VOY A REPETIR LOS CAPS DE DB - 115-116-117-118-119

Szóval megismételjük a DB utolsó, legjobb részeit, mert ebben a fórumban még nincsenek fent... és különben is, olyan jók voltak végre ezek a részek, hogy megérdemlik :)

CHRISTIAN MEIER en la DOÑA BÁRBARA - CAP 118.
2009 február 06 PÉNTEK 02:00)

Az élet csak egy pillanat a Nap alatt – Lorenzo Barquero szép szavai

Santos olyan félelmetes nyugalommal fogadta DB-t, olyan nyugalommal a hangjában is, hogy Barbara valóban megijedt tõle.
Santos – Tudni akarod, mit mond rólad? Néz meg magad! Nyelvi problémád van? Ne aggódj, lefordítom neked. Mindez Danger által íródott, azáltal az ember által, akit te ölettél meg azért, hogy mindez ne tudódjon ki, de a halottak beszélnek, Barbara!
Barbara, mint egy beakadt lemez, ismétli ugyanazt, amit szokott - Mindenki ellenem van, irigyek, akik bántani akarnak. Honnan tudod, hogy ez nem valami csapda?
Santos – Csapda? Hallgasd ezt: Június 22. (Ez vagy te, a te neved kezdõbetûi : DB) – Dühös, azért, amiket Apolinar fia mondott a nyilvánosan. Megölette, mert Santos elõtt nyilvánvalóvá tette, hogy perelni akarja el Miedo-t. - Most mit mondasz? – Minden egybevág:, a mérgezett nyílhegy, a seb, amelyet Dr. Arias talált Orestes fejében, és most, ez a vallomás Guillermo Danger-tõl.
Barbara – Semmi sem igaz abból, ami itt van leírva. Én nem ölettem meg Orestes Prieto-t. Én nem vagyok gyilkos.
Santos – Amit felolvastam most, csak egy részlete a bûneidnek. Ha akarod, keresünk mást – lapoz a naplóban – Január 14. Ma megyek a határra eladni a DB által Altamira-ról elrabolt marhákat. Remélem, hogy ez az üzlet legalább 5 cifrast (?!) hoz a konyhára. – Nem kell semmit sem mondanod nekem! Rabló, tolvaj, gyilkos! Évek óta kirabolod Altamira javait, ez volt a múltban, most Don Encarnación vagyonát lopod el, a te birtoklási vágyadnak nincs határa, Barbara!
Barbara – Keress egyetlen marhát el Miedo-n, ami Don Encarnacion-é, és akkor vádolj meg mindezzel! Csak mert megtaláltad ezt az átkozott könyvet, amit Danger azért írt, hogy a felelõsséget rám hárítsa a saját bûneiért.
Santos – Ne nézz engem hülyének, Barbara! Vak volta, de többé már nem! Ez a könyv tele van az általad elkövetett borzalmas dolgokkal bármelyik oldalán is nyitom ki. Akarod látni? Egy másik oldal, tessék! – Gyorsan kellett ásnunk, mert Santos meglepett bennünket, de DB-nek nagy szerencséje volt, az a hülye Santos nem jött rá, hogy Apolinar maradványai a lóé alatt vannak. – Santos becsukta a naplót.
Ezalatt Melquiades, aki végighallgatta a beszélgetésüket (csak DB látta õt) gyorsan elmutogatta neki a következõ parancsát, és el is tûnt.
Itt az ideje kiásni egy halottat – megölted az apát és a fiút a Barquereña-ért, micsoda szörnyeteg vagy te, Barbara?!
DB – De hiszen a saját szemeddel láttad, hogy abban a gödörben egy ló maradványai voltak!
Santos – Nem, Barbara! Azon a napon, amikor megleptelek, te nem egy állat tetemét akartad kiásni, hanem Apolinar Prieto medálját akartad megtalálni, hogy becsapd vele a fiát, Orestes-t. Az történt, amit Danger ír a könyvében, hogy hülye voltam, hagytam magam becsapni általad, mert el sem tudtam volna képzelni, hogy miféle gyilkossal állok szemben, de most már igen, már tudom!
DB – És miért vagy annyira biztos benne, hogy megöltem õket? Miért van az, hogy elõször mindig engem támadsz, hogy én voltam, aki a rosszat tettem, és Danger írta az igazat? Könnyebb engem hibáztatni mindenért! Én nem öltem meg sem Apolinar-t, sem a fiát. Én nem vagyok gyilkos, és ha akarod, máris elmehetünk a la Jefatura civil, hogy bebizonyítsam neked!
Santos – Nem csak errõl van szó, ez a könyv tele van a bûneiddel
DB – Mondom, jelents fel, én mondom neked, jelents fel, és én kérni fogom, hogy indítsanak vizsgálatot, de derüljön ki az igazság minderrõl, mert én ártatlan vagyok Santos Luzardo, ÁRTATLAN VAGYOK!!!! (milyen pofátlan)

Marisela átveszi Cecilia-tól a levelet, és együtt emlékeznek vissza a szülinapi ünnepségre, és arra, hogyan érezte magát, amikor elbúcsúzott tõle az édesapja. Cecilia elmeséli, hogyan adta át neki Lorenzo a levelet, és mit mondott, mit tegyen vele. Mindkettõjüknek nagyon hiányzik Lorenzo. Cecilia kéri, hogy olvassa el a levelet.
Antonio megkéri Lucia-t, hogy házasodjanak össze.
Santos – Barbara, még álmodban sem vagy ártatlan. Nem fáradsz bele a tettetésbe, nem fáradsz bele a szerelmes asszony és az aljas gyilkos kettõs életbe!
DB – Nem engedek meg még egy támadást. Elég! Már megértettem a játékodat: Indokot keresel arra, hogy elhagyj és rohanj a lányomhoz, de ne többet! Olyan sötét szíved van, képes vagy megvádolni mindezzel a hazugsággal, de csináld! Mert ha nem, én magam kérek vizsgálatot ellenem. Figyelmeztetlek valamire: beszélni fogok, szépen elmondok mindent, amit tudok, és tudod mit? Ártatlanul fogok kikerülni ebbõl, de a vallomásom az imádott Marisela ellen fordul majd. – Ezzel kimegy a szobából és Santos utánamegy.
Santos – Mi köze van mindennek Marisela-hoz?
DB – Mindent megtudsz a maga idejében. Túl gyorsan neveztél gyilkosnak, ne bánd meg késõbb, Santos Luzardo
Santos – Hallgass meg, Barbara. Ezúttal nem esek bele a csapdádba, úgyhogy hagyd ezt, hogy Marisela-val fenyegetsz, és nagyon kétlem, hogy van bátorságod átadni magad az igazságszolgáltatásnak, hogy nyomozzanak utánad.
DB – Azt gondoltam, hogy jobban ismersz, Santos
Melqui megfenyegeti Santost, hogy ha bármi történne DB-val, a következõ mérgezett nyílhegy az övé lesz. Megjön Balbino, aki Melqui kérésére ismét DB-nak segít, és azt kérdi tõle – Mit csinálsz, Melqui? Elásol még egy lovat?
Megérkezik DB a Jefatura-ra, játszva az ártatlant, és mesél neki a halottróll. Elmondja Santos vádjait és kéri, hogy menjenek mindketten (Santos is) vele oda, ahol a halott van elásva.
De Santos azt mondja neki – Nézd Barbara, ha ezt kéred, ez azt jelenti, hogy a bizonyítékot már máshová ástad el, úgyhogy nem fogok belemenni a játékodba.
DB Nem, Santos Luzardo, meggyanúsítottál, úgyhogy most velünk jössz!
Maurice megérkezik az apartmanba és átöleli Cecilia-t. Leülnek és beszélgetnek. Elmondják, hogy sok mindent nem értenek, és Cecilia nagyvonalakban elmeséli azokat a részleteket, amiket Maurice nem tudhatott a történetbõl. És amikor odáig jutnak, hogy mi az, ami valójában történt, belép Marisela és bevallja, hogy õ ölte meg Melendez-t. Mesél a fogvatartásukról, hogy milyen szörnyûségeket éltek át, hogyan érkezett meg Melquiades, és mentette meg õket… és azt ismételgeti: Én öltem meg! … elmeséli, hogy Barbara hogyan kérte, hogy menjen el, és hogy azt mondta neki: hogy ezt a szívességet még megfizetteti vele. Maurice és Cecilia azt mondják, ez önvédelembõl történt. Végül Cecilia megérti, mi történt, hogy miért utasította vissza Marisela a birtokot, és azt mondja Marisela-nak: vissza kell térned és megvédened azt, ami a tiéd, ezt akarta az édesapád is. Marisela – Nem tudom, át kell gondolnom.

Don Encarnacion egy ajánlatot kap Chaparral megvásárlására Sapo ügynökségétõl.

Santos és Mojiquita megérkeznek a sírhoz, és ahogy ránézm Santos azt mondja: Nem megmondtam, Mojiquito, ezt a földet éppen most ásták fel, nem szükséges újra megtenni,mert itt csak egy ló maradványait fogod megtalálni, nem így van, Barbara? És elmennek ketten, magára hagyva Barbara-t.
Maurice beszél Marisela-val, és erõt ad neki szavaival, de õ nem válaszol, nem mondja el, mit döntött.
Don Encarnación beszél Antonio-val és Lucia-val az ajánlatról, amit kapott, és azt mondja nekik, hogy nyomás alatt van, mert egy vagyont veszített. A fiatalok elmondják neki, hogy hamarosan összeházasodnak.
DB – Rohan Santos mögött, és ahogy mindig, megpróbálja visszatéríteni, de Santos nem hagyja magát, és azt mondja:
Nézd Barbara, elég volt az átvágásokból. Én akartalak szeretni, hinni benned, és olyan kapcsolatot két ember között, akik harcolhatnak mindenki ellen, de téged csakis a csalásaid, a hazugságaid érdekelnek. Te nem társat, hanem cinkostársat keresel, és tudod mit? Most nem én leszek az.
DB – És az a könyv, tele hazugságokkal…
Santos – … pontosan arra jó, hogy ne hagyjam magam többé becsapni a hazugságaiddal. Most tudni akarom, mennyire hülye voltam. - - ezzel Santos felül a lovára, és otthagyja DB-t Altamira elõtt.
Melqui közeledik és felhívja Barbara figyelmét arra, hogy nem Balbino, hanem szerinte Sapo küldte a naplót Santos-nak.
Sapo beszél egy alkalmazottjával (végre lehet látni az arcát is, olyan ronda öreg, mint a többi négy volt) névtelen levelekrõl beszélnek,a mivel kínozni akarja Barbara-t.
Santos elmegy a Chusmita-ba, ott olvassa, és csak olvassa Danger naplóját.
Barbara és Taquis Altamira balkonján beszélgetnek. Taquis nagyon ijedt, és mint mindig nagyon reális. Barbara az ötleteivel, hogy újra õ fog nyerni…
Megjön Santos Antonio-hoz, beszélnie kell valakivel azok után, amiket olvasott. Antonio azt hiszi, hogy az elrabolt javakról akar vele beszélni, de Santos azt mondja, nem akarok a birtokról beszélni, én vagyok, akinek problémája van, és én vagyok, akinek szüksége van rád.
Antonio – Mi történt, testvér? Nagyon rosszul nézel ki.
Santos – Nos azért, mert rosszil vagyok. Éppen most jöttem rá, hogy vagyok a legnagyobb hülye – ezzel átadja a könyvet Antonio-nak.
A fõvárosban Marisela a kanapén ülve emlékezik arra a beszélgetésre, amit Taquis és Barbara mondott régebben a Miedo-ban, amikor Barbara azt mondta, hogy gyûlöli õt, hogy nem tudja szeretni, és hogy csak Santos-t akarta becsapni. És emlékszik Santos-sal való találkozásukra, az elsõ szerelmes csókra.
Santos – Itt van minden, minden hazugság, minden átvágás, minden árulás, amit Barbara tett.
Antonio – Nyugi, Santos, akkor sem kell ilyennek lenned.
Santos – Hogyne lennék ilyen állapotban, tudod mit csinált? Tönkretette az életemet, és a legrosszabb az egészben, hogy elveszítettem a szerelmet, Antonio! Nézd, beszélnem kellett veled, el kellett mondanom egy barátnak, és te vagy a legjobb, mindig is az voltál. Antonio, döntenem kell. Nagyon nehéz lesz, de meg kell tennem, nem maradhatok így mindezek után – mutat a könyvre. Helyre kell jönnöm és továbbhaladni. Az a nõ nem fog végezni az életemmel, ahogy másokkal is tette, nem fog tönkretenni, Antonio!
Altamira-n felébred Barbara és látja, hogy Santos nem aludt egyik szobában sem. Taqui megpróbál – mint mindig – tanácsot adni neki, de mint soha, most sem hallgat rá.
DB – Minden azzal kezdõdött, hogy elment a fõvárosba, azóta nem akar lefeküdni velem. Hol vagy Santos Luzardo, hová lettél, miért nem vagy az ágyamban?
És Santos továbbra is Antonio-val van a Sandovalera-ban. A tökéletes arra, hogy jó tanácsokat kapjon. Az öreg Melesio, aki még mindig Santos gyereknek hívja – minden tisztelettel – ugyanazzal a kedvességgel, mint mindig. Santosnak éppen erre van szüksége, tanácsra férfitól a férfinak, és ez az apafigura hiányzott neki mindig is.
Melesio – Santos gyerek
Santos – Bárcsak így lenne, Melesio… Ma nagyon nehéz napom volt
Melesio – Nézd, fiam – Csak azt mondhatom neked, hogy ha biztos vagy abban, hogy a helyeset cselekszed, akármilyen nehéz is, tedd meg! Ez olyan, mint amikor le kell vágni valakinek a lábát, de õ nem engedi, de ezzel elveszíti az életét.
Santos – Bárcsak a fájdalom és a veszteség csak az enyém lenne! A probléma az, hogy amikor döntesz, másnak is fájdalmat okozol, és saját magad is rosszul érzed magad tõle.
Melesio - A lényeg az, hogy amit teszel, biztos légy benne, hogy jól teszed.
Santos – Igen, de néha hibát követünk el, amikor azt gondoljuk, hogy korrekten járunk el.
Melesio – Mindannyian követünk el hibákat az életben, de ki tudjuk javítani.
Santos – Néha nem
Melesio – Mindig, fiú, mindig! (Mennyire hiányzott Santos beszélgetése Melesio-val, milyen helyes ez az ember: érzékeny és okos)
Marisela olvassa édesapja nagyon szép levelét, egy apáét, aki imádja és büszke rá, és bárhol is van, vigyáz a lányára.
LORENZO LEVELE MARISELA-NAK
Néhány óra van már csak hátra a születésnapi partihoz, Ezeket a sorokat írom neked, amelyek várnak rád addig a pillanatig, amíg készen nem állsz arra, hogy elfogadd a szavaimat. Úgy döntöttem, nem erõszakolom a Barquereña témát, tudom, hogy hasztalan, mert minél jobban meg akarom tudni, mivel vett rá Barbara, hogy visszautasítsd, annál inkább nem mondod el nekem. Marisela, szépséges kislányom, tudom, hogy Barbara kihasználta az ártatlanságodat és a gyengeségedet, hogy elérje amit akar. Nem látod most tisztábban, drágám? Egyszerre akart jó színben mutatkozni Santos elõtt, és birtokolni a birtokunkat. Téged pedig megfélemlített valami olyasmivel, ami a halálomhoz vezethet, nem így van? Nos, jó – már nem vagyok a földön, már nem tud ártani nekem kislányom. Cecilia-nál van a papír Barbara aláírásával, csak érvényesítened kell, és a tiéd az, ami mindig is a tiéd volt. Harcolj, legyél te az igazságtevõm, menj, és tedd meg most. Ha nem teszed, úgy élsz majd, mint én. Én megbántam, hogy nem tettem meg. Ez az egyetlen, amit rád hagyok örökségül, drágám: az életet, amit élni kell, és az igazságérzetemet, úgyhogy menj, felnõtt nõ vagy és az ellenséged remegni fog, amikor meglát téged erõsnek, szépnek és pont a szeme elõtt. Itt a harc ideje kislányom, és nem csak a birtokért mondom, hanem mindenért, és ha szeretsz, és szeretnek végre, ne nézz hátra, ne félj attól amit mondanak neked. Ne hagyd, hogy bárki is megmondja neked, mi az, ami jó és mi az, ami rossz, TE, a SZÍVEDBEN már tudod. Élj minden percet intenzíven, mert az élet csupán egy pillanat a Nap alatt, úgyhogy nevess és sírj félelem nélkül, és emlékezz arra, ki vagy, emlékezz arra, hogy mindig te voltál és te vagy a legnagyobb büszkeségem! Imádlak és veled leszek minden lépésednél, apád, Lorenzo.

Santos megérkezik Altamira-ra, és amikor leszáll a lóról, emlékezni kezd arra, amit a hajós mondott neki évekkel ezelõtt, aki Altamira-ra hozta: Most a DB földjére lép. Nagyon vigyázzon azzal a nõvel, mert saját temetõje van.
Santos magában ezt mondja: Igaza volt, Minden igaz volt, Barbara
Taqui közeledik és azt mondja neki – Barbara egész éjjel várta magát
Santos – Nos, már nem kell várnia többet Estaquia, mert már megjöttem – mondta barátságtalan arccal, a kezében még mindig Danger naplójával.
És Barbara úgy fogadja, ahogy mindig, készen állva a harcra, a támadásra – Végre megérkeztél. Megtudhatom, hol töltötted az éjszakát? És ahogy szoktad máris elítélsz, te, a tökéletes férfi, aki sohasem téved!
Santos – Vége
DB – Mit mondasz?
Santos – Amit tökéletesen jól hallottál, de ha akarod, megismétlem: VÉGE VAN KÖZTÜNK MINDENNEK!
DB – Végeztünk, és ez így van, mert te eldöntötted? Minden azért a naplóért, ami tele van hazugsággal, és te elhiszed, mert jól jön neked, mert pont jókor érkezett, miután újra láttad õt (Marisela-t)
Santos – Neki semmi köze nincs ehhez.
DB – Neki mindenhez köze van, ne nézz hülyének Santos. Amióta õ elment, te nem voltál már ugyanaz, soha többé nem nevettél úgy, sohasem beszéltél velem úgy, ahogy vele, sohasem néztél úgy rám, ahogy õt nézted, itt volt köztünk egész éven át.
Santos – Nézd, Barbara, az egyetlen, ami köztünk volt ebben az egész évben, az ez volt – felemeli a könyvet – ez az undorító bûnügyi történet, és rablás, ez a barbarizmus, ami ellen egész életemben harcoltam. Az az igazság, hogy szerettem volna felejteni, hogy megengedjem magamnak, hogy szeresselek. Nézd, én elfordítottam a fejem, hogy ne lássak, befogtam a fülem, hogy ne halljak, inni kezdtem, hogy ne gondoljak arra, amit teszel, mert akartam hinni abban, hogy te szeretsz engem annyira, hogy megváltozz. De nem tetted meg Barbara, nem tetted meg. Te tovább folytatod ezt, és még csak nem is te vagy a hibás, hanem én, mert IGENIS, én egy hiszékeny és becsapható vagyok. Nézd, ki vagyok én, hogy megmondjam neked hogyan kell élned vagy mit kell tenned.? Mert azt képzeltem, hogy te majd megváltozol mellettem. Te az vagy, aki vagy, és nem változol, ugyanaz maradtál, aki voltál, és Lorenzo Barquero –nak volt igaza.

DB – Te hittél annak a részegesnek
Santos – Igen és jobban hiszek neki, mint valaha, mert szeretett téged, mindig szeretett, mindennek ellenére.
DB – Én sohasem szerettem, sohasem szerettem senkit, mára szerelmemben és kételkedsz?

Santos – Nem ez a legrosszabb. Tudom, hogy szeretsz engem, de a te szerelmed megöl, és valamilyen okból még maradt egy kis reményem arra, hogy éljek. Olyan akarok lenni, mint azelõtt, úgyhogy kérlek, menj a saját lakhelyedre és folytassuk a saját életünket.
DB – Az én életem te vagy. Te nem hagyhatsz el, te szeretsz engem, Santos. Az van, hogy ez a hülye napló összezavart téged. Azok az emberek gyûlölnek engem, és telebeszélték a fejedet csupa rosszal. Én tudom, hogy szeretsz engem, és én nem megyek el innen. Én vagyok Altamira úrnõje, te ígérted meg nekem, és anyád gyûrûje az enyém, te adtad nekem, azt mondtad, hogy szeretsz engem.
Santos – Barbara, kérlek, ne tedd még nehezebbé.
DB – Hol marad a szerelmünk, az eljegyzésünk, a leendõ gyermekeink? Lesznek gyermekeink szerelmem, és amikor lesznek, én annyira jó leszek, ahogy csak akarod.
De Santos belefáradva a veszekedésbe, elindul, Barbara követi és kiabál... Santos Luzardo, felejtd el – Nem megyek el, és téged sem hagylak békén, mert te megígérted, hogy az enyém leszel, hogy mindez az enyém, és most el akarod venni azt, ami az enyém. Nem érdekel, amit láttál, mert én vagyok a te nõd és nem megyek el! (Santos fel akar szállni a lovára, de elõbb beszél még Carmelito-val).
DB – Santos, Santos! Ne menj el, ez hazugság, mindez hazugság! Nem látod, hogy mindenki el akar választani minket egymástól?
DB vallatja Carmelito-t – Mit mondott a fõnököd? Beszélj, beszélj, te hülye!
Carmelito – Azt mondta, hogy egy hotelben fog aludni útközben, és értesítsem…
Barbara megtépi Carmelito ingét és azt mondja – Mirõl kell értesíteni, milyen hülyeségrõl?
Carmelito – Azt kérte, értesítsem, amikor maga elment Altamira-ról.
DB – Nem megyek, nem megyek! Én vagyok Altamira úrnõje!
Santos a Posa-nal hallja, amint Barbara azt kiabálja: ÉN VAGYOK ALTAMIRA ÚRNÕJE!
Barbara Taqui-val beszélget (félig õrülten) Santosért hullanak a könnyei és azt mondja Taqui-nak, hogy: vissza fog jönni, hiányolni fog minket és visszajön. Taqui azt mondja – menjünk el ebbõl a házból, ami sohasem volt a miénk, sohasem volt, menjünk innen!
DB – Sohasem szeretett engem
Taqui – Ki tudja…
Eljött Antonio és Lucia esküvõjének napja
Barbara összecsomagol, és egy teherautóra pakolják a holmiját, õ egy lovon távolodik Altamira-tól.
Santos egy bárban ücsörög a faluban (de nem iszik) gondolkozik és emlékezik különbözõ jelenetekre – jelenetek Barabará-val, szerelmes jelenetek, vagy inkább úgy mondanám, hogy ágyjelenetek – és másokra is, amiknek ezekhez semmi köze nincs. De emlékek, vagy inkább úgy mondanám, hogy nyomok abból az idõszakból. Megérinti valaki a vállát: Carmelito az, aki jött a hírrel, hogya Doña elment Altamira-ról.
DB megérkezik a Miedo-ba, ami elhagyatottnak látszik, és sír, reklamál Santos-ért: õ volt az életem, nélküle csak egy üres, sötét házban egy senki vagyok, nincs semmim.
A fõvárosban Marisela siet egy találkozóra Maurece-val és Cecilia-val – Jó napot kívánok, mondja nekik – Jó és csodálatos napot kívánok!
Maurice- Marisela, úgy ragyogsz, mint a Nap
Marisela – Te játékból mondod, de nagyon elégedettem ébredtem. Kedvesem, van egy jó és egy rossz hírem!
Maurice – Már tudom, már tudom, mi az a rossz hír: szobatárs nélkül maradok!
Cecilia – Marisela, Marisela – ez azt akarja jelenteni, hogy… ?
Marisela – Igen, Tia, Visszatérek veled Arauca-ba, és szembeszállok Barbara Guaymaran-nal. Kiharcolom a birtokomat, visszaszerzem a Barquereña-t.

y sé mé borran de la mente
las historias junto a ti
y no recuerdo ni un momento juntos,
no me acuerdo quién fuí...

Imádom ezt a számot!most ötvenedszer hallgatom már... :)

VOY A REPETIR LOS CAPS DE DB - 115-116-117-118-119

Szóval megismételjük a DB utolsó, legjobb részeit, mert ebben a fórumban még nincsenek fent... és különben is, olyan jók voltak végre ezek a részek, hogy megérdemlik :)

CHRISTIAN MEIER en la DOÑA BÁRBARA - CAP 116.
2009 február 04 SZERDA 02:00)


Folytatjuk a csóknál... jó hosszan tart még :)
Majd
Marisela: (mosollyal, kis döbbenettel még) Az elsõ csókom és tõled kaptam, Santos (Santos csak mosolyog) és akkor jön a pofon... hatásszünet... Mit hiszel, ki vagy te? Miért csókoltál meg? Elraboltad az elsõ csókomat
S: Én nem loptam semmilyen csókot, te csókoltál meg engem és ne tagadd, szerelmes nõként csókoltál meg.
M: Nem akarlak meghallgatni, tûnj el innen (közben siet be a házba) Santos még mindig mosollyal az arcán megy utána, gyere ide, még nem fejeztük be a beszélgetést!
De Marisela rácsukja az ajtót, szó szerint, Santos lábára.

Cecilia közben Antonio-val, Antonio reklamál, hogy mióta nem írt neki, nem látogatta és a gyereket se vitte be hozzá. Ceci elmeséli, hogy bent volt és mit látott: éppen csókolózott Lucia-val. És ezek után még Antonio-nak áll feljebb, ismét elõjön Lorenzo-val, hogy egy ágyban aludtak, Lorenzo is Ceci ágyában halt meg, biztos épp... de jön a pofon neki is! C: velem így nem beszélsz, engem tisztelni fogsz! Antonio tovább reklamál (teljesen õrült), Ceci: ha nem vagy képes tisztelni, akkor ennyi, a gyereket bármikor láthatod, de köztünk nem lesz semmi. Antonio az utóbbit választja, és megy elbúcsúzni a fiától.


Marisela elbújik a gyerekekkel egy teremben, Santos közben bedönti a bejárati ajtót és kiabál, hogy már pedig beszélni fogunk. Meghallja, hol van Marisela, odasimul az ajtóhoz, kérleli nyisson ajtót, beszéljenek, mint két felnõtt, és bocsásson meg neki. Mondja, hogy elragadta a hév, mindig is meg akarta csókolni, és mennyire gyönyörû stb stb... majd a gyerekekhez szól, hogy segítsenek, gyõzzék meg a tanítójukat, hogy nyissa ki. (Édes jelenet:)) Végül gyerkõcök el, Marisela kinyitja. Santos áll bambán az ajtónál, olyan szemekkel nézi Mariselát húúúúú :)

M - Jól van, beszéljünk
S - Gyönyörû vagy Marisela, annyira nõnek látszol
M - Nõ vagyok mióta megszülettem, nem vagyok se több, se kevesebb nõ azóta, tehát beszélj
S - Marisela én nem akartam tiszteletlen lenni veled, nem akartalak megcsókolni
M - De megtetted és jóideig úgy maradtál, szóval ne hazudj
S - Jól van, de te is megtetted és nem úgy tûnt, hogy nem tetszett
M - Mert megleptél de ne beszéljünk róla, mi az amirõl akarsz velem beszélni
S - Marisela, ez az év nagyon hosszú és szomorú volt nélküled, nem tudtam semmit rólad, nagyon büszke vagyok rád, hogy ennyi mindent elértél, hogy tanulsz, dolgozol a gyerekekkel és annyira szép vagy, egy elegáns nõ és azok a csodás ajkak... Marisela most vettem észre, hogy menekültem elõled, mert annyira fiatal lánynak láttalak
M - Most is fiatal vagyok, csak 1 évet öregedtem
S - Igen, már öregasszony vagy, de jól áll neked (nevetnek mindketten :) és úúúgy nézik egymást aaah)
S - Istenem, Marisela, most tudom csak, mennyire hiányoztál (végre belép az ajtón) és átöleli, majd nézik egymást, csak nézik
S - Marisela, nem tudom visszafogni magam! - és megcsókolja! (Hosszú, szenvedélyes csók) De Marisela – gondolatban maga elõtt látja a jelenetet, amikor elõször látta Santos DB-val a tóban, és ekkor ellöki magától.
M - Elég Santos, mi lelt téged? Elfelejtetted, hogy te az anyám szeretõje vagy? Beteg vagy! Mit akarsz tõlem? A szeretõddé akarsz tenni, miután ráuntál Barbar-ra? Most, hogy már nem is gondoltam rád, most hogy felismertem, hogy hibát követtem el, mert beléd szerettem... És most hirtelen elõbukkansz, megpróbálsz megcsókolni, átölelni és ki tudja még mit, miért Santos, miért? Válaszolj!
S - (keresi a szavakat) Én nem gondolkodtam, csak cselekedtem…
M - Pedig azelõtt mindig gondolkodtál és most hagyod, hogy az ösztöneid, a szenvedély irányítson, miért? Mi történt veled Santos, nem veszed, észre ki vagyok én? Annak a nõnek a lánya vagyok, akivel ágyba bújsz nap, mint nap, mert továbbra is vele alszol, nem? Válaszolj!
S – Marisela, bocsáss meg, igazad van (*ekkora hülyét grrrrr már õ is elfelejtette, hogy szakított Barbarával????) (esetleg Párraga kartársnõ megsúgta neki, hogy Barbara nem költözött még el 
M - Rendben, akkor már láttál, jól vagyok és folytatom az életemet, ahogy eddig (könny a szemében) most pedig menj, és ne keress újra! Kifelé, vagy hívom a rendõrséget!
Santos - (arcán a döbbenet) Marisela, mit teszünk azzal, amit érzünk (néz rá olyan szemekkel uuuh)
M - Santos, nekem és neked már nincs mirõl beszélnünk

Késõbb Marisela kimegy az elõtérbe és mondja az intézmény-vezetõ nõnek, hogy hívja a rendõrséget. De Santos jön utána, hogy erre nincs szükség, már megyünk is. Elmennek Maria Nieves-sel.


Altamira-ra érkezik egy névtelen levél Santosnak, de persze DB egybõl felnyitja, a levélben DB-t ócsározzák, gyilkosnak, rablónak nevezik...

Lucia az apjának panaszkodik, hogy elbánt vele Antonio, elhagyja egy mondat a száját: pedig olyan kevés idõm maradt hátra (*ujjuj beteg a csaj, meg fog halni hmm)

Db ismét forral valamit, az embereivel pusmog, Lucia apját akarják ezúttal meglopni, valamilyen szállítmányt akarnak kirabolni…

DB megérkezik Cecihez, inzultálja, mert azt hiszi Ceci írta a levelet. Ceci jól visszavág, milyen jogon nyitja ki Santos levelét - te aztán nem tisztelsz senkit és semmit! Majd kitessékeli a házból.

Santos, Maria Nieves egy bárban iszogatnak, elemzik a történteket
S - Gyûlöl engem és igaza van, én is gyûlölöm magamat. Annyira gyönyörû, intelligens, elnyomott az érveivel, elárasztott sárral, és megérdemlem, megcsókoltam õt, és ezért gyûlöl
Maria Nieves- Hát, innen kívülrõl úgy tûnt, õ is élvezte a csókot, sõt viszonozta, de rendesen!
S - Én is így hiszem, de Marisela-nak igaza van, megcsókoltam, pedig õ Barbara lánya és Barbara...
MN -… az asszonya, igen, hát az szörnyen bonyolult, kényes helyzet, nem szeretnék a helyében lenni, mert maga az anyjával él, de szerelmes a lányába...
S - Ne keverd a dolgokat, én nem vagyok szerelmes... (döbbent fej, gondolkodik) Istenem, Maria Nieves, én egy gazember vagyok, egy bolond, erkölcstelen, az anyával élek, de most veszem észre, hogy a lányába vagyok szerelmes! (*végre leesik neki, ez is nagyot koppant)
S - Az elsõ csókja volt (mosolyog, döbbenet még mindig az arcán)
MN - Bocsásson meg Don Santos, de nekem is meg kell csókolnom valakit. Elkísértem megkeresni Mariselát, de most már menni akarok a saját csókomért
S - Igazad van MN, a mi helyünk ott van, Araucán, visszamegyünk, már nincs mit tennünk itt. Mariselának joga van elfelejteni engem, én elengedtem, amikor õ szeretett engem, az én hibám, hogy elveszítettem. Irány Altamira.


DB Ceci után Miju-nál próbálkozik, megfenyegeti, de úgy tûnik nem is Muji írta a levelet.

Estére Santos hazatér, Antonio-t együtt találja a családdal, majd ketten maradnak, egy fánál ücsörögnek. Ismét a szokásos "beszélgetésük", mindenki mondja a saját dumáját, de a másik nem figyel. Antonio Ceci-rõl mesél, Santos Marisela-ról, egy dologban megegyeznek, a elrontották a múltban a dolgokat és ezen nem változtathatnak. Majd megegyeznek, hogy késõbb találkoznak, sok mindent meg kell beszélniük. Megölelgetik egymást.

Maria Nieves hazaér, Carmelito, Pajarote nagyon megörülnek neki, (*nagyon arik :)) MN egybõl jön a kérdéssel: Teljesítették-e, amit kért tõlük (hogy vigyázzanak Altagracia-ra, nehogy valaki a közelébe férkõzzön) A fiúk elkomorodnak.

Marisela közben Maurice-nak meséli mi történt, elmeséli a csókot. MB - Barbara az anyám és õk együtt vannak, én nem lehetek szerelmes Santosba, ez nem vezetne sehova.

Santos hazatér teljes letargiában, csalódottság az arcán, Dona fogadja, jönnek a kérdések, miért nem mondta, hogy a fõvárosba megy, Santos csak azt akarja, hogy hagyja békén, nem akar veszekedni és fáradt.
DB faggatja - vele voltál, ugye? Marisela-val találkoztál?
Santosnál felmegy a pumpa, üvölti hogy Igeeeeen, láttam õt! Most elégedett vagy? - Otthagyja azzal, hogy már nem bízik benne, nem hiszek neked Barbara és köztünk vége mindennek (*pfff dejavu érzés, mintha megtörtént volna már ez, nem?) Santos felmegy a szobába, már pizsiben van, fogja a párnáját...
DB beállít - már nem akarsz velem aludni? (*uramég, mégis mit gondolt, hogy igen????de szánalmas) S – Pontosan! Egyedül akarok lenni, és ha ezt nem tudod megérteni... hát nagyon sajnálom. Kimegy.

Mau tovább beszélget Mariselával, gyõzködi a lányt, hogy Santos szereti õt, mindig is szerette, csak fél bevallani . Marisela mondja milyen csodálatos volt a csókjuk, de õ belefáradt a szenvedésbe, nem akar többet szenvedni egy lehetetlen szerelem miatt

Santos Marisela szobájába megy aludni, leül az ágyára, Mra gondol, mikor beteg volt és elõször mondta a lány lázálmában, hogy felnõtt nõként szereti õt. Majd a csókukra gondol, megsimogatja Marisela ágyát, és azt mondogatja, hogy bocsáss meg, bocsáss meg, Marisela!


Antonio Luciánál, bocsánatot kér tõle, elmondja, hogy befejezte Cecilia-val, csók

DB beállít Santoshoz, leveti a ruháját, és tök meztelenül felajánlja magát. Santos meglepett arcán mintha egy kis félelem is látszana (hihi)

VOY A REPETIR LOS CAPS DE DB - 115-116-117-118-119

Szóval megismételjük a DB utolsó, legjobb részeit, mert ebben a fórumban még nincsenek fent... és különben is, olyan jók voltak végre ezek a részek, hogy megérdemlik :)

CHRISTIAN MEIER en la DOÑA BÁRBARA - CAP 115.
2009 február 03 (02:00)
-------------------------
Marisela és Santos továbbra is nézik egymást a dutyi elõtt, Marisela arcán látunk lecsurogni egy könnycseppet, majd elindul sietve, Santos uzsgyi utána/ Maria Nieves kilép az ajtót, meglátja az épp elinduló Santos-t, nagy örömmel mondja, hogy szabad vagyok, de Santos rá sem hederít.

Antonio Luciánál öltözködik, le fog késni a szabadulás pillanatáról.

Marisela taxi után kiállt, Santos meg õ utána ordibál, õ is fog egy taxit. Szegény Maria Nieves nem ért semmit, csak áll ott bambán, Santos teljesen megfeledkezett róla, de mielõtt elindulna, végül kinyitja a taxi ajtaját, hogy gyorsan szálljon be.

Cecilia lekever egy pofont Barbarának viszonzásképpen. Öröm nézni

Taxis üldözés, Taxi címû film kicsiben (hahaha)csak úgy száguldoznak a kocsik, dõlnek jobbra-balra Santos-ék.

Antonio megérkezik a börtönhöz, egy volt rabtársa mondja, hogy Maria Nieves már kijött. De sehol sem látják. Antonio dühös.

Santosék taxisofõrje nem kanyarodik be egy utcán, így elveszítikszem elõl Marisela-t. Maria Nieves elárulja Santosnak, hogy Marisela folyamatosan látogatta õket a börtönben, de ugye megígérték, hogy nem szólnak róla neki. Santosnak végre feltûnik, hogy nincs Antonio, MN elmeséli, hogy Lucia kivitette tegnap. Santos: gyerünk, megkeressük Mariselát!

DB - Cecinek próbál benyalni azzal, hogy welcome partit akar rendezni Antonio-nak, de Cecilia átlát rajta. Azt mondja, hogy mivel én jól nevelt vagyok, nem dobom ki, megvárom, míg saját maga megy el. (nagyon jó duma)

Antonio dühös, Lucia-nál csomagol, megy haza. Tisztázza a dolgokat a csajjal, hogy soha nem mondta, hogy szereti, nem ígért semmit és hogy még mindig Ceciliába szerelmes.

Marisela hazaér, azt mondja Maurice-nak, hogy el kell rejtõznöm, mert Santos rámtalált.
Maurice próbálja megnyugtatni a lányt, hogy ez még nem a világ vége stb. Marisela azt mondja, hogy bármennyire akarta nem tud elszökni a múltja elõl, minden visszatér.

Santos és MN egy bárban ücsörögnek. Santos egyszer csak feleszmél, hogy MN szabad, elkezd örülni neki .Öölelgeti, bocsánatot kér tõle. Majd kéri, segítsen neki megtalálni Marisela-t, de úgy kéri, mint egy barát, nem, mint a munkaadója. MN beleegyezik. Santos elkezd gondolkodni, MN segítségével, hogy ha Luisana NY-ban van, akkor hol lehet Marisela? Csakis egy barátnál… hát persze, Maurice! (végre leesik neki a tantusz, szinte halljuk ahogy koppan :))

Marisela Maurice-val beszélget, mutatják mivel foglalatoskodott Marisela eddig, leérettségizett, és most elkezdte az egyetemet (!), megtanult angolul, franciát is elkezdte, dolgozik egy gyermekeket segítõ alapítványnál (kiderül, hogy ez az alapítvány mûködik Santos régi házában) Marisela bevallja, hogy még mindig szereti Santos-t, sõt, most még jobban. Maurice gondolkodik, nem lehet, hogy Santos is ugyanígy érez, és ezért üldözi Mariselát? De Marisela azt mondja, nem, Santos az anyjával él.

Santos telefonál, megtudja hogy Luisana a családjával NY-ban van, majd Maurice címét kéri, de nem tudják megmondani.

DB Altamirán kávézgat, Melesio-nak is elmondja, hogy bulit akar szervezni A kiszabadult rabok tiszteletére,, de Melezio is elutasítja, õ nyugodtan akarja várni Antonio-t.

Marisela – Maurice párbeszéd folytatása –
Maurice - Nevetséges, hogy menekülni akarsz Santos elõl! Mit akarsz, hogy Santos elfelejtsen, vagy hogy ráébredjen, ugyanúgy érez, mint te? - Válasz nincs

DB Taquival, - Taqui tanácsokkal halmozza el B-t, hogyan szerezheti vissza Santos-t, és ennek egy módja van: az igazság. Azt javasolja, hogy valljon be mindent, mondja el a Melendez-ügyet, és egyáltalán a félelmeit Santosnak, aki majd könyörületes lesz és még védelmezni akarja Barbarát a végén. De Barbara ebbõl nem kér, õ szerelmet akar! Taqui szerint eljött a változás ideje!

Santos az ügyvédnél, a régi fõvárosi házának adás-vételi szerzõdését nézi, megtalálja rajta Maurice címét.

Marisela – Maurice párbeszéd folytatása - Marisela azt mondja, ha szembetalálkozna Santos-sal, akkor nem lenne ereje elküldeni õt. Barbara az anyja, és annak szüksége van Santos-ra.

Paiba El Sapo emberével a tónál, ahová Danger hulláját rejtették. Tudnak az olajról, El Sapo a Chusmita-t akarja megszerezni. Paiba most tudta meg hogy olaj van ott, ezért nem adta DB neki a területet.

Santos-ék megérkeznek Maurice-hoz. Maurice kedvesen invitálja õket pezsgõzni. MN egy szuszra megiszik egy pohárral, kész a srác:) Mauirce végül elmondja hogy igen, Marisela itt volt,de most már nincs. Kérdi Santos-t, mit akar tõle, miért keresi. Maurice elmeséli Marisela sikereit. Santos arcán a büszkeség ragyog. Maurice azt mondja neki: tiszteld a döntését és ne keresd! Nem segít megtalálni õt! Santos szomorú :(

Santos-nak eszébe jut, hogy Marisela csak az alapítványnál lehet – az õ házában - , ezért elmennek oda. Bekopognak, de Marisela-t letagadják. Santos viszont tudja, hogy bent van, MN erõvel berontana, de Santos úgy dönt, leülnek a lépcsõre és civilizált ember módjára megvárják,a míg kijön. Marisela az ablakból lesi õket: mit csinálnak ezek az idióták?

Már este van, lépcsõn isszák az elhozott üveg pezsgõt. Isteni jelenet, Santos már majdnem bealszik, MN löki a szöveget neki. Marisela-t Altagracia-hoz hasonlítja, de Santos mondogatja, hogy õ nem szerelmes Marisela-ba, csak nagyon szereti õt. MN visszakérdez, hogy akkor miért gyötrõdik az eszed és a szíved? Ez bizony szerelem, ami fáj. Már ne csapja be saját magát. MN elalszik, Santos el kezd gondolkozni ezeken a szavakon, ízlelgeti a szót: SZERELEM? - de még mindig azt mondja nem szerelmes. Marisela ablakból les, Maurice-al beszél telefonon.

Antonio hazaér, nagy az öröm, ölelések. Altagracia MN felõl kérdez, hogy miért nem jött vele

Reggel van, srácok magukhoz térnek a lépcsõn, de nem tágítanak, Marisela itt van! Santos: vége a civilizáltságnak,dörömbölni kezd az ajtón.

Antonio megérkezik Cecihez, könnycseppek, Antonio karjában a fiával

DB megtudja, hogy Antonio Santos nélkül jött haza, kérdés: kivel van Santos?

Ismét kinyitja a nõ az ajtót, de továbbra is tagadja, hogy Marisela-t akár ismerné is. Santos üvöltözik a nyitott ajtón befelé: MARISELA BARQUIERO! Az a Marisela akit ismertem, az nem félne kijönni. Már nem éri meg itt maradni, kiábrándítottál… elindulnak, Santos odasúgja MN-nek, figyeld meg, 5 lépést teszünk is kijön… Elindulnak, közben számolnak: UNO-DOS TRES-CUATRO… és Marisela dühösen kiront: Itt vagyok, Santos Luzardo! Most akkor ki a gyáva? Mi az ördögért keresel? Santos arcán hosszú ideje elõször lágyulnak el, egymásra néznek, és Santos már tudja többé türtõztetni magát, elkapja Marisela-t és lágyan, de szenvedélyesen megcsókolja.
(Marisela karja még mindig törött, szinte csak arcképet látni róla…)

A képen a majdnem ottfelejtett María Nieves, és a taxival nélküle távozó Santos - MARÍA NIEVES LEGJOBB ALAKÍTÁSA EBBEN A RÉSZBEN VOLT!

Nem tudom, mert nálam is azt mutatja, hogy nem kaptad meg az üzenetem.:-((

Na, de akkor ide teszem be amit neked szántam, remélem, tetszeni fog.:-))) Vannak benne hibák, de nézd el nekem.:-)))

Te estél ki vagy én? Nem ment át az üzenetem már egy ideje...

Viszont az elõzõ hsz-t kétszer is betettem, akaratlanul :)

Lányok, ugye nekünk nem kell látni az arcokat ezen a képen ahhoz, hogy tudjuk, kik vannak rajta, és hogy pontosan melyik jelenetet látjuk?
Kérdés: EL PRIMERO o EL SEGUNDO...?

Lányok, ugye nekünk nem kell látni az arcokat ezen a képen ahhoz, hogy tudjuk, kik vannak rajta, és hogy pontosan melyik jelenetet látjuk?
Kérdés? EL PRIMERO o EL SEGUNDO BESO?

De sajnálom! Pont elmentél, mire feljöttem!

Tetszett a neked készített kép, ez a lényeg! Kapsz még, csak nem akartam egymás után ilyeneket feltenni, mert úgy nézne ki, mintha gúnyolnám õt, és azt semmiképpen nem akarom! elszórva egyenként, a többi közé rejtve felteszek többet is :)

Örülök, hogy jól érezted magad Bár amikor 16 ember meglepetésszerûen megjelenik valakinél a születésnapja alkalmából, az olyan amerikais: hazamegy az "áldozat", búskomor, hogy senki sem köszöntötte, sötét van, és egyszer csak felkapcsolják a villanyt, és ott van minden és mindenki, aminek és akiknek örülni lehet! ... nem rossz ötlet! :) És az egyénre szabott ajándék sem! :)

Jó éjt neked, és várunk holnap is, szeretettel! :)

DB - 119. Utolsó kép:
SANTOS MEGLÁTJA MARISELA-t, VISSZATÉRT A NAP ALTAMIRA-BA!!!

Na léptem! Buenas Noches Mindenkinek!!!!! Holnap meló!!!!!!!!

Ketten vagyunk?

Ja! Szentpéterváron csináltak egy portrét Rólunk( a párommal,szerintem nagyon jó lett! Innen az ötlet!