CHRISTIAN MEIER EN DOÑA BÁRBARA
CAP 118
2009 02 06 (02:00)

SANTOS LUZARDO ÉSZHEZ TÉR... és számonkér, de Barbara tagad...
Lépésrõl-lépésre fedezi fel Mr Danger naplójában Barbara bûneit.

CHRISTIAN MEIER EN DOÑA BÁRBARA
CAP 118
2009 02 06 (02:00)

SANTOS LUZARDO ÉSZHEZ TÉR...
Lépésrõl-lépésre fedezi fel Mr Danger naplójában Barbara bûneit.
Csak olvas, olvas... és lassan nem kap levegõt...

CHRISTIAN MEIER EN DOÑA BÁRBARA
CAP 118
2009 02 06 (02:00)

SANTOS LUZARDO ÉSZHEZ TÉR...
Lépésrõl-lépésre fedezi fel Mr Danger naplójában Barbara bûneit.

Mostantól az igazi, különb SANTOS LUZARDO VERGEL-t láthatjuk :)

CHRISTIAN MEIER EN DOÑA BÁRBARA
CAP 118
2009 02 06 (02:00)

SANTOS LUZARDO ÉSZHEZ TÉR...
Lépésrõl-lépésre fedezi fel Mr Danger naplójában Barbara bûneit.

CHRISTIAN MEIER EN DOÑA BÁRBARA
CAP 118
2009 02 06 (02:00)

SANTOS LUZARDO ÉSZHEZ TÉR...
Lépésrõl-lépésre fedezi fel Mr Danger naplójában Barbara bûneit.

CHRISTIAN MEIER EN DOÑA BÁRBARA
CAP 118
2009 02 06 (02:00)

SANTOS LUZARDO ÉSZHEZ TÉR...
Lépésrõl-lépésre fedezi fel Mr Danger naplójában Barbara bûneit.

CHRISTIAN MEIER EN DOÑA BÁRBARA
CAP 118
2009 02 06 (02:00)

SANTOS LUZARDO ÉSZHEZ TÉR...
Lépésrõl-lépésre fedezi fel Mr Danger naplójában Barbara bûneit.

CHRISTIAN MEIER EN DOÑA BÁRBARA
CAP 118
2009 02 06 (02:00)

SANTOS LUZARDO ÉSZHEZ TÉR...

CHRISTIAN MEIER EN DOÑA BÁRBARA
CAP 118
2009 02 06 (02:00)

Az élet csak egy pillanat a Nap alatt – Lorenzo Barquero szép szavai

Santos olyan félelmetes nyugalommal fogadta DB-t, olyan nyugalommal a hangjában is, hogy Barbara valóban megijedt tõle.
Santos – Tudni akarod, mit mond rólad? Néz meg magad! Nyelvi problémád van? Ne aggódj, lefordítom neked. Mindez Danger által íródott, azáltal az ember által, akit te ölettél meg azért, hogy mindez ne tudódjon ki, de a halottak beszélnek, Barbara!

Barbara, mint egy beakadt lemez, ismétli ugyanazt, amit szokott - Mindenki ellenem van, irigyek, akik bántani akarnak. Honnan tudod, hogy ez nem valami csapda?

Santos – Csapda? Hallgasd ezt: Június 22. (Ez vagy te, a te neved kezdõbetûi : DB) – Dühös, azért, amiket Apolinar fia mondott a nyilvánosan. Megölette, mert Santos elõtt nyilvánvalóvá tette, hogy perelni akarja el Miedo-t. - Most mit mondasz? – Minden egybevág:, a mérgezett nyílhegy, a seb, amelyet Dr. Arias talált Orestes fejében, és most, ez a vallomás Guillermo Danger-tõl.

Barbara – Semmi sem igaz abból, ami itt van leírva. Én nem ölettem meg Orestes Prieto-t. Én nem vagyok gyilkos.

Santos – Amit felolvastam most, csak egy részlete a bûneidnek. Ha akarod, keresünk mást – lapoz a naplóban – Január 14. Ma megyek a határra eladni a DB által Altamira-ról elrabolt marhákat. Remélem, hogy ez az üzlet legalább 5 cifrast (?!) hoz a konyhára. – Nem kell semmit sem mondanod nekem! Rabló, tolvaj, gyilkos! Évek óta kirabolod Altamira javait, ez volt a múltban, most Don Encarnación vagyonát lopod el, a te birtoklási vágyadnak nincs határa, Barbara!

Barbara – Keress egyetlen marhát el Miedo-n, ami Don Encarnacion-é, és akkor vádolj meg mindezzel! Csak mert megtaláltad ezt az átkozott könyvet, amit Danger azért írt, hogy a felelõsséget rám hárítsa a saját bûneiért.

Santos – Ne nézz engem hülyének, Barbara! Vak volta, de többé már nem! Ez a könyv tele van az általad elkövetett borzalmas dolgokkal bármelyik oldalán is nyitom ki. Akarod látni? Egy másik oldal, tessék! – Gyorsan kellett ásnunk, mert Santos meglepett bennünket, de DB-nek nagy szerencséje volt, az a hülye Santos nem jött rá, hogy Apolinar maradványai a lóé alatt vannak. – Santos becsukta a naplót.

Ezalatt Melquiades, aki végighallgatta a beszélgetésüket (csak DB látta õt) gyorsan elmutogatta neki a következõ parancsát, és el is tûnt.
Itt az ideje kiásni egy halottat – megölted az apát és a fiút a Barquereña-ért, micsoda szörnyeteg vagy te, Barbara?!

DB – De hiszen a saját szemeddel láttad, hogy abban a gödörben egy ló maradványai voltak!

Santos – Nem, Barbara! Azon a napon, amikor megleptelek, te nem egy állat tetemét akartad kiásni, hanem Apolinar Prieto medálját akartad megtalálni, hogy becsapd vele a fiát, Orestes-t. Az történt, amit Danger ír a könyvében, hogy hülye voltam, hagytam magam becsapni általad, mert el sem tudtam volna képzelni, hogy miféle gyilkossal állok szemben, de most már igen, már tudom!

DB – És miért vagy annyira biztos benne, hogy megöltem õket? Miért van az, hogy elõször mindig engem támadsz, hogy én voltam, aki a rosszat tettem, és Danger írta az igazat? Könnyebb engem hibáztatni mindenért! Én nem öltem meg sem Apolinar-t, sem a fiát. Én nem vagyok gyilkos, és ha akarod, máris elmehetünk a la Jefatura civil, hogy bebizonyítsam neked!

Santos – Nem csak errõl van szó, ez a könyv tele van a bûneiddel
DB – Mondom, jelents fel, én mondom neked, jelents fel, és én kérni fogom, hogy indítsanak vizsgálatot, de derüljön ki az igazság minderrõl, mert én ártatlan vagyok Santos Luzardo, ÁRTATLAN VAGYOK!!!! (milyen pofátlan)

Marisela átveszi Cecilia-tól a levelet, és együtt emlékeznek vissza a szülinapi ünnepségre, és arra, hogyan érezte magát, amikor elbúcsúzott tõle az édesapja. Cecilia elmeséli, hogyan adta át neki Lorenzo a levelet, és mit mondott, mit tegyen vele. Mindkettõjüknek nagyon hiányzik Lorenzo. Cecilia kéri, hogy olvassa el a levelet.
Antonio megkéri Lucia-t, hogy házasodjanak össze.

Santos – Barbara, még álmodban sem vagy ártatlan. Nem fáradsz bele a tettetésbe, nem fáradsz bele a szerelmes asszony és az aljas gyilkos kettõs életbe!

DB – Nem engedek meg még egy támadást. Elég! Már megértettem a játékodat: Indokot keresel arra, hogy elhagyj és rohanj a lányomhoz, de ne többet! Olyan sötét szíved van, képes vagy megvádolni mindezzel a hazugsággal, de csináld! Mert ha nem, én magam kérek vizsgálatot ellenem. Figyelmeztetlek valamire: beszélni fogok, szépen elmondok mindent, amit tudok, és tudod mit? Ártatlanul fogok kikerülni ebbõl, de a vallomásom az imádott Marisela ellen fordul majd. – Ezzel kimegy a szobából és Santos utánamegy.

Santos – Mi köze van mindennek Marisela-hoz?
DB – Mindent megtudsz a maga idejében. Túl gyorsan neveztél gyilkosnak, ne bánd meg késõbb, Santos Luzardo

Santos – Hallgass meg, Barbara. Ezúttal nem esek bele a csapdádba, úgyhogy hagyd ezt, hogy Marisela-val fenyegetsz, és nagyon kétlem, hogy van bátorságod átadni magad az igazságszolgáltatásnak, hogy nyomozzanak utánad.

DB – Azt gondoltam, hogy jobban ismersz, Santos
Melqui megfenyegeti Santost, hogy ha bármi történne DB-val, a következõ mérgezett nyílhegy az övé lesz. Megjön Balbino, aki Melqui kérésére ismét DB-nak segít, és azt kérdi tõle – Mit csinálsz, Melqui? Elásol még egy lovat?

Megérkezik DB a Jefatura-ra, játszva az ártatlant, és mesél neki a halottróll. Elmondja Santos vádjait és kéri, hogy menjenek mindketten (Santos is) vele oda, ahol a halott van elásva.
De Santos azt mondja neki – Nézd Barbara, ha ezt kéred, ez azt jelenti, hogy a bizonyítékot már máshová ástad el, úgyhogy nem fogok belemenni a játékodba.

DB Nem, Santos Luzardo, meggyanúsítottál, úgyhogy most velünk jössz!
Maurice megérkezik az apartmanba és átöleli Cecilia-t. Leülnek és beszélgetnek. Elmondják, hogy sok mindent nem értenek, és Cecilia nagyvonalakban elmeséli azokat a részleteket, amiket Maurice nem tudhatott a történetbõl. És amikor odáig jutnak, hogy mi az, ami valójában történt, belép Marisela és bevallja, hogy õ ölte meg Melendez-t. Mesél a fogvatartásukról, hogy milyen szörnyûségeket éltek át, hogyan érkezett meg Melquiades, és mentette meg õket… és azt ismételgeti: Én öltem meg! … elmeséli, hogy Barbara hogyan kérte, hogy menjen el, és hogy azt mondta neki: hogy ezt a szívességet még megfizetteti vele. Maurice és Cecilia azt mondják, ez önvédelembõl történt. Végül Cecilia megérti, mi történt, hogy miért utasította vissza Marisela a birtokot, és azt mondja Marisela-nak: vissza kell térned és megvédened azt, ami a tiéd, ezt akarta az édesapád is. Marisela – Nem tudom, át kell gondolnom.

Don Encarnacion egy ajánlatot kap Chaparral megvásárlására Sapo ügynökségétõl.

Santos és Mojiquita megérkeznek a sírhoz, és ahogy ránézm Santos azt mondja: Nem megmondtam, Mojiquito, ezt a földet éppen most ásták fel, nem szükséges újra megtenni,mert itt csak egy ló maradványait fogod megtalálni, nem így van, Barbara? És elmennek ketten, magára hagyva Barbara-t.

Maurice beszél Marisela-val, és erõt ad neki szavaival, de õ nem válaszol, nem mondja el, mit döntött.

Don Encarnación beszél Antonio-val és Lucia-val az ajánlatról, amit kapott, és azt mondja nekik, hogy nyomás alatt van, mert egy vagyont veszített. A fiatalok elmondják neki, hogy hamarosan összeházasodnak.
DB – Rohan Santos mögött, és ahogy mindig, megpróbálja visszatéríteni, de Santos nem hagyja magát, és azt mondja:

Nézd Barbara, elég volt az átvágásokból. Én akartalak szeretni, hinni benned, és olyan kapcsolatot két ember között, akik harcolhatnak mindenki ellen, de téged csakis a csalásaid, a hazugságaid érdekelnek. Te nem társat, hanem cinkostársat keresel, és tudod mit? Most nem én leszek az.

DB – És az a könyv, tele hazugságokkal…

Santos – … pontosan arra jó, hogy ne hagyjam magam többé becsapni a hazugságaiddal. Most tudni akarom, mennyire hülye voltam. - - ezzel Santos felül a lovára, és otthagyja DB-t Altamira elõtt.

Melqui közeledik és felhívja Barbara figyelmét arra, hogy nem Balbino, hanem szerinte Sapo küldte a naplót Santos-nak.

Sapo beszél egy alkalmazottjával (végre lehet látni az arcát is, olyan ronda öreg, mint a többi négy volt) névtelen levelekrõl beszélnek,a mivel kínozni akarja Barbara-t.

Santos elmegy a Chusmita-ba, ott olvassa, és csak olvassa Danger naplóját.

Barbara és Taquis Altamira balkonján beszélgetnek. Taquis nagyon ijedt, és mint mindig nagyon reális. Barbara az ötleteivel, hogy újra õ fog nyerni…

Megjön Santos Antonio-hoz, beszélnie kell valakivel azok után, amiket olvasott. Antonio azt hiszi, hogy az elrabolt javakról akar vele beszélni, de Santos azt mondja, nem akarok a birtokról beszélni, én vagyok, akinek problémája van, és én vagyok, akinek szüksége van rád.
Antonio – Mi történt, testvér? Nagyon rosszul nézel ki.

Santos – Nos azért, mert rosszil vagyok. Éppen most jöttem rá, hogy vagyok a legnagyobb hülye – ezzel átadja a könyvet Antonio-nak.

A fõvárosban Marisela a kanapén ülve emlékezik arra a beszélgetésre, amit Taquis és Barbara mondott régebben a Miedo-ban, amikor Barbara azt mondta, hogy gyûlöli õt, hogy nem tudja szeretni, és hogy csak Santos-t akarta becsapni. És emlékszik Santos-sal való találkozásukra, az elsõ szerelmes csókra.

Santos – Itt van minden, minden hazugság, minden átvágás, minden árulás, amit Barbara tett.

Antonio – Nyugi, Santos, akkor sem kell ilyennek lenned.

Santos – Hogyne lennék ilyen állapotban, tudod mit csinált? Tönkretette az életemet, és a legrosszabb az egészben, hogy elveszítettem a szerelmet, Antonio! Nézd, beszélnem kellett veled, el kellett mondanom egy barátnak, és te vagy a legjobb, mindig is az voltál. Antonio, döntenem kell. Nagyon nehéz lesz, de meg kell tennem, nem maradhatok így mindezek után – mutat a könyvre. Helyre kell jönnöm és továbbhaladni. Az a nõ nem fog végezni az életemmel, ahogy másokkal is tette, nem fog tönkretenni, Antonio!

Altamira-n felébred Barbara és látja, hogy Santos nem aludt egyik szobában sem. Taqui megpróbál – mint mindig – tanácsot adni neki, de mint soha, most sem hallgat rá.

DB – Minden azzal kezdõdött, hogy elment a fõvárosba, azóta nem akar lefeküdni velem. Hol vagy Santos Luzardo, hová lettél, miért nem vagy az ágyamban?

És Santos továbbra is Antonio-val van a Sandovalera-ban. A tökéletes arra, hogy jó tanácsokat kapjon. Az öreg Melesio, aki még mindig Santos gyereknek hívja – minden tisztelettel – ugyanazzal a kedvességgel, mint mindig. Santosnak éppen erre van szüksége, tanácsra férfitól a férfinak, és ez az apafigura hiányzott neki mindig is.

Melesio – Santos gyerek

Santos – Bárcsak így lenne, Melesio… Ma nagyon nehéz napom volt
Melesio – Nézd, fiam – Csak azt mondhatom neked, hogy ha biztos vagy abban, hogy a helyeset cselekszed, akármilyen nehéz is, tedd meg! Ez olyan, mint amikor le kell vágni valakinek a lábát, de õ nem engedi, de ezzel elveszíti az életét.

Santos – Bárcsak a fájdalom és a veszteség csak az enyém lenne! A probléma az, hogy amikor döntesz, másnak is fájdalmat okozol, és saját magad is rosszul érzed magad tõle.

Melesio - A lényeg az, hogy amit teszel, biztos légy benne, hogy jól teszed.

Santos – Igen, de néha hibát követünk el, amikor azt gondoljuk, hogy korrekten járunk el.

Melesio – Mindannyian követünk el hibákat az életben, de ki tudjuk javítani.

Santos – Néha nem

Melesio – Mindig, fiú, mindig! (Mennyire hiányzott Santos beszélgetése Melesio-val, milyen helyes ez az ember: érzékeny és okos)

Marisela olvassa édesapja nagyon szép levelét, egy apáét, aki imádja és büszke rá, és bárhol is van, vigyáz a lányára.

LORENZO LEVELE MARISELA-NAK

Néhány óra van már csak hátra a születésnapi partihoz, Ezeket a sorokat írom neked, amelyek várnak rád addig a pillanatig, amíg készen nem állsz arra, hogy elfogadd a szavaimat. Úgy döntöttem, nem erõszakolom a Barquereña témát, tudom, hogy hasztalan, mert minél jobban meg akarom tudni, mivel vett rá Barbara, hogy visszautasítsd, annál inkább nem mondod el nekem. Marisela, szépséges kislányom, tudom, hogy Barbara kihasználta az ártatlanságodat és a gyengeségedet, hogy elérje amit akar. Nem látod most tisztábban, drágám? Egyszerre akart jó színben mutatkozni Santos elõtt, és birtokolni a birtokunkat. Téged pedig megfélemlített valami olyasmivel, ami a halálomhoz vezethet, nem így van? Nos, jó – már nem vagyok a földön, már nem tud ártani nekem kislányom. Cecilia-nál van a papír Barbara aláírásával, csak érvényesítened kell, és a tiéd az, ami mindig is a tiéd volt. Harcolj, legyél te az igazságtevõm, menj, és tedd meg most. Ha nem teszed, úgy élsz majd, mint én. Én megbántam, hogy nem tettem meg. Ez az egyetlen, amit rád hagyok örökségül, drágám: az életet, amit élni kell, és az igazságérzetemet, úgyhogy menj, felnõtt nõ vagy és az ellenséged remegni fog, amikor meglát téged erõsnek, szépnek és pont a szeme elõtt. Itt a harc ideje kislányom, és nem csak a birtokért mondom, hanem mindenért, és ha szeretsz, és szeretnek végre, ne nézz hátra, ne félj attól amit mondanak neked. Ne hagyd, hogy bárki is megmondja neked, mi az, ami jó és mi az, ami rossz, TE, a SZÍVEDBEN már tudod. Élj minden percet intenzíven, mert az élet csupán egy pillanat a Nap alatt, úgyhogy nevess és sírj félelem nélkül, és emlékezz arra, ki vagy, emlékezz arra, hogy mindig te voltál és te vagy a legnagyobb büszkeségem! Imádlak és veled leszek minden lépésednél, apád, Lorenzo.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Santos megérkezik Altamira-ra, és amikor leszáll a lóról, emlékezni kezd arra, amit a hajós mondott neki évekkel ezelõtt, aki Altamira-ra hozta: Most a DB földjére lép. Nagyon vigyázzon azzal a nõvel, mert saját temetõje van.Santos magában ezt mondja: Igaza volt, Minden igaz volt, Barbara

Taqui közeledik és azt mondja neki – Barbara egész éjjel várta magát
Santos – Nos, már nem kell várnia többet Estaquia, mert már megjöttem – mondta barátságtalan arccal, a kezében még mindig Danger naplójával.

És Barbara úgy fogadja, ahogy mindig, készen állva a harcra, a támadásra – Végre megérkeztél. Megtudhatom, hol töltötted az éjszakát? És ahogy szoktad máris elítélsz, te, a tökéletes férfi, aki sohasem téved!

Santos – Vége

DB – Mit mondasz?

Santos – Amit tökéletesen jól hallottál, de ha akarod, megismétlem: VÉGE VAN KÖZTÜNK MINDENNEK!

DB – Végeztünk, és ez így van, mert te eldöntötted? Minden azért a naplóért, ami tele van hazugsággal, és te elhiszed, mert jól jön neked, mert pont jókor érkezett, miután újra láttad õt (Marisela-t)

Santos – Neki semmi köze nincs ehhez.

DB – Neki mindenhez köze van, ne nézz hülyének Santos. Amióta õ elment, te nem voltál már ugyanaz, soha többé nem nevettél úgy, sohasem beszéltél velem úgy, ahogy vele, sohasem néztél úgy rám, ahogy õt nézted, itt volt köztünk egész éven át.

Santos – Nézd, Barbara, az egyetlen, ami köztünk volt ebben az egész évben, az ez volt – felemeli a könyvet – ez az undorító bûnügyi történet, és rablás, ez a barbarizmus, ami ellen egész életemben harcoltam. Az az igazság, hogy szerettem volna felejteni, hogy megengedjem magamnak, hogy szeresselek. Nézd, én elfordítottam a fejem, hogy ne lássak, befogtam a fülem, hogy ne halljak, inni kezdtem, hogy ne gondoljak arra, amit teszel, mert akartam hinni abban, hogy te szeretsz engem annyira, hogy megváltozz. De nem tetted meg Barbara, nem tetted meg. Te tovább folytatod ezt, és még csak nem is te vagy a hibás, hanem én, mert IGENIS, én egy hiszékeny és becsapható vagyok. Nézd, ki vagyok én, hogy megmondjam neked hogyan kell élned vagy mit kell tenned.? Mert azt képzeltem, hogy te majd megváltozol mellettem. Te az vagy, aki vagy, és nem változol, ugyanaz maradtál, aki voltál, és Lorenzo Barquero –nak volt igaza.

DB – Te hittél annak a részegesnek

Santos – Igen és jobban hiszek neki, mint valaha, mert szeretett téged, mindig szeretett, mindennek ellenére.

DB – Én sohasem szerettem, sohasem szerettem senkit, mára szerelmemben és kételkedsz?

Santos – Nem ez a legrosszabb. Tudom, hogy szeretsz engem, de a te szerelmed megöl, és valamilyen okból még maradt egy kis reményem arra, hogy éljek. Olyan akarok lenni, mint azelõtt, úgyhogy kérlek, menj a saját lakhelyedre és folytassuk a saját életünket.

DB – Az én életem te vagy. Te nem hagyhatsz el, te szeretsz engem, Santos. Az van, hogy ez a hülye napló összezavart téged. Azok az emberek gyûlölnek engem, és telebeszélték a fejedet csupa rosszal. Én tudom, hogy szeretsz engem, és én nem megyek el innen. Én vagyok Altamira úrnõje, te ígérted meg nekem, és anyád gyûrûje az enyém, te adtad nekem, azt mondtad, hogy szeretsz engem.

Santos – Barbara, kérlek, ne tedd még nehezebbé.

DB – Hol marad a szerelmünk, az eljegyzésünk, a leendõ gyermekeink? Lesznek gyermekeink szerelmem, és amikor lesznek, én annyira jó leszek, ahogy csak akarod.

De Santos belefáradva a veszekedésbe, elindul, Barbara követi és kiabál... Santos Luzardo, felejtd el – Nem megyek el, és téged sem hagylak békén, mert te megígérted, hogy az enyém leszel, hogy mindez az enyém, és most el akarod venni azt, ami az enyém. Nem érdekel, amit láttál, mert én vagyok a te nõd és nem megyek el! (Santos fel akar szállni a lovára, de elõbb beszél még Carmelito-val).

DB – Santos, Santos! Ne menj el, ez hazugság, mindez hazugság! Nem látod, hogy mindenki el akar választani minket egymástól?
DB vallatja Carmelito-t – Mit mondott a fõnököd? Beszélj, beszélj, te hülye!

Carmelito – Azt mondta, hogy egy hotelben fog aludni útközben, és értesítsem…

Barbara megtépi Carmelito ingét és azt mondja – Mirõl kell értesíteni, milyen hülyeségrõl?

Carmelito – Azt kérte, értesítsem, amikor maga elment Altamira-ról.
DB – Nem megyek, nem megyek! Én vagyok Altamira úrnõje!
Santos a Posa-nal hallja, amint Barbara azt kiabálja: ÉN VAGYOK ALTAMIRA ÚRNÕJE!

Barbara Taqui-val beszélget (félig õrülten) Santosért hullanak a könnyei és azt mondja Taqui-nak, hogy: vissza fog jönni, hiányolni fog minket és visszajön. Taqui azt mondja – menjünk el ebbõl a házból, ami sohasem volt a miénk, sohasem volt, menjünk innen!

DB – Sohasem szeretett engem

Taqui – Ki tudja…

Eljött Antonio és Lucia esküvõjének napja

Barbara összecsomagol, és egy teherautóra pakolják a holmiját, õ egy lovon távolodik Altamira-tól.

Santos egy bárban ücsörög a faluban (de nem iszik) gondolkozik és emlékezik különbözõ jelenetekre – jelenetek Barabará-val, szerelmes jelenetek, vagy inkább úgy mondanám, hogy ágyjelenetek – és másokra is, amiknek ezekhez semmi köze nincs. De emlékek, vagy inkább úgy mondanám, hogy nyomok abból az idõszakból. Megérinti valaki a vállát: Carmelito az, aki jött a hírrel, hogya Doña elment Altamira-ról.

DB megérkezik a Miedo-ba, ami elhagyatottnak látszik, és sír, reklamál Santos-ért: õ volt az életem, nélküle csak egy üres, sötét házban egy senki vagyok, nincs semmim.

A fõvárosban Marisela siet egy találkozóra Maurece-val és Cecilia-val – Jó napot kívánok, mondja nekik – Jó és csodálatos napot kívánok!

Maurice- Marisela, úgy ragyogsz, mint a Nap

Marisela – Te játékból mondod, de nagyon elégedettem ébredtem. Kedvesem, van egy jó és egy rossz hírem!

Maurice – Már tudom, már tudom, mi az a rossz hír: szobatárs nélkül maradok!

Cecilia – Marisela, Marisela – ez azt akarja jelenteni, hogy… ?

Marisela – Igen, Tia, Visszatérek veled Arauca-ba, és szembeszállok Barbara Guaymaran-nal. Kiharcolom a birtokomat, visszaszerzem a Barquereña-t.

CHRISTIAN MEIER - EN EL ZORRO, LA ESPADA Y LA ROSA
2009 február 04 Szerda
ESP CAP 98 – 108 HUN – TV2

CHRISTIAN MEIER - EN EL ZORRO, LA ESPADA Y LA ROSA
2009 február 04 Szerda
ESP CAP 98 – 108 HUN – TV2


Alejandro megpróbálja magához téríteni Almudena-t, de nem jár sikerrel, mert a férfi pánikba esik, és Juan után kiállt…

Yumalay hathatós segítségével Bernardo magához tér és elindul a gyógyulás útján. Diego most már bizonyos abban, hogy Fehér Bölény gyógyszere igazi csodaszer.

Juan értesítésére mindenki Almudena szobájába veszi az útját, annyira rosszul van, hogy a papot hívatják és Alejandro elfogadja Yumalay segítségét…

Mariangel újra faggatni kezdi Santiago-t a férje múltjáról és kíváncsiskodásának egy kis pénzmaggal ad nyomatékot.

Almudena-nak látomásai, rémképei vannak. Megjelenik neki Regina, a férje elsõ indián felesége, aki hívogatja az Örök Vadászmezõk felé.

Olmos visszamegy a de la Vega birtokra, de Juan nem engedi be.

Yumalay orvossága lassan hatni kezd és Almudena visszafordul a halálba vezetõ útról. Mikor az indián lány megbizonyosodott arról, hogy a nõ meggyógyul, elhagyja a birtokot, nagyon gyorsan és szinte indoklás nélkül. Valójában beszél a testvére szellemével és megkéri, hogy maradjon ott, ahol van és várjon rá.

Mariángel még mindig Santiago-t faggatja és próbál rájönni, hogy lány korában vajon miért szerethette a férfit…

Megérkezik Tomás atya és meglátogatja Bernardot, majd Diego-t kezdi faggatni a medalionban talált térképrõl. Diego elmeséli, hogyan találták meg vélhetõen Esmeralda ruháit, hogyan találkoztak az Amazonokkal, és hogyan sérült meg a barátja… Diego szent meggyõzõdése, hogy Esmeralda nyomára bukkant!

García és Kamba sikerrel jár és megvásárolnak egy hercegnõi rangot Esmeralda-nak, házat bérelnek, új ruhákat vesznek a lánynak. Majd a tizedes elhatározza, hogy megtanítja Kamba-t egy-két új szóra… rögtön az ital (bor) szóval kezdi! A két jóravaló ember nagyon berúg…

Tomas atya meglátogatja a kis Alejandrito-t is, aki feltûnõen hasonlít Diego-ra, aki még azt is elmeséli a papnak, hogy Mariángel hogyan próbálta megölni a nagynénjét, ezért elküldte a házból. Sajnos Mariángel megismerkedett Santiago-val, aki mindenfélét mesélt neki Diego-ról, az atya rákérdez: vajon a nõ gyanakodhat arra, hogy Diego valójában Zorro?

Olmos megviszi a hírt Mariangel-nek, hogy a nagynénje nagyon rosszul van. A nõ pongyolában fogadja a férfit, majd heves udvarlását sem utasítja vissza! De Selenia hipnózisa csak a szeretkezés pillanatáig tartja kábán Mariangel-t… Amikor a nõ tudatára ébred cselekedeteinek, kiabálva kikergeti a szobájából Olmos-t. Odakint az utcán Montero elküldi éppen az embereit és meghallja a nõ kiabálását. Segítségére siet és börtönbe veti Olmos-t, mint erõszaktevõt. Mariángel késõbb meglátogatja a cellájában, és kérdõre vonja, vajon mivel kábította el õt a férfi. Olmos azt mondja, hogy a szerelmével… kivárta, míg eljött az õ ideje és az a tudat boldogítja, hogy Mariangel amíg él nem felejti el azt, ami köztük történt.

Vacsoránál apa és fia beszélgetnek. Alejandro Yumalay keresésére küld néhány embert, majd megkérdezi, hogy Mariangel hol an. Diego elmondja neki, hogy a feleségét elküldte a hátból, mert veszélyes, hiszen õ akarta megölni Almudena-t. A két férfi úgy dönt, hogy ezt nem mondják el Almudena-nak.

Maria Pía a reggelinél elújságolja, hogy Sara Kalí él és hogy a cigányok bújtatják, valamint azt is, hogy segítséget ígért neki és hogy a cigányok királynõje azt tervezi, hogy eljön az Álarcosbálra. Alejandro is megígéri, hogy segítségére lesz Sara Kalí-nak küldetésében. Diego elújságolja a hírt Bernardo-nak is és megállapítják, hogy az Álarcos bál nagyon érdekes eseménynek ígérkezik…

Tomás atya a gyóntatószékben nagyon megdöbben, mert bûnei feloldozását Fernando kéri. Az atya elsõ döbbenete után úgy dönt, hogy hisz Fernando-nak, elhiszi, hogy õszintén bánja bûneit és hogy valóban szeretne a de la Vega-któl bocsánatot kérni.

A králynõ üdvözlõ levelet kap egy Bracamonte hercegnõtõl és úgy dönt, hogy teljesíti a nõ kérését és meghívja a bálba. Persze Jacobo most is gyanakszik és nyomozni akar a hercegnõ után, de a királynõ megtiltja neki.

Esmerelda elbúcsúzik az Amazonoktól, megköszöni a segítségüket, õk pedig sok sikert kívánnak neki a küldetéséhez.

Santiago provokálja Diego-t, mindenáron vívni szeretne vele, hiszen a katonai akadémián nem volt jobb vívó, mint Diego, nem volt senki, aki jobban szeretné az igazságot, akire jobban hatottak volna a Szabadság, Testvériség, Egyenlõség elvei. Õ persze szabadkozik, hogy berozsdásodott, elfelejtette a kardvívó technikákat, de Santiago csak azért is erõlteti, Diego hagyja a kezébõl kiütni a kardot, mire Santiago megfenyegeti, hogy soha ne hagyja gyõzni õt, ne alázza meg ezzel és Diego vallja be az igazat, hogy valójában õ Zorro!

CHRISTIAN MEIER - EN EL ZORRO, LA ESPADA Y LA ROSA
2009 február 04 Szerda
ESP CAP 98 – 108 HUN – TV2

CHRISTIAN MEIER - EN EL ZORRO, LA ESPADA Y LA ROSA
2009 február 04 Szerda
ESP CAP 98 – 108 HUN – TV2


Alejandro megpróbálja magához téríteni Almudena-t, de nem jár sikerrel, mert a férfi pánikba esik, és Juan után kiállt…

Yumalay hathatós segítségével Bernardo magához tér és elindul a gyógyulás útján. Diego most már bizonyos abban, hogy Fehér Bölény gyógyszere igazi csodaszer.

Juan értesítésére mindenki Almudena szobájába veszi az útját, annyira rosszul van, hogy a papot hívatják és Alejandro elfogadja Yumalay segítségét…

Mariangel újra faggatni kezdi Santiago-t a férje múltjáról és kíváncsiskodásának egy kis pénzmaggal ad nyomatékot.

Almudena-nak látomásai, rémképei vannak. Megjelenik neki Regina, a férje elsõ indián felesége, aki hívogatja az Örök Vadászmezõk felé.

Olmos visszamegy a de la Vega birtokra, de Juan nem engedi be.

Yumalay orvossága lassan hatni kezd és Almudena visszafordul a halálba vezetõ útról. Mikor az indián lány megbizonyosodott arról, hogy a nõ meggyógyul, elhagyja a birtokot, nagyon gyorsan és szinte indoklás nélkül. Valójában beszél a testvére szellemével és megkéri, hogy maradjon ott, ahol van és várjon rá.

Mariángel még mindig Santiago-t faggatja és próbál rájönni, hogy lány korában vajon miért szerethette a férfit…

Megérkezik Tomás atya és meglátogatja Bernardot, majd Diego-t kezdi faggatni a medalionban talált térképrõl. Diego elmeséli, hogyan találták meg vélhetõen Esmeralda ruháit, hogyan találkoztak az Amazonokkal, és hogyan sérült meg a barátja… Diego szent meggyõzõdése, hogy Esmeralda nyomára bukkant!

García és Kamba sikerrel jár és megvásárolnak egy hercegnõi rangot Esmeralda-nak, házat bérelnek, új ruhákat vesznek a lánynak. Majd a tizedes elhatározza, hogy megtanítja Kamba-t egy-két új szóra… rögtön az ital (bor) szóval kezdi! A két jóravaló ember nagyon berúg…

Tomas atya meglátogatja a kis Alejandrito-t is, aki feltûnõen hasonlít Diego-ra, aki még azt is elmeséli a papnak, hogy Mariángel hogyan próbálta megölni a nagynénjét, ezért elküldte a házból. Sajnos Mariángel megismerkedett Santiago-val, aki mindenfélét mesélt neki Diego-ról, az atya rákérdez: vajon a nõ gyanakodhat arra, hogy Diego valójában Zorro?

Olmos megviszi a hírt Mariangel-nek, hogy a nagynénje nagyon rosszul van. A nõ pongyolában fogadja a férfit, majd heves udvarlását sem utasítja vissza! De Selenia hipnózisa csak a szeretkezés pillanatáig tartja kábán Mariangel-t… Amikor a nõ tudatára ébred cselekedeteinek, kiabálva kikergeti a szobájából Olmos-t. Odakint az utcán Montero elküldi éppen az embereit és meghallja a nõ kiabálását. Segítségére siet és börtönbe veti Olmos-t, mint erõszaktevõt. Mariángel késõbb meglátogatja a cellájában, és kérdõre vonja, vajon mivel kábította el õt a férfi. Olmos azt mondja, hogy a szerelmével… kivárta, míg eljött az õ ideje és az a tudat boldogítja, hogy Mariangel amíg él nem felejti el azt, ami köztük történt.

Vacsoránál apa és fia beszélgetnek. Alejandro Yumalay keresésére küld néhány embert, majd megkérdezi, hogy Mariangel hol an. Diego elmondja neki, hogy a feleségét elküldte a hátból, mert veszélyes, hiszen õ akarta megölni Almudena-t. A két férfi úgy dönt, hogy ezt nem mondják el Almudena-nak.

Maria Pía a reggelinél elújságolja, hogy Sara Kalí él és hogy a cigányok bújtatják, valamint azt is, hogy segítséget ígért neki és hogy a cigányok királynõje azt tervezi, hogy eljön az Álarcosbálra. Alejandro is megígéri, hogy segítségére lesz Sara Kalí-nak küldetésében. Diego elújságolja a hírt Bernardo-nak is és megállapítják, hogy az Álarcos bál nagyon érdekes eseménynek ígérkezik…

Tomás atya a gyóntatószékben nagyon megdöbben, mert bûnei feloldozását Fernando kéri. Az atya elsõ döbbenete után úgy dönt, hogy hisz Fernando-nak, elhiszi, hogy õszintén bánja bûneit és hogy valóban szeretne a de la Vega-któl bocsánatot kérni.

A králynõ üdvözlõ levelet kap egy Bracamonte hercegnõtõl és úgy dönt, hogy teljesíti a nõ kérését és meghívja a bálba. Persze Jacobo most is gyanakszik és nyomozni akar a hercegnõ után, de a királynõ megtiltja neki.

Esmerelda elbúcsúzik az Amazonoktól, megköszöni a segítségüket, õk pedig sok sikert kívánnak neki a küldetéséhez.

Santiago provokálja Diego-t, mindenáron vívni szeretne vele, hiszen a katonai akadémián nem volt jobb vívó, mint Diego, nem volt senki, aki jobban szeretné az igazságot, akire jobban hatottak volna a Szabadság, Testvériség, Egyenlõség elvei. Õ persze szabadkozik, hogy berozsdásodott, elfelejtette a kardvívó technikákat, de Santiago csak azért is erõlteti, Diego hagyja a kezébõl kiütni a kardot, mire Santiago megfenyegeti, hogy soha ne hagyja gyõzni õt, ne alázza meg ezzel és Diego vallja be az igazat, hogy valójában õ Zorro!

CHRISTIAN MEIER - EN EL ZORRO, LA ESPADA Y LA ROSA
2009 február 03 Kedd
ESP CAP 97 – 107 HUN – TV2

CHRISTIAN MEIER - EN EL ZORRO, LA ESPADA Y LA ROSA
2009 február 03 Kedd
ESP CAP 97 – 107 HUN – TV2

Esmeralda egyetért a tizedessel és belátja, hogy a visszatéréshez a legjobb hely és idõ az királynõ által adandó Álarcosbál. A megjelenéshez viszont szüksége van egy meghívóra! García és Kamba visszatér Los Angelesbe, hogy vásároljanak egyet.

A királynõ figyelmezteti Jacobo herceget, hogy nem akar katonákat látni a bálon, és megkéri hogy készítse elõ Aljandro de la Vega kormányzói kinevezését. A herceg persze ezt nem nézi jó szemmel, de nem tud kellõ indokokat mondani Montero kinevezése mellett…

Mariángel megpróbálja ártatlanságáról meggyõzni Diego-t, de férfi hajthatatlan és újra csak felszólítja, hogy hagyja el a házat. Mariángel a gyermeket is el akarja vinni, de Diego nem engedi neki, persze a nõ bosszút emleget… Diego megkéri a dadát, hogy maradjon a gyermek mellett, és zárja be az ajtót, mert veszélyben lehet.

Esmeralda felsorolja ellenségeit, mindazt a rosszat, ami elkeseredett bosszúért kiált! (Fernando-t, Montero-t, Mariangel-t)

Agapito elmondja „Zorro-nak”, hogy ki is valójában Sara Kalí, hogy hogyan csapta be Pizarrot és hogy a kapitány, most égre-földre keresi õt. Tobías-t arra kéri, hogy mint Zorro mentse meg õt és a várost is Pizarro-tól…

Diego kézhez veszi a királynõ meghívóját és észreveszi, hogy a bál Maria Pía eskövõjének napja után lesz.
Alfonso és Maria Pía az esküvõt tervezgetik és a férfi újra csak állhatatos és óriási szerelmérõl biztosítja Maria Pía-t.

Diego meglátogatja Bernardo-t, aki egyre rosszabbul van, Diego elmondja Dolores-nek, hogy addig amíg az indián varázsló Bernardo fejére nem teszi a madártollat, addig van remény.

Santiago szeretné tudni, miért megy el Mariangel, közben a nõ bemutatja neki Olmos-t. Olmos ideges lesz, amikor rájön, hogy ebbe a férfiba volt szerelmes Mariangel.

Diego a kocsmában éjszakázik, mikor felébred az utcán Montero-val találkozik, természetesen szóbárbajba keverednek, és Montero kifejezi abbéli szándékát, hogy majd egyszer megölheti Diego-t... persze csak akkor, ha vét a törvények ellen.

Juan az istállóban találja Santiago-t, értesíti a reggelirõl. Santiago kihasználja az alkalmat és kikérdezi õt Zorro-ról. Természetesen Juan isteníti az álarcos jótevõt és Santiago egyre biztosabb abban, hogy csakis Diego lehet Zorro.

Montero felvázolja Pizarro-nak elméletét Zorro kilétérõl, a kapitány hitetlenkedve fogadja magyarázatokat, de be kell látnia, hogy Zorro kiváló kardforgató és Don Diego a katonai akadémia kiválósága volt…

Diego elmond mindent Tomas atyának, mikor eljön a paptól Montero emberei , akik figyelik minden lépését megjegyzik: nagyon sok idõt töltött odabent.

García és Kamba elmennek egy eladósodott herceghez és bekopogtatnak hozzá, hogy megvegyék a királynõ báljába szóló meghívót.

Jacobo herceg elmondja Montero-nak, hogy a királynõ eldöntötte, hogy Don Alejandro-t választja új kormányzónak… MOntero meg van gyõzõdve az ellene szõtt összeesküvésrõl! Mindenki az õ hatalmát akarja csorbítani: a királynõ, Don Alegandro, Sara Kalí….

Almudéna úgy dönt, hogy megissza Agapito gyógyszerét, hogy végleg meggyógyuljon és hogy gyermekkel ajándékozhassa meg a férjét. Természetesen a fiolába Olmos elõzõleg beletöltötte a Mariangel-tõl kapott mérget.

Santiago kávézgat Mariangellel és a nõ pénzt ajánl neki, ha segíti õt Zorro/Diego leleplezésében

Alejandro elmegy Yumalay-ért a törzséhez és kéri, hogy jöjjön vissza, mert õ az utolsó reménysége Bernerdonak, elmondja a nõnek, hogy õ mindig is hitt az ártatlanságában, csak azért kérte, hogy menjen el, mert nem akarta Almudena-t megbántani.

Suplicios a Maria Píatól kapott báli meghívót elviszi a hamisítóhoz, hogy készítttesenek egy hasonlót, amivel bejuthatnak az Álarcosbálba.

Yumalay megérkezik és Diego nagyon bízik a lány gyógyító képességében. Alejandro a felesége felõl érdeklõdik, megtudja, hogy még a szobájában van. Felmegy hozzá, de Almudena szinte élettelenül fekszik az ágyában…

CHRISTIAN MEIER - EN EL ZORRO, LA ESPADA Y LA ROSA
2009 február 02
ESP CAP 96 – 106 HUN – TV2

CHRISTIAN MEIER - EN EL ZORRO. LA ESPADA Y LA ROSA
2009 február 02
ESP CAP 96 – 106 HUN – TV2

CHRISTIAN MEIER - EN EL ZORRO. LA ESPADA Y LA ROSA
2009 február 02
ESP CAP 96 – 106 HUN – TV2

CHRISTIAN MEIER - EN EL ZORRO. LA ESPADA Y LA ROSA
2009 február 02
ESP CAP 96 – 106 HUN – TV2

CHRISTIAN MEIER - EN EL ZORRO. LA ESPADA Y LA ROSA
2009 február 02
ESP CAP 96 – 106 HUN – TV2

CHRISTIAN MEIER - EN EL ZORRO. LA ESPADA Y LA ROSA
2009 február 02
ESP CAP 96 – 106 HUN – TV2

CHRISTIAN MEIER - EN EL ZORRO. LA ESPADA Y LA ROSA
2009 február 02
ESP CAP 96 – 106 HUN – TV2


Montero hitetlenkedve fogadja Mariangel „bizonyítékait” arra vonatkozóan, hogy Diego lenne Zorro, pedig a nõ elmondja, hogy Santiago szerint Diego a katonai akadémián jeleskedett kardforgatásban, fegyverhasználatban, és hogy a legjobb álcaként bambának adja ki magát, pedig õ volt az egyetlen, aki élve megszökött a Calao börtönbõl. Õ volt az, akit Pizarro sem tudott megtörni a kínvallatások alatt, sõt egy verekedés alkalmával sértetlenül megúszta, miközben Montero-t elpáholta.

Santiago elmondja Diego-nak, hogy találkozott Mariángel-el és hogy ódákat zengett róla kedves feleségének. Diego fintorogva fogadja az elbeszélést, hát még Santiago ötletét: a férfi szeretne nála megszállni, sõt pénzt kér kölcsön Diego-tól. Eközben Diego megpróbálja meggyõzni Santiago-t, hogy elfelejtette a kardvívást és hogy csak az apja birtoka érdekli, és hogy Santa Maria de Los Angeles olyan város, ahol jobb ha az ember meghúzza magát!

Bernardo egyre rosszabbul érzi magát, de sikerül válaszolnia Diego kérdésére és elmondania, hogy Agapito dokit Pizarro emberei elhurcolták. Santiago a hír hallatára hinni kezd Los Angeles furcsaságaiban… Diego hazaindul, hogy elhozza segítségül Dolores-t, akinek elmondja, hogy Mariángel mérgezte meg Almudéna-t.

Pizarro faggatni kezdi Agapitót, miután az embereit elküldte. Megfegyegeti a dokit, hogy megöli, ha semmi fontos infóval nem tud Sara Kalíról szolgálni, erre a doki bevallja, hogy a cigányok királynõje tényleg él, hogy egy lepratelepen bújtatta… Pizarro dühbe gurul és le akarja lõni az orvost, aki miután elfordult Pizarro, jól fejbe kólintja… Agapito elmenekül a helyszínrõl, mint ez két lábon járó hullajelölt és csak egy megoldást lát: az õ helyzetén csak Zorro segíthet!

Montero utasítja Leroy-t, hogy válogassa ki a legjobb embereit, akik képesek álruhába bújva megakadályozni, hogy az Álarcosbál alkalmával Sara Kalí a királynõ közelébe kerülhessen, mert ha ez megtörténik, akkor mindannyian a halál fiai!

Maria Pía meghallgatja Suplecios és Renzo történetét, majd megigéri hogy segít nekik meghívókat szerezni az álarcosbálba.

Olmos elmondja Mariángel-nek, hogy a mérget beletette Almudena italába, és csak idõ kérdése, hogy a nagynénje meghaljon. A nõ rákérdez az apja vagyonára, mire Olmos beismeri, hogy Fernando eltékozolta a vagyonát. Mariángel tudja, hogy Olmos meglopta az apját, rákérdez, hogy vajon most mennyit lopott tõle, mire Olmos azt mondja, ha lopott volna kormányzótól, akkor azon a pénzen szerelmi bájitalt venne, amivel meghódíthatja Mariángel-t…

Esmeralda folytatja kiképzését az Amazonok között.

Maria Pía hazafelé tartva egy szerzetesnek pénz ad, mire az megköszöni. Maria Pía a rémülettõl elszalad onnan, a férfiban Fernando-ra ismer…

Dolores javaslatára Bernardo-hoz indián varázslót hív Diego, aki kiküldi õket a szobából, így kénytelen hazavinni Santiago-t magával a de la Vega birtokra…

Tobías megint veszekszik Catalinával, aki megelégeli ezt és miután Tobías fejére olvasta, hogy úgy sem ért hozzá soha, ezentúl nem is alszanak egy szobában! Nem sokkal késõbb Agapito kopogtat be Tobías-hoz, és mint Zorro-t kéri, hogy segítsen neki, mert Pizarro üldözi!

Diego bemutatja otthonában Santiago-t, mint volt akadémiai évfolyamtársát és nagy füllentõt, majd Mariángel-t a szobájába hívja, ahol elmondja a nõnek, hogy tud a mérgezésrõl, és hogy Mariángel-nek el kell hagynia a birtokot.

García és Kamba visszatérnek az Amazonok táborába és értesítik Esmeralda-t az Álarcosbálról, García szerint ez remek lehetõség lenne a visszatérésre! Esmeralda a hír hallatára szélesen elmosolyodik…

CHRISTIAN MEIER - EL ZORRO, LA ESPADA Y LA ROSA
ESP CAP 95 – HUN 105. rész
2009. január 29. péntek

CHRISTIAN MEIER - EL ZORRO, LA ESPADA Y LA ROSA
ESP CAP 95 – HUN 105. rész
2009. január 30. péntek

Diego köszön a hölgyeknek. Azt állítja, hogy békével jöttek. Egy nyílvesszõt lõnek Diego-ra, aki elkapja azt. Átkarolja Bernardo-t és megjegyzi, hogy õk barátok. Mivel nem kapnak választ, azt mondja Bernardo-nak, hogy fussanak. Miközben a két férfi menekül, Bernardo két nyilat kap a hátába.

Mariángel megjegyzi, hogy Santiago biztosan viccel. Santiago elmondja Mariángel-nek, hogy mikor utoljára látta Diego-t, 12 tengerésszel harcolt, és gyorsan legyõzte õket. Mariángel elgondolkodik azon, amit a férfi épp az imént mondott neki, és gyorsan elnézést kér és távozik. Santiago azt mondja magában, hogy ha a nõ nem segít neki, majd Diego fog. Ezalatt Mariángel azt mondja magában, hogy ez õrület, hogy Diego egy igen ügyes kardforgató lenne. A nõ arra a következtetésre jut, hogy Diego lehet Zorro.

Montero õrsége tájékoztatják Mariángelt, hogy a parancsnok megparancsolta nekik, hogy ne zavarják meg semmilyen okból. Ezalatt Montero kivallatja Laisha. A férfi tudni akarja, hogy hol vannak a cigányok. Miután nem kap választ, Montero jelzi, hogy megoldhatják ezt könnyebb vagy nehezebb módon is. Laisha undorító disznónak nevezi Montero-t és pofon vágja. A parancsnok megkötözi Laisha-t és utasítja, hogy mondja el neki, amit tudni akar.

Az üldözés során az amazonok továbbra is igen közel vannak Diego-hoz és Bernardo-hoz. A két férfi megmártózik a sárban, hogy elfedjék a szagukat. Elbújnak, miközben az amazon harcos nõk elfutnak mögöttük.

Miközben a herceg az álarcosbál ügyeit rendezi a köztéren, a királynõ Tomás atyával beszél. Esmeraldáról kérdezi és Tomás atya megjegyzi, hogy Diego de la Vega szerelmes volt Esmeraldába. Neki kellett azonosítani a holttestét. Miközben Esmeralda testét azonosította, azt gondolta, hogy valaki más testét használta a parancsnok erre. A királynõ megkérdezi, hogy biztonságos-e Diego-val Esmeraldáról és Sara Kalí-ról beszélni, és Tomás atya biztosítja õt arról, hogy Diego-ban meg lehet bízni.

Sara Kalí Montero-t, Fernando-t és a bérenceiket bíróság elé akarja állítani. A nõ azt akarja, hogy a cigányokkal méltóan bánjanak. Jonás megjegyzi, hogy mindig hálásak lesznek neki. A nõ megjegyzi, hogy vigyázniuk kell, mert az álarcosbál veszélyes lesz. Eldöntötték, hogy Renzo és Ana Camila lesz az a két személy, akik majd szereznek valakit, aki elad majd nekik egy meghívót.

Montero kínozza Laisha-t. Miközben a nõ tagadja, hogy bármit is tudna, Montero azon tûnõdik, vajon Sara Kalí életben lehet-e. Majd meg is kérdezi tõle, vajon Sara Kalí életben van-e. Laisha végül igennel válaszol és közli, hogy elmond mindent.

Diego azt mondja Bernardonak, hogy ki fogja égetni a sebet. A férfi elõbb letöri a nyilakat, közben azt mondja sebesült barátjának, hogy tartson ki.

Esmeralda meghallja, hogy az amazon harcosok megvitatnak valamit és megkérdezi Dania-t, hogy mi történik. Dania bevallja, hogy két férfi próbálta meg elérni a táborukat. Esmeralda kérdez a férfiakról, aztán végül azt mondja, hogy felejtse el, nem érdekes. Aggódik Kamba és García miatt. Dania biztosítja õt arról, hogy a társai nem bántják a barátait.

Diego azt mondja Bernardo-nak, hogy visszaviszi a városba, így Agapito kezelésbe tudja õt venni.

Almudena leül a nappaliban és kijelenti, hogy nem akar többé az ágyban lenni. Esmeralda halála után megkeseredett lett és nem akart élni. Most már rendbe akarja tenni az életét. Dolores azt mondja Almudena-nak, hogy nem érkezett semmi üzenet Alejandro-tól, de hamarosan hallaniuk kell felõle. Almudena egy nagy tányér ételt kér.

Alejandro elmondja Yumalay-nak, hogy elrendezett mindent, így Fehér Bölény törzsében élhet. A férfi felajánlja Yumalay-nak, hogy küld neki néhány bõrt, amit felhasználhat, de a nõ visszautasítja az ajánlatot. Aztán még váltanak pár szót búcsúzásképpen, és Alejandro elmegy.

Montero arról faggatja Laisha-t, hogy hol van Sara Kalí, és a nõ azt állítja, hogy nem tudja. A cigányok folyamatosan más helyre viszik õt, így nem lehet megtalálni. A parancsnok tudni akarja, hogy mit terveznek a cigányok. Laisha bevallja, hogy Sara Kalí eljön, hogy lássa a királynõt.

Alejandro hazatér és elmondja María Pía-nak, hogy Yumalay engedélyt kapott arra, hogy a törzsével maradhasson. María Pía megemlíti Almudena ötletét, hogy Yumalay élhetne velük. Alejandro azt mondja, ne tegye, mert ezzel megsértené Yumalay-t.

Diego elviszi Bernardo-t Agapito rendelõjébe. A férfi elmagyarázza, hogy indiánok támadták meg õket. Az orvos örül, hogy a nyilak nem értek létfontosságú szerveket, de észleli, hogy Bernardo ég a láztól. Agapito közli, hogy az anyag, amit Diego adott neki arzént tartalmaz. A férfi biztos abban, hogy ez az az anyag, ami megmérgezte Almudena-t.

Mariángel elõvesz egy ampullát egy fiókból. Azt mondja magában, hogy ha ezt mind beadja Almudena-nak, a nõ meg fog halni. Montero pedig Diego-tól fog megszabadulni, és az egyetlen családtag Alejandro úr lesz.

Diego örömmel fogadja Santiago Michelena-t. Santiago megjegyzi, hogy Diego bizonyára egy kard vívó legenda. Diego azt válaszolja, hogy õ csak segít az apjának a birtokon. Diego azon tûnõdik, hogy vajon Santiago miért jött Amerikába. A férfi azt állítja, hogy azért jött ide, hogy szerencsét próbáljon. Diego megpróbál elnézést kérni és elmenni, hogy segítsen egy barátján, de Santiago vele megy.

Catalina azt mondja Pizarro-nak, hogy õ egy nõ és nem egy állat. A nõ elrejtõzik, amikor a katonák megjelennek. Az egyik azt mondja Pizarro-nak, hogy Montero azonnal látni kívánja.

Montero szerint Pizarro már hónapok óta a cigányokat keresi. Pizarro megjegyzi, hogy azok folyton tovább vándorolnak. A parancsnok elmagyarázza, hogy miért vándorolnak folyton – Sara Kalí életben van. Pizarro kijelenti, hogy ez lehetetlen, így a két férfi meglátogatja Laisha-t. Laisha kijelenti, hogy Sara Kalí él és visszajön, hogy meglátogassa a királynõt. Montero utasítja Pizarro-t, hogy zárja börtönbe Laisha-t.

Agapito azt mondja Bernardo-nak, hogy nagyon bátor volt. A néma férfinak láza van, és az orvos ezért hideg borogatást tesz a fejére. Egy pár katona ront be a szobába, megtámadják Agapito-t, és bekötik a szemét. Tájékoztatják a férfit, hogy Pizarro látni akarja õt.

Olmos átöleli Mariángel-t, miközben azt mondja neki, hogy minden perc nélküle egy kész örökkévalóság. A nõ segítséget kér tõle. A mérget, amit õ adott a nagynénjének, felfedezték. Szüksége van Olmos-ra, már pedig azért, hogy tegyen valamit abba a gyógyszerbe, amit a nõ most szed. A nõ kijelenti, hogy a nagynénjének meg kell halnia. Olmos megígéri, hogy segít.

Alejandro és Almudena Yumalay-ról beszélnek. Alejandro biztos abban, hogy Yumalay ártatlan. A nõ azt szeretné, ha maguk mögött hagynák a múltat. A férfi pedig azt javasolja, hogy most már koncentráljanak egymásra.

Olmos beleteszi a mérget Almudena orvosságába.

A herceg elmondja Montero-nak, hogy a királynõ beleegyezett abba, hogy csökkentsék azok számát, akik eljöhetnek az álarcosbálba. A herceg emlékezteti Montero-t, hogy meg fogja büntetni Zorro-t, ha a királynõ közelébe megy.

Fernando imádkozik Aaron testvér sírjánál. Prudencio megpróbálja meggyõzni Fernando-t, hogy térjen vissza Los Angeles-be. Fernando nyugodtan kijelenti, hogy az õ ideje elmúlt. A férfi megsemmisítette önmagát. A férfi, akire Prudencio néz, földi javak nélküli, az Úr szolgálatába állt férfi. Fernando nem a kormányzó; õ senki. Megbocsátást gyakorolva fog élni az élete hátralévõ részében és a megbocsátást is fogja keresni.

Renzo és Ana Camila végigsétálnak a köztéren. Azt tervezik, hogy megkérik Tomás atyát, hogy segítsen nekik meghívóhoz jutni. Renzo aggódik, úgy gondolja egyedül kellene jönnie. Ana Camila megjegyzi, hogy senki nem fogja ebben a ruhában felismerni. Hirtelen María Pía-val futnak össze, aki felismeri Ana Camila Suplicios-t.

Santiago gratulál Diego-nak a házasságához. Azt is megjegyzi, hogy már ismerte Mariángelt, és hogy már látta korábban. Diego idegesen kéri Santiagot, hogy ne beszéljen Mariángelnek a spanyolországi kalandjairól. Santiago kijelenti, hogy inkább meg kellene köszönnie, hogy fokozza iránta a felesége csodálatát. A férfi elmondta Mariángel-nek, hogy Diego nagyon jó vívó, Spanyolországban a legjobbak egyike. Diego aggódik.

Mariángel elmondja Montero-nak, hogy van egy közös problémájuk, amit meg kell oldaniuk. Hozzáment Montero legnagyobb problémájához: kijelenti, hogy õ Zorro felesége.