„Az életet csak visszafelé tekintve lehet megérteni, de előre tekintve kell élni”

– idézte tegnap Mácsai Pál a dán filozófus, Søren Aabye Kierkegaard szavait a búcsúbeszédében.

Megköszönte mindenkinek, akivel együtt dolgozott az elmúlt 24 évben a Madách téri intézményben – 2001-ben vette át ugyanis az akkor még Madách Kamaraként működő színházat Kerényi Imrétől azzal az elvárással, hogy önálló társulattal, teljes szakmai függetlenséggel dolgozhassanak itt. A bulvárból művészszínházzá váló társulat 2004. szeptember 21-én vette fel Örkény István nevét. Mácsai Pál ezt a lehetőséget Örkény özvegyének, Radnóti Zsuzsának, valamint Örkény Angélának és Örkény Antalnak köszönte. Feltételük az volt, ha nem felelnek meg az író étoszának, visszavonják az engedélyt. De nem vonták vissza.

A név és Örkény szerzői szelleme – a maga kettőslátásával, kíméletlenségével, groteszk hajlamával, az életet komolyan vevő attitűddel – mint egy embléma, ott volt a színházon

– jelentette ki Mácsai.

A színész-rendező a Madách Színház apparátusának is köszönetet mondott, hogy vitte az ügyeiket az önállósodásig, valamint háláját fejezte ki mindenkinek, aki valaha a társulattal dolgozott –művészeti, gazdasági, technikai vagy tervezői területen. Sokat fejlődött az épület kívül és belül, több mint 1000 négyzetméterrel bővült a 20 év alatt.

Az Örkény viszonylag hamar elhelyezkedett a budapesti prózai művészszínházak mezején, ahol lett egy csak rájuk jellemző helyük. Mácsai azt kívánja az utódjainak, akik hivatalosan március 1-jén kezdik el a munkát, hogy hozzanak létre egy újabb mezőt a jövőben ezen a képzelt felületen.

Hogy miért hagyja abba a színházvezetést?

Ennek szakmai és személyes okait emelte ki. A szakmai, az új út, amelyre az Örkénynek rá kell lépnie, hogy bemutassa, kifejezze a jelenlegi kort, távol esik tőle, a személyes pedig az, hogy olyan dolgokkal szeretne foglalkozni, amelyekre nem volt ideje igazgatóként.

Arról is beszélt, nincs jelenleg konszolidált békekor, amelynek az az erénye lehet, hogy az erős nyomás alatt egyre fontosabbá válhat a színház. Olyan retrográd világhangulatban élünk, amely a feudális gondolkodást akarja ráhúzni a jelenre.

Úgy vélte, a ’tudás’, a ’hatóerő’ meg a ’juss’ roppant keveseké, a sokaságé a ’teljesítés’ meg a ’hallgatás’. Ezt látni világszerte sok helyen, és ez a mi magyar jelenünk is. Ebben nem könnyű szuverénnek és szabadnak lenni. Liberálisnak és progresszívnak lenni pedig szitokszó. Viszont ezek az alapelvek, amelyek alapján egy színháznak érdemes működnie.

Az utódlás kapcsán elmondta: Gáspár Máté személyében benne van az az európai kulturális hagyomány, amelyből az Örkény táplálkozik. Színházi ember, és kíváncsi az újra. Ugyanez vonatkozik Polgár Csabára is. Az új vezetőknek egy, az író özvegyétől, Radnóti Zsuzsától kapott ajándékot is hozott: Örkény István kéziratát, az Üzenet a palackban címűt, amelyet saját kezűleg javított a szerző.

Polgár Csaba és Gáspár Máté is bízik benne, hogy a színház megmarad érdekesnek tíz év múlva is, és jól élnek majd a felkínált lehetőséggel. Gáspár Máté egy éve vesz részt a színház munkájában, az átadás-átvételben, így belülről látta, milyen jó csapat dolgozik itt, és mennyire kiváló minőséget képviselnek. Az a vágya, hogy még ennél is jobbak legyenek. Hogy ezt miként valósíthatják meg, azt szeretné, ha együtt találnák ki. Mácsai Pálnak azt kívánta, a döntése bizonyuljon jónak, és sikerüljön megvalósítania, amire vágyik. Megköszönte a bizalmat, és dicsérte a bátorságát, a példátlan gesztusát, ahogy átadja a színház vezetését.

A fenntartók, a kerületi és a fővárosi önkormányzat vezetői is eljöttek a búcsúra. Niedermüller Pétertől, a VII. kerület polgármesterétől ’az eltűnt időt’, azaz Proust művét, Az eltűnt idő nyomában hét kötetét kapta meg a búcsúzó vezető, Karácsony Gergely főpolgármester és egyik helyettese, Kiss Ambrus pedig a Fővárosi Levéltárból származó kinccsel ajándékozta meg Mácsai Pált: az Örkény Színház épületének és a színházteremnek az engedélyezési terveit hozták el bekeretezve. Ezt a Fővárosi Közmunka Tanácsához nyújtották be az 1930-as években. A terveket Gerlóczy Gedeon készítette.

A búcsúzás előtt Gulyás Márton kérdezte a régi és az új vezetőket. A kétórás Átváltozások című beszélgetés visszanézhető az eszínház felületén.