Taika Waititi legújabb munkája, amely egy csapnivaló polinéz focicsapat megpróbáltatásait mutatja be megtörtént események alapján, olyan klasszikus sportfilmek nyomában jár, mint a Jég veled!, és nekünk nagyon bejött!
Nem minden rekorddal lehet dicsekedni. 2001-ben Amerikai Szamoa futballválogatottja 31:0-ra kapott ki Ausztráliától a világbajnokság óceániai selejtezőmérkőzésén. Soha senki nem szenvedett még ilyen megalázóan súlyos vereséget,
de azesemény legalább „feltette a térképre” az aprócska országot,
ami nem is ország, hanem az Egyesült Államok külterülete, bár polgárai ettől még nem az USA állampolgárai, hanem csak úgy vannak. Halat dolgoznak fel vagy birkóznak – innen származik a híres Anoa'i pankrátordinasztia, amelyhez Dwayne Johnson is tartozik -, de akad olyan is, aki focizik. Utóbbiaknak állít emléket Taika Waititi (Jojo nyuszi, Thor: Ragnarök) filmje –, és annak az edzőnek, aki megpróbálta gatyába rázni őket. Ami már csak azért is volt nehéz feladat, mert arrafelé nem igazán hordanak nadrágot.
A történet roppant egyszerű: az amerikai szamoaiak szereznek egy bukott amerikai edzőt az „anyaországból”, a valójában holland Thomas Rongent (Michael Fassbender), hogy a soron következő selejtezőkön legalább egy gólt lőjenek.
Nekik ennyi pont elég is lenne,
de a jobb csapatokhoz szokott, enyhén alkoholista és dühkitörésekre hajlamos mester komolyan veszi a munkáját, amitől aztán mindenki bestresszel. Csakhogy a csodaszép hely és az itt élők örök optimizmusa lassan hatni kezd a kiégett edzőre, aki maga is megváltozik, a Nagy Meccsre már mindenki másként lép pályára, és végül az is kiderül, hogyan és miért is került hősünk erre a távoli szigetre. Mert ennek is komoly oka van.
Taika Waititi hajlamos túlbonyolítani és elidétlenkedni munkáit – lásd az utolsó Thor-filmet és A zászlónk halált jelent című kalózos sorozatát -, de ezt most nem gondolta túl. Adott egy olyan, megtörtént események alapján készült klasszikus underdog történet, mint a Jég veled! (1993) vagy az Eddie, a sas (2015), ami a sportfilmek faék egyszerűségű logikáját követi.
Ami engem illet, ennél nem is kell több, A győztes gólnak pedig megvannak a maga színes, izgalmas karakterei, és ami még fontosabb, nagyon nagy szíve van. Ami nyilván egy ordas nagy közhely így leírva, de egy ilyen történetet csakis úgy lehet eladni, ha elhisszük a készítőinek, hogy valóban törődnek hőseikkel. Itt elhisszük, ráadásul Michael Fassbender fanyar alakításával a film még azt is eléri, hogy az üzenete ne tűnjön tömény giccsnek.
Fassbender az elmúlt 5 évben autóversenyző lett, rákattant a gyorsulásra, hosszú szünetet tartva, de most két filmmel is visszatért, a csalódást jelentő A gyilkossal és A győztes góllal, de láthatóan számára is az utóbbi lehetett a fontosabb. Őt mindig jó nézni, egyrészt mert elképesztő karizmája van, másrészt úgy tud a leglényegtelenebb jelenetbe is rengeteg intenzitást vinni, hogy semmit sem játszik túl. Ez a csendes intenzitás és Waititi szokásos játékos, könnyed megközelítése remek párosítás, ami egyszerre nagyon szórakoztató és időnként meglepően megható, és így lehet az, hogy ez a film az egyik legszerethetőbb darab az év kínálatából.
Ezért is olyan bántó, hogy a hazai forgalmazásban a 18-as karikát osztották a filmre,
mintegy bélyegként, mindössze azért, mert van benne egy nőként viselkedő karakter, a csapat egyik középpályása, majd kapitánya, egy bizonyos Jaiyah (Kaimana). Fontos tudni, hogy egyrészt valódi karakterről van szó, másrészt a polinéz szigetvilágban a „harmadik nemnek” évszázados hagyománya van, ami ellen senki sem berzenkedik, sőt, a kulturális identitásuk része. Ha nekik nem gond, akkor nálunk miért az?
18-as karikát kapott Taika Waititi új filmje, amit máshol 6 évesek is láthatnak
Az egyik szereplő nemi irányultsága lehet az ok.
Tovább
Értékelés: 8/10
