Guillermo del Toro egyszerre gyönyörű és ijesztő rémmeséje azt mutatja meg, hogyan menekül egy kislány a polgárháború utáni Spanyolországban a szörnyek világába az emberi szörnyetegek elől.
Egy kis érdekesség az elejére: a spanyol polgárháború során az olyan európai hatalmak, mint Franciaország vagy Anglia a semlegességet választották, míg a náci Németország és a fasiszta Olaszország aktívan támogatták a hatalomra törő Franco tábornokot egy olyan konfliktusban, amit sokan a II. világháború előpróbájának és a fasizmus végzetes megerősödésének tartanak. Az élet-halál harcot vívó spanyol köztársaság segítségére csupán két ország sietett, a saját érdekszféráját erősítő Szovjetunió és a távoli Mexikó. Nyilván nem véletlen, hogy a legismertebb mexikói rendező, Guillermo del Toro többször is nyúlt a polgárháború témájához, a legismertebb módon a csodálatos A faun labirintusában (2006).
Előbb volt azonban del Torótól az Ördöggerinc (2001), amely a háború alatt egy árvaházban játszódott, és egy kiszolgáltatott fiú szemein keresztül mutatta meg a világot és
a rá leselkedő – valós és természetfeletti – veszélyeket.
A Faun labirintusa egyfajta folytatás – ha név nélkül is, de több szereplő is feltűnik kis időre abból a filmből -, ha nem is ugyanaz a történet folytatódik. Itt nem egy fiú, hanem egy lány szemein keresztül látjuk a még le nem csengett polgárháború utáni valóságot – és a saját mesevilágát, amelybe menekülni kényszerül. 1944-ben járunk, bár a polgárháború véget ért, de a hegyekben még harcolnak a gerillák, akik közül sokan a francia száműzetésből tértek vissza. Carmen (Ariadna Gil) kislányával, Oféliával (Ivana Baquero) új férjéhez, a hideg, kegyetlen és autoriter Vidal (a korábban inkább komikus szerepeiről ismert, zseniális Sergi Lopez) századoshoz költözik, aki Franco seregében szolgál, és a határvidéken gerillákra vadászik szokatlan kegyetlenséggel.
Ofélia nem szenvedheti az új életét, így a ház mögött felfedezett rejtélyes labirintusba menekül. Az itt élő mesebeli alak, a Faun meggyőzi, hogy a kislány egy mágikus királyság rég elveszett hercegnője. Hogy az elveszett igazságot megtalálja, Oféliának
három próbát kell kiállnia, olyanokat, melyekre senki nem készítette fel.
Csakhogy Vidal százados személyében a kérlelhetetlen külvilág egyre veszélyesebbé válik, és a kislány sem megy át minden próbán hiánytalanul. Önmagában ez a történet is szép és nagyon erős, de a filmet a látványvilága emeli igazán magasba. Pontosabban a del Toro által megálmodott, cseppet sem ártalmatlan, mégis varázslatos mesevilág ábrázolása. A Faun vagy az ijesztő, a szemeit a kezén hordó Sápadt Ember elképesztő teremtmények – mindkettőt del Toro állandó alkotótársa, Doug Jones (Pokolfajzat) alakítja -, az általuk alkotott világ pedig hátborzongatóan szép.
Nem csoda, hogy a film elnyerte a legjobb fényképezésért és a legjobb díszletért járó Oscar-díjat, illetve jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, valamint a legjobb eredeti forgatókönyvért, a legjobb eredeti filmzenéért és a legjobb sminkért.
