Mindkét képregényóriás, a DC és a MARVEL „könyvtárában” irdatlan sok karakter szerepel, ami egyszerre áldás és átok. Áldás, hiszen világszerte rajongók milliói ismerik és szeretik ezeket a figurákat, és átok, mert iszonyatosan nehéz hozzájuk nyúlni, annyi tényezőt kell figyelembe venni. Nemcsak azt kell eldönteni, mikor, ki és mennyiért alakíthatja majd az adott szuperhőst – vagy antihőst –, hanem azt is, hogyan illeszkedjen mindez az adott kiadó filmes univerzumába, kikkel nézzen szembe az illető, miként kapcsolódjon más, adott esetben nála fontosabb karakterekhez és így tovább.

Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a Sony Marvel-univerzumának legújabb filmje – a jókora buktának bizonyult Madame Web és a jól teljesítő Venom – Az utolsó menet után –, a Kraven, a vadász amolyan mostohagyerek lett. A film premierjét többször is elhalasztották, a bemutatót pedig cseppet sem tolták meg egy vaskos marketinggel, ahogy azt ilyenkor szokás. Közben még az is kiderült, hogy a bevételt illetően igen alacsonyak a stúdió elvárásai, és bejelentették, hogy a Sony ezután végképp leveszi a kezét a Marvel hősökről. Vajon volt ok az ilyen szintű pesszimizmusra és előre temették el a Kravent?

Kraven, polgári nevén Szergej Kravinov a Pókember egyik legveszélyesebb ellensége, bár ebből itt semmi nem derül ki – inkább egy eredettörténetet kapunk a figurához. Ebben a fiatal Szergej és féltestvére, Dimitrij afrikai vadászatra indul erőszakos maffiózó apjukkal, Nyikolájjal (Russell Crowe), hogy elejtsenek egy hatalmas oroszlánt. Csakhogy az állat Szergejt sebzi meg, nyála a véráramába kerül – és ha ez önmagában nem lenne elég ahhoz, hogy szuperhőssé váljon,

egy arra kószáló fekete lány varázsitalt ad a haldokló fiúnak, megmentve őt.

Ugrunk pár évet, és a felnőtt Szergej (Aaron Taylor-Johnson) apjának hátat fordítva bűnözőkre vadászik távoli szibériai bázisáról, ám hazatér nála gyámoltalanabb öccse (Fred Hechinger) szülinapjára, és ezzel szépen besétál egy csapdába. Ezt apja egyik riválisa állította, aki Rinónak hívja magát (Alessandro Nivola) és egy szérumnak köszönhetően tényleg olyan erős, mint egy orrszarvú, ráadásul egy különleges képességű orgyilkos (Christopher Abbott) áll a szolgálatában. A szálakat azonban valaki más mozgatja, de a magát már Kravennek hívó hősünknek is akad egy szövetségese a már felnőtt, ügyvédként dolgozó fekete lány (Ariana DeBose) személyében.

Papíron mindez tök jól hangzik. A rendező J.C. Chandornak van már pár jó film a háta mögött – Egy durva év, Határok mentén, Minden odavan –, Aaron Taylor-Johnson pedig ideális a címszerepre. Remek színész, jól néz ki, fizikailag a csúcson van, nem kellett semmit photoshoppolni rajta, és szuperhős is volt már a Ha/verben (2010) és a Bosszúállók: Ultron korában (2015). Russell Crowe-t aligha kell külön méltatni, Alessandro Nivola méltatlanul alábecsült színész, és Ariana DeBose messze kiemelkedő volt a Spielberg-féle West Side Story-ban. Ha ők kapnak egy rendes történetet, abból valami parádés sülhet ki – de nem kaptak. A Kraven az egyik legösszecsapottabb, legbugyutább eredettörténettel rendelkezik az elmúlt évekből, és az sem véletlen, hogy ezt a kritikát a Sony képregényes filmjei rendre megkapják.

Nyilván jókora feladat megrajzolni egy nagy formátumú szuperhőst, megmutatni az emberi oldalát, azt, mi mozgatja, mi az erőssége és mi a gyengéje, de itt egy picit sem kerülünk közel nevén Szergej Kravinovhoz/Kravenhez, egyszerűen nincs személyisége, nincs megírva, mit is csinál ő azon túl, hogy bűnözőkre vadászik. Az sem segít, hogy az eredetileg negatív, de rokonszenves vonásokkal is rendelkező karakterből egy gáncsnélküli lovagot csináltak,

aki ugyan tud kegyetlen lenni, de mindig a jó ügy érdekében,

mert ez újra csak arra erősít rá, hogy szegénynek nincs igazi egyénisége. És ilyen szempontból Aaron Taylor-Johnson sem biztos, hogy jó választás volt: ő ugyanis rendre mellékszereplőként brillírozik, fanyar humorú, furcsa karaktereket megformálva, mint legutóbb A gyilkos járatban (2022). Itt sem rossz, de semmi emlékezetes nincs abban, amit csinál. Ha valakit ki kéne emelni, az Nivola a nyilvánvalóan őrült Rinóként – de az ő történetét is elintézik annyival, hogy pont talált egy orvost, aki megoldotta a problémáját. Ezt szokás úgy hívni, hogy lazy writing, vagyis lusta forgatókönyvírás.  

Mondhatnánk persze, hogy egy képregény-feldolgozásba oltott akciófilmtől nem kell sokat várni, és ez igaz is, de akkor legalább az akció legyen jó! A korábban megszellőztetett és a netre kitett nyitórész az orosz börtönben történő leszámolással még tisztességesen van megcsinálva, minden mást azonban ledaráltak: gyors, véres, de egy kaptafára készült leszámolások ezek, amiket vagy a rossz akciókoreográfia vagy a csapnivaló CGI vág haza – természetesen van egy csomó vadállatos akció is.

2024-ben már meg lehetne csinálni egy épkézláb számítógépes farkast vagy medvét,

de nem, ezek az állatok olyanok, mintha egy régi floppy lemezen találták volna őket, aztán poénból vetették volna a filmbe. Ami, mármint maga a film, valahogy sosem áll rendesen. Túl hosszú – és nagyrészt hatástalan – a felvezetés, elaprózott az akció, majd újra feleslegesen sok időt töltenek el azzal, hogy megágyazzanak egy folytatásnak, amiről régóta tudjuk, hogy soha nem fog elkészülni. Ami azt illeti, szerintem senki nem fog reklamálni, hogy a Kravennek nem lesz második része.

Értékelés: 5/10