- Hogyan jellemeznéd Mary Villiers-t?

Julianne Moore: Az 1570-ben született Mary Villiers, Buckingham grófnője középosztálybeli arisztokrata
család sarja. Négy gyermeke született, akiknek érdekében nem ismert lehetetlent: hihetetlenül
ambiciózus nő volt. Első férje mellett, akit a forrásokhoz híven kegyetlen, brutális emberként ábrázolunk a sorozatban, rendkívül nehéz élete volt, neki és a gyerekeinek is. A férfi halála után a magára maradt nő kénytelen megtalálni a módját, hogyan nevelje a gyerekeit és tartsa életben saját magát. Egyedül befolyásos férfiakkal való kapcsolataira támaszkodhatott. A külvilágtól kapott kevés segítség és az akadályozó tényezők ellenére Mary rengeteget letett az asztalra.

- Hogyan írnád le gyerekeivel való kapcsolatát?

- Nos, ami történelmileg különösen érdekes volt, az a hozzáállás, amivel a fiait próbálta
segíteni az életben, megannyiszor feltéve magának a kérdést: „Hogyan tudom előrevinni őket?”
Időközben egyre nyilvánvalóbbá váltak számára George lehengerlő „képességei". Nem volt ugyan zseni
vagy kivételes tehetség a tudományokban, de a táncban és az emberek szórakoztatásában páratlan
érzékkel bírt.

Mary átlátta fia lenyűgöző sármját és kisugárzását, és azt, hogy mennyire vonzó mások számára.

- Amikor először olvastad a forgatókönyvet, mi fogott meg Mary karakterében?

- Volt benne valami polgárpukkasztó és valami rendkívüli tartás, ugyanakkor
közvetlenség is. Érződött rajta a hatalom iránti vágy, egy olyan helyzetben, amiben egyébként nem is
lehetett volna hatalma. Igazán szokatlannak, okosnak és szórakoztatónak láttam, egyúttal érdekes
kihívásnak is. Szerencsés vagyok, hogy eljátszhattam egy ilyen különleges, ráadásul valós karaktert.

- Mennyiben nem tekinthető ez a sorozat egy tipikus történelmi drámának?

- Olyan viselkedésformákat és szexualitást mutat be ez a széria, amelyeket általában nem látunk
történelmi regényekben és filmekben.

Úgy gondolom, hogy a gyártási minőség nagyon magas. Az egész látványvilág gyönyörű és pazar, maga a történet pedig egy rendkívül szórakoztató, történelmi kalandozás.

- Hogyan fogtál hozzá egy olyan karakter megformálásához, mint Mary?

Julianne Moore: Az írónk, DC Moore remek munkát végzett Mary karakterének kidolgozásakor. Egy
lehengerlő, okos, humoros, ambiciózus nőt alkotott meg – szerencsére a valós karakter épp elég
alapanyagot szolgáltatott egy ilyen karakter megírásához. Ez nagy könnyebbséget jelentett számomra.
Így már „csak" a nyelvezetbe és a történetmesélésbe kellett belerázódnom, ami egy színész számára
igazi öröm. Igazán csodálatos olyasvalakit játszani, aki láthatóan tudja, mit akar, és nem törődik az útjába álló ostobaságokkal céljai elérése közben. Inspiráló az is, hogy mit ért el Mary egy olyan korban, amikor a nőknek még ingatlanuk sem lehetett, és összességében, aligha volt joguk bármihez is. Mary-nek sikerült kiharcolnia azt is, hogy a Westminster Apátságban temessék el. Ez elképesztő teljesítmény.

- Meglepett, amikor először olvastad a forgatókönyvben, hogy a jakobinusok korabeli szexualitását ilyen módon ábrázolják?

- Nem! [nevet] Tisztában vagyok vele, hogy az emberek szexelnek. Persze különböző
módon beszélnek róla, de egyikünk sem lenne itt, ha nem így lenne. [nevet] George tényleg sokat fejlődik Mary felügyelete alatt, nem igaz? Nick [Nicholas Galitzine] csodálatos volt a karakter megformálásában. Amikor először találkozik vele a néző, még csak egy fiatal fiú, aki nem akar semmi mást, mint otthon henyélni és a helyi lányokkal lógni, nincs túl sok ambíciója, és nem vágyik arra, hogy tanult legyen. Amit Mary mindezek ellenére meglát benne, az a potenciál. George gyönyörű, bájos és érdekes. Akarata ellenére Mary elküldi őt Franciaországba, azzal az útravalóval: „Tanulni fogsz, és hidd el, ez jó lesz neked". Anyja igaza persze bebizonyosodik: George úgy tér vissza Franciaországból, hogy másképp látja önmagát. Nick nagyon szépen strukturálja az alakítását, így láthatjuk, ahogyan felnő, ahogyan fejlődik a jelleme, és egyre inkább tisztába kerül a lehetőségeivel.

Ami szintén érdekes, hogy szerintem Mary látja magát George-ban.

Lát valakit, aki képes elérni azt, amihez neki, Mary-nek nincs hozzáférése női mivoltából fakadóan. Ezért lényegében helyettesítőnek használja a fiút, viszont eközben nem uralja le őt, sőt, időközben egymás társává válnak. Azonban ahogy George idősebb lesz, egyre több hatalomra, befolyásra és fontos kapcsolatokra tesz szert, egyre dörzsöltebb lesz a nő irányítása alatt és a saját útjára lép, így megváltozik a kettejük közötti dinamika, ami végül hatalmi harccá fajul.

- A sorozatban több rendkívüli nő szerepel. Milyen volt együtt dolgozni Nicola Walkerrel, Trine Dyrholmmal és Niamh Algarral?

- Ó, Istenem, hatalmas szerencsém volt a kolléganőimmel, Nicola Walker például teljesen lenyűgözött. A legelső közös napunkon volt egy hosszú jelenetünk egy bankettasztalnál, és egymással szemben, de nagyon messze ültünk egymástól, és én annyira frusztrált voltam, mert mindenáron beszélni akartam vele. Abban a pillanatban, ahogy kinyitotta a száját, csak az járt a fejemben. „Ó, Istenem, ő rendkívüli". Trine emberileg és szakmailag is csodálatos, aki lélegzetelállító minőségben hozta Anna királynő karakterét. Niamh és én pedig rögtön egy hullámhosszra kerültünk. Hatalmas energiája és csodálatos humorérzéke van, könnyedén kapcsolatot teremt bárkivel, és egyszerűen beragyogja a vásznat. Úgy gondolom, mindannyian szerettünk együtt lenni azon kevés alkalommal, amikor egyidőben egy helyszínen tartózkodtunk a forgatás során.

- Említetted a Nicolával közös bankettjelenetet. Jól szórakoztál Mary ütős beszólásain?

- Igen. Szerintem a nyelvezet, amit DC Moore írt, egyszerűen csodálatos, egyúttal kihívást is jelentett, sokszor nemesi kifinomultsággal fogalmaznak a karakterek, és persze rendkívül szellemesek. De ez is része volt a munka örömének, hogy képesek voltunk kimondani ezeket az őrületesen szokatlan szavakat.

- A minőségi jelmezek és a precízen megtervezett helyszínek megkönnyítették a karakterrel való azonosulást?

- A díszletezés gyönyörű. A jelmezek csodálatosak. Annie Symons, a jelmeztervezőnk
rendkívül tehetséges, kollégáival nagyon keményen dolgozott, sok mindent kellett nagyon gyorsan
elkészíteniük, ráadásul mindent kézzel. Ahogy Mary egyre nagyobb befolyásra és hatalomra tesz szert,
és ahogy javul a gazdasági helyzete, ez tükröződik az öltözködésében, a szövetekben, a díszítésben és
az ékszerekben, és abban, hogy mennyire kidolgozottak a holmik. Ez a státusz és az identitás jele.

A ruháim néha olyan nagyok voltak, hogy nem fértem be egy autóba.

Így amikor a fodrásztól és a sminkestől a helyszínre kellett mennünk, szerezni kellett egy külön furgont, amibe be tudtam állni. Annyira élveztem, hogy mindenkit rávettem, jöjjenek velem együtt a furgonban – a jelmezesektől kezdve a fodrászokon és a sminkeseken át a dialektusoktatómig.

- Mit gondolsz, miért fogják szeretni a nézők a Mary & George-ot?

- Azt hiszem, mindenki szereti a történelmi fikciókat. Van bennük egy fantáziaelem, hogy milyen lenne, ha abban a korban élnénk: milyenek lennének a kapcsolataink? Hogyan öltözködnénk? Hogyan viselkednénk? És nyilvánvalóan a történelmileg hű mozgóképes feldolgozásoknak bizonyos szintig földhözragadtnak kell maradniuk, mégis bennük van a lehetőség, hogy a történelmet élénkebb, átélhetőbb módon tapasztaljuk meg. Őszintén úgy gondolom, hogy ez nagyon szórakoztató.

A Mary & George március 8-tól kizárólag a SkyShowtime-on elérhető, az új epizódok péntekenként láthatók.