Legutóbb az Elefántban láttam olyan fokú didakszist, mint Susanne Bier filmjében. Akkor vajon miért képes működni a dolog? Miért van az, hogy már a sajtóvetítésen is szipognak a kritikus kollégák?
A sztori
A történet két szálon zajlik: előbb Afrikában járunk, ki tudja, melyik államban, a polgárháború sűrűjében, egy menekülttáborban. Anton, a svéd orvos a lehetetlenre vállalkozott: napjait méhekből kivágott magzatok és szilánkos csonkolások teszik elviselhetetlenné, miközben otthon a felesége szépen lassan eltávolodik tőle. Claus, a Londonban élő dán apa éppen most költözik haza. Felesége meghalt, egyetlen, kiskamasz fia a sírnál felnőtteket meghazudtoló komolysággal mond búcsúbeszédet, de apjával képtelen megtalálni a közös hangot. A két család sorsa hamarosan összefonódik. Anton fiát a nagyobbak csicskáztatják, az új jövevény, Claus fia pedig ezt nem hagyja. A dolgok egyre kockázatosabb fordulatokat vesznek, a folyamat végén pedig egy szerencsétlen kimenetelű robbantás áll, amit a fiúk közösen tervelnek ki.
A csapat
[img id=280413 instance=1 align=left img]Susanne Bier olyan színészeket repített a világhír felé mint Mads Mikkelsen, a Casino Royale rosszfiúja. Ezúttal sem bízta a véletlenre a dolgot. Svéd-dán koprodukciós filmjében két család sorsa keveredik, a svéd családfő, Anton szerepét Mikael Persbrandtra, az egyik leginkább foglalkoztatott svéd tévés színészre osztotta, a dán özvegyet pedig Ulrich Thomsen játssza, aki szintén nem panaszkodhat arról, hogy keveset dolgozik. Nálunk is ismert, számos DVD-n bizonyosodhatunk meg leginkább tépelődő drámai szerepekben kibontakozó tehetsége felől.
A két családhoz egy-egy kiskamasz is tartozik. Christian saját anyjának rákkal folytatott küzdelmét nézte végig, a kisfiú egyaránt lázad apja és a világ ellen. A világ elragadta első szerelmét, az édesanyját. Apjának csak annyi bűne van, hogy jobban szerette feleségét annál, minthogy a végtelenségig nyújtsa szenvedését. William Jøhnk Juels Nielsen nagyszerű találat: életrajza szerint ez az első filmszerepe, de ne felejtsük el a nevét, ha képesek vagyunk egyszer megjegyezni: tíz éven belül minden bizonnyal nagyformátumú, fiatal színészként láthatjuk viszont a vásznon. Drámai ereje elképesztő, még úgy is, hogy a dánul beszélő gyerekhez tartozó angol feliratok sajnos meglehetősen rövidre szabottak. Markus Rygaard sem rossz, csak karaktere miatt automatikusan szürke kisegér: Elias őrlődik imádott apja és szerető anyja között. Afféle sodródó kisgyerek, akire bárki, aki nála erősebb egyéniség (és ez nem nehéz) azonnal hathat, akár rossz, akár jó irányba is elviheti.
A leadben emlegetett didakszis
Sajnos Bier saját maga írta a forgatókönyvet is. Hiába segített be a veterán Anders Thomas Jensen, a végeredmény közhelyes: a dán oktatás megbukott, a liberális elvek azt eredményezik, hogy egy gyerektől a tanár elnézést kér, ha szeretne megtanítani valamit, de ha kést ránt a kölyök, ahelyett, hogy a dolgok mögé nézne, kihívja a rendőrséget, a szülők nem ismerik a gyerekeiket, képesek lövöldözős videojátékokat adni nekik stb.
Mi menti meg a filmet?
Mindenképpen a színészek és a gyerekek, akik képesek például hitelesen – nem amerikaiasan, eldarálva – mondani azt, hogy "szeretlek".
A film emellett elképesztő természeti képekkel örvendezteti meg az arra hajlamos nézőt, legyen szó Afrikáról vagy Dániáról. Már-már azt várjuk, hogy belépjen a képbe Sir David Attenborough és a néhai Végvári Tamás hangján elmagyarázza a sivatag vagy a fjordok kialakulását. A film éppen a határon egyensúlyoz: a V-alakban az égen tovahaladó vadkacsák már súrolták a lécet, de a sivatag homokja, ahogy fújja a szél, részemről rendben van. Bár ha nem mászik ki egy tücsök vagy valami egzotikus rovarfajta a homokszemek közül, nem feltétlenül érzem magam komfortosan...
Kinek ajánljuk?
- Természetfilmeseknek, akik még nem forgattak Dániában.
- Afrika szerelmeseinek.
- A skandináv filmekért rajongóknak.
Kinek nem?
- Kiskamaszos szülőknek.
- Érzékenyebb gyomrúaknak (különösen a friss sebben mászkáló döglégylárvák csapták ki a biztosítékot a kollégáknál...).
- Közhelyekre érzékenyeknek.
8/10
