A színész még júniusban jelentette be, hogy nem forgat több filmet. Most erről és depressziójáról is beszélt.
Daniel Day-Lewis legutolsó filmjét a Phantom Threadet magyar címe: Fantomszál, magyarországi premier: 2018. február 1.) ) decemberben mutatják be Amerikában, ennek apropóján beszélt a W Magazine-nak a júniusi bejelentésének okairól, és arról, hogy mennyire elborította a depresszió utolsó filmjének forgatása után.
Még júniusban, egy közleményben jelentette be, hogy Paul Tomas Anderson filmje, a Phantom Thread lesz az utolsó filmje, aztán abbahagyja a filmezést.
A film készítése előtt még nem tudtam, hogy befejezem. Azt tudom, hogy Paul és én sokat nevettünk, mielőtt elkezdtük a filmet. És aztán abbahagytuk a nevetést, mert mindkettőnket túlterhelt a szomorúság érzése. És ez meglepett minket: nem vettük észre, minek adtunk életet. Nehéz volt ezzel élni. És még most is az.”
Day-Lewis már korábban is gondolkodott azon, hogy befejezi a színészetet, de ez alkalommal úgy tűnik, valóban vége. "Régen az elkerülhetetlenség illúziója elmúlt. De most rám telepedett, és most is rajtam van. Az, hogy nem akarom megnézni a filmet (a Phantom Threadet), összefügg a döntésemmel, miszerint abbahagyom a színészetet. De nem ezért vagyok szomorú. Ez még a történet elmesélésekor történt, és tényleg nem tudom, miért.”
"Félek az agyonhasznált „művész” szótól, de van valami a művész felelősségében, ami meghaladott engem. Kell, hogy higgyek abban, hogy értékes, amit csinálok. A munka életet ad. És ellenállhatatlan. És ha a közönség is hisz benne, az nekem elég lenne. Az utóbbi időben már nem elég."
Arra a felvetésre, miszerint sokkolóak voltak a nyugdíjazásáról szóló hírek, így nyilatkozott: "Tudom, hogy nem jellemző rám, hogy nyilatkozatot adjak ki, de húzni akartam egy határvonalat. Nem akartam, hogy más munka beszippantson. Egész életemben arról szónokoltam, hogy be kéne fejeznem a színészetet, de nem tudom, hogy ez most miért volt más, de az érzés gyökeret vert vennem, és kényszerré lett. Olyasvalami lett, amit meg kellett lépnem.”
„Hogy jobban érzem-e magam? Még nem. Nagy szomorúságot érzek. És ez a helyes. Milyen fura lenne, ha ez csak egy örömteli lépés lenne egy új életbe. 12 éves korom óta érdekel a színészet, minden más eddig homályban volt. Amikor elkezdtem, még a megváltásról szólt. Most másképp akarom felfedezni a világot."
Arról a felvetésről, miszerint talán divattervezőnek áll, csak annyit mondott: „Ki tudja? Egy darabig még nem fogom tudni, melyik úton induljak el. De nem leszek céltalan. Nem félek a kemény csendtől.”
via NME
