A horrorfilmekben vállalt szerepekkel együtt a színészeknek vállalniuk kell azt is, hogy lelkileg egy kissé megviselődnek. Kiváltképp a looper.com által összegyűjtött példákban szereplőknek.
Biztos sokan elgondolkodtak már azon, hogy mit élhetnek át egy-egy horrorfilm szereplői színészként, amikor borzalmasabbnál borzalmasabb jelenetekben kell meggyőzően helyt állniuk, és hogy a forgatás is olyan félelmetes lehet-e, mint a végeredmény, vagyis az elkészült horrorfilm. Mivel a forgatáson csak egy-egy részletet vesznek fel egyszerre, kézenfekvő lenne a válasz, miszerint valószínűleg közel sem annyira félelmetes, mint egészben látni a filmet. Erre cáfol rá az alábbi lista, igaz, meg kell említenünk, hogy vannak nagyon elvetemült rendezők, akik miatt rémálom lehet a forgatás. Persze nekik elsősorban az a céljuk, hogy a színészek minél élethűbben ijedezzenek a vásznon, ehhez azonban gyakran nem válogatnak az eszközökben.
Malcolm McDowell – Mechanikus narancs (1971)
Stanley Kubrick filmje Anthony Burgess könyvéből még az erős idegzetű mozinézőt is megviseli. És akkor még nem is beszéltünk a benne szereplő színészekről, nevezetesen a főszereplőről, Malcolm McDowellről, akinek karakterét sajátos agymosásnak vetik alá, hogy kiöljék belőle az agressziót. McDowell szemét a híres jelenetben minden egyes felvételkor kipeckelték, amitől átmenetileg meg is vakult, és megkarcolódott a szaruhártyája. És ez még csak a fizikai fájdalom, a lelki megterhelésről nem is esett szó.
Tippi Hedren - Madarak (1963)
A forgatás során Hitchcock folyamatosan kínozta Tippi Hedrent – mind a jelenetek felvétele közben, mind a felvételek között, a forgatási szünetekben. Persze a rendező csak azt akarta elérni ezzel, hogy minél tökéletesebben sikerüljön a film, de nem gondolt bele, hogy mit élhet át a színésznő. Vagy belegondolt, és pont azért csinálta. Mindenesetre Hitchcock egyáltalán nem az empátiájáról volt híres. Manipulálta, szexuálisan becsmérelte, támadóan és megalázóan viselkedett Hedrennel, sőt. Számára az jelentette a jéghegy csúcsát, amikor a rendező azt hazudta, hogy az egyik jelenetben műmadarak lesznek, ehelyett a forgatás során többször is igazi madarakat használtak, amik a színésznőt fizikailag és lelkileg is megsebezték. Számos horzsolással, véresen hagyta el a forgatást, és persze lelkileg is borzasztóan megterhelő volt számára a film készítése.
Linda Blair – Az ördögűző (1973)
Az egyik legijesztőbb horrorfilm gyerekszereplője, Linda Blair hosszú távon is szenvedett Az ördögűző hatásától és következményeitől. 13 évesen, amikor forgatta a filmet, még nem is igazán tudta, hogy mi folyik körülötte. Számára ez csak egy egyszerű szerep volt. Az igazi trauma a film bemutatása után érte, amikor ezernyi kérdéssel találta szemben magát a megszállottságról, a katolicizmusról, a vallásról, stb. és neki nem voltak válaszai. „Számomra Az ördögűző egy kitaláció volt. Nem fogtam fel, hogy ennek köze van a valósághoz, és amikor az újságírók folyamatosan a gonoszról kérdeztek, még jobban a dolgok nyomása alá kerültem, és ezt tinédzserként borzalmas volt átélnem.”
Mia Farrow – Rosemary gyermeke (1968)
Mia Farrow is számos traumatikus élményen van túl Roman Polanski amerikai debutfilmjének, a Rosemary gyermekének köszönhetően. Köztudott volt, hogy Farrow vegetariánus, ennek ellenére Polanski azt kérte tőle, hogy az egyik jelenetben egyen nyers csirkemájat. És a színésznőnek újra és újra ennie kellett belőle a jelenet kedvéért. Ha még ez nem lett volna elég, az akkori férje, Frank Sinatra által küldött válási papírokat az egész stáb színe előtt, a forgatáson adták át neki.
az egész stáb - Ideglelés - The Blair Witch Project (1999)
Sokak számára a film inkább nevetséges lett, mint félelmetes, de a benne szereplők számára a forgatás valóban horrorisztikus volt. A rendezők a legkülönfélébb módszerekkel kínozták és ijesztgették a szereplőket. Egy nyolcnapos kempingezés során készítették el a filmet, és a lehető legkevesebb interakció volt a szereplők és a rendezők között. Napi egyszer találkoztak, amikor a rendezők elmondták nekik, hogy aznap hová kell menniük. A színészeket - a tudtuk nélkül - a rendezők végig követték, amikor ők aludtak, a rendezők direkt zörgették a sátraikat, szándékosan kevesebb ételt adtak nekik. Az idő előrehaladtával egyre inkább idegesek és kimerültek lettek. A végeredmény pedig magáért beszél.
Janet Leigh - Psycho (1960)
És megint csak Hitchcock! Janet Leigh-nél sem múlt el nyomtalanul a Psycho forgatása. Miután látta magát a filmet, ahogy a híres, zuhanyzós jelenetben halálra késelik, annyira hatása alá került, és annyira traumatizálódott, hogy onnantól kezdve nem mert zuhanyozni, csak fürödni. Sokak szerint a filmtörténet egyik legsötétebb filmje kerekedett a Psychóból, ami az egész stábot, sőt Hitchcockot is megviselte.
Kyle Richards - Halloween (1978)
Kyle Richards gyerekszereplőként vett részt a Halloween forgatásán, és miután a premiervetítésen megnézte a filmet, sokkolták a látottak. Olyannyira, hogy egészen 15 éves koráig csak édesanyja mellett tudott aludni: mindig azt képzelte, hogy valaki leselkedik rá az ágya alatt vagy a függöny mögött, hogy elkapja őt.
az egész stáb - A texasi láncfűrészes mészárlás (1974)
Tobe Hooper, a film írója és rendezője nem csak a mozinézőket ijesztette halálra Bőrpofával (Gunnar Hansen), hanem az egész stábot is, akik egészen addig nem láthatták, hogy néz ki Bőrpofa, amíg nem forgott élesben a jelenet. Hooper végig takargatta a gonosz és visszataszító arcot a szereplők elől, és csak abban a jelenetben láthatták, amikor először megjelent a filmen, mindezt persze az éles forgatáson. A rendező valósághű sikoltozást és döbbenetet akart hallani és látni a kamerák előtt, amit meg is kapott. Hansen azt nyilatkozta az Esquire magazinnak, hogy a filmbéli Sally (Marilyn Burns) kínzása a vacsoraasztalnál pont olyan borzalmas volt a színésznő számára, mint ahogyan érzett az általa alakított karakter. „Az egész vacsora-jelenet az agyamba égett” - mondta „Bőrpofa”. „Ennél a pontnál mindannyian azt éreztük, hogy a mentális összeomlás határára kerültünk. Marilyn elmondta nekem, milyen borzalmasan érezte magát, mivel iszonyatosan meg volt rémülve… hozzá volt kötözve a székhez, és azok az emberek folyamatosan kínozták. Szerintem ez a jelenet volt a film legintenzívebb része, és azt hiszem, hogy mindannyiónk egy kicsit bele is őrült. A színésznő később azt mondta Hansennek, hogy „Azt hittem, tényleg bántani fogsz. Nem is láttál attól a hülye maszktól.”
