés, a legtöbbször az új változat minõsége meg sem közelíti a régit.
Lásd: Shakespeare: III. Richárd, aminek Arany János csodálatos fordítása helyetti új változata hemzseg a fordítási sutaságoktól, fogalmazási baklövésektõl - láttam az elõadást, tehát tapasztalatból beszélek...

Elemzésed további részével - látatlanban, miután a darabnak ezt a változatát nem ismerem, (a Básti, Lehoczky-féle elõadást és a filmet is láttam) - egyetértek, és fenntartások nélkül elfogadom.

G.B.Shaw a maga korában -és ez a \"maga kora\" évtizedeken nyúlt át már életében és utána is- világszerte ismert és Nobel-díjjal is elismert író, sõt személyiség volt. Napjainkra okos, gunyoros, sokféle mondanivalót hordozó színdarabjainak többsége,talán a szerepdarabnak is remek Szent Johanna kivételével valamelyest már elavult, ha ezt nem is valljuk be mindig magunknak. Pygmalionját azonban jó érzékkel fedezte fel és szerezte meg a zenés színpad számára a Lerner-Loewe alkotópáros és a belõle készült My Fair Lady, a mûfaj követelményeinek megfelelõen heppiendesítve világhódító diadalútra indult a Broadwayrõl és viszonylag gyorsan, nagyjából az Audrey Hepburn-ös megfilmesítés éveiben hozzánk is eljutott. Kölyökkoromban magam is láttam a darabot az Operettszínházban, Lehoczky Zsuzsával, Básti Lajossal és Rátonyi Róberttel a fõszerepekben. A magyarországi bemutató után itthon is sokszor, sok helyen játszották, a pesti premier után épp fél évszázaddal a Centrál Színház tûzte mûsorára.

Szándékosan kerültem eddig a mûfaji meghatározást, de nem halogathatom tovább: a My Fair Lady számomra egyértelmûen operett. Operett volt bemutatásakor is és még operettebb lett napjainkra. Aki fogalmat szeretne alkotni a musicalrõl, ha csak egyet megnéz, az legyen mondjuk a Loewe-operettel egykorú West Side Story. Baráthy György volt a bátor fordító (és dramaturg), aki sutba dobta a régi dalszövegeket, amelyek közül számosnak már a címe szállóige lett mifelénk, Higgins se \"csukoládéval\" (hanem bonbonnal) kínálja Elizát, mint anno Básti és a virágáruslány vágyálma se \"csudijó\", hanem \"gyönyörû\". Rangos díszlet- (Bagossy Levente) és jelmeztervezõ (Szakács Györgyi) tette a dolgát és próbálta a kor és az amúgy elég szûkös (játszó)hely szellemét megidézni. Dinyés Dániel értõ zenei irányítása-vezénylése az elrejtett-láthatatlan zenekar élén a nagyoperett igényeihez képest kis térben a várhatónál színvonalasabb zenei teljesítményt hozott. A színigazgató-rendezõ Puskás Tamás a Centrál azaz a néhai Vidám Színpad fizikai adottságaihoz és annak törzsközönségéhez \"méretezte\" a produkciót, no meg a két fõszereplõre építve, ami így összességében kissé olyan \"háztáji-kamara\"-jellegû lett. Nem kell kérem itt semmi (át)értelmezéstõl, újragondolástól, belemagyarázástól, mai áthallásoktól, netán mobiltelefonos áthallózásoktól tartani. A krumplileves az krumplileves, 1912-t írunk és kész. Kár, hogy 1912-ben királya és nem -mint többször elhangzik- királynõje volt Angolországnak és még nagyobb kár, hogy a báli jelenet csúcspontján (király)nõi öltözékbe bújtatva elénk libben Verebély Iván. (\"Félre\": netán mégis és még mindig a Vidám Színpadon járunk?)
A társulat tagjai közül elfogadható Magyar Attila (Doolittle), a szemetes-papa szerepe elviseli a ripacskodást, jutott abból Rátonyitól is jócskán annak idején. Rada Bálint bizony disztonált Freddy egyetlen magánszámában, egyéb nem jut róla eszembe. Borbás Gabi mértéktartó Higginsné, a többi comprimario-szereplõrõl \"jót vagy semmit\".

Régi idõk jó szokása volt 1-1 átlagos-közepes produkciót sztárokkal felturbózni, nincs ez másként itt és most sem. Alföldi Róbert neve és többdimenziós hordereje a Centrálos törzsközönségen messze túlmenõen a Révay utcába is elcsalja hûséges híveit a város és az ízlés más bugyraiból. Szerepformálása, gesztusai, olykor -mutatis mutandis- jelmezei az Átriumban játszott Igenis, miniszterelnök úr!-beli Sir Appleby-ra hajaznak. Dikciója, ahogy az egy fonetikaprofesszorhoz illik, kifogástalan,
Higginse kellõen sármos és undok, elegáns és nyafka, önzõ, modoros agglegény és önzõ, modoros világfi, énekel, amikor énekelnie kell és a báli jelenetben valcerezik is egyet Elizával. Vagyis a helyén van.
Az est nagy sztárja azonban Tompos Kátya. Ez csak azoknak meglepetés, akik nem ismerik õt és elõéletét az Alföldi-féle Nemzetiben, ahol az ottani, akkori \"nagy csapat\" egyik erõssége volt. Volt.... Nem okvetlenül rendelkezik egy operai vagy operettszínházi szubrettprimadonna énektudásával, de minden eléneklendõt minimum jól elénekel. Amit pedig színpadi mozgásban, mimikában, átélésben, egyszóval
színjátszásban nyújt, az magától értetõdõen és jóval több annál, mintha egy csicsergõ, operai énekhangú Elizát kapnánk vázlatos szerepformálással. Akik eddig nem ismerték, mostantól felfedezhetik maguknak, valószínûleg jó sokan lesznek, jó sok My Fair Lady-elõadáson. Már ezért, õérte és Alföldiért, kettõsükért megérte bemutatni és megnézni Loewe-ék neo-operettjét.

Elsõ kérdés: nincsen valakinek eladó jegye?

Tegnap láttam és mondjuk úgy, hogy még most sem tértem magamhoz. Egyszerûen ez a darab tényleg tökéletes volt. A jelmezek, a díszlet, a tánckar, a zene és persze a színészek. Közülük is a két fõszereplõt szeretném kiemelni. Egyet kell értenem az elõttem szólóval, Tompos Kátya Elizának született -eddig is szimpatikus volt a színésznõ, még régen a gimiben láttam egy szobaszínházas darabban, de mostantól jobban odafogok figyelni rá.

És persze Alföldi Róbert. Ha eddig "csak" kedveltem, most már teljesen belé szerettem. Csodálatos volt Higginsként, tökéletesen megfelelt a szerepre, kimért, de közben mégis szerethetõ. Alföldi egy élõ isten.

Ki kell még emelnem, hogy nagyon jól mûködött a kémia Robi és Kátya között, én elhittem nekik mindent. Nekem az utolsó jelenet volt katartisztikus, annyira átadott mindent.

Szóval imádtam. Nem is kifejezés. Most imádkozom, hogy játsszák még majd novemberen kívül is, mert ezt a darabot még egyszer -legalább egyszer- látni kell. Plusz nagyon szeretnék egy kiadott Soundtracket is!!! (ezt a színháznak üzenem)

Tiszta szívbõl ajánlom mindenkinek, nagyon régen éreztem magam ilyen jól egy elõadás után. Szerintem az sokat elárul, hogy még ma is úgy vigyorgok, ha eszembe jut a tegnap este, hogy azt gondolják, most szabadultam a bolondokházából:D

Csak jót tudok mondani. Tompos Kátya gyõnyõrû és szerintem erre a szerepre született. Alföldi hozta a színvonalat a kissé indulatosabb Higgins-el. Magyar Attilla elhagyta végre a manírjait és láthatóan élvezte a szerepét. Minden stimmelt. Díszlet, jelmez, koreográfia. 10/10