Michael R. Roskam Bikanyak c. filmjének központi figurája Jacky Vanmarsenille, az izomagyú, flamand marhatenyésztő – ennél a mondatnál a "központi figura" helyett a "főszereplő" szó használata talán még nem lenne túlzás, a "főhős" összetételé viszont mindenképp. Jacky ugyanis félelmetes testi ereje és agresszivitása ellenére leginkább áldozatnak tekinthető, akinek elemi motivációja a szorongás. Központi szereplőnk egy tipikus nem-karakter, egy szinte tudattalan, frusztrált ösztönlény.
Származási hely
Jacky (Matthias Schoenaerts) Limburgban, Belgium legkeletibb tartományban, a flamand-vallon nyelvi határ közelében él, ahol marhatenyészet mellett a családi vállalkozás részeként hormonokkal kereskedik. Egyik üzlet sem új-keletű, apja idejekorán bevezette fiát a hormonok titokzatos világába. Jacky mostanra teljes természetességgel oltja be az állatait a gyors növekedés és az extra súly érdekében, illetve látja el a környékbeli tenyésztőket oltóanyaggal, ha a gazdák akarják, ha nem, akkor pedig verőemberi szerepbe bújik és egyszerűen meggyőzi a húzódozókat.
Az erőszak alkalmazása nem okoz örömet Jackynek, de lelkiismeret furdalást sem. Kérdés és ellenvetés nélkül fogadja el saját szerepét és ezáltal az egész rendszert, nem dolgozik benne becsvágy vagy akár javító szándék, a jelenlegi állapot tökéletesen megfelel neki.
[img id=307693 instance=1 align=left img]Kavarás, kaparás
Egészen úgy látszik, hogy az összes környékbeli gazdaságra kiterjedő, "megszoksz vagy megszöksz" elven nyugvó, generációk alatt kiépített és stabilizált rendszer kikezdhetetlenül működik, egészen addig, míg egy rendőrgyilkosság kapcsán Jackyékre nem terelődik a nyomozók figyelme, illetve a nyugat-flandriai, eggyel nagyobb pályán focizó hormonmaffiózók üzletet nem ajánlanak. Emelkednek a tétek, kezdődik a krimi, ezzel párhuzamosan az események egyre gyakrabban váltanak ki Jackyből agresszív kitöréseket, ami az eddigiek alapján az ő esetében gyakorlatilag ez az egyetlen lehetséges reakció. Nyilvánvaló, hogy valami nem stimmel Jackyvel, és az is egyre egyértelműbb, hogy a gyerekkorában keresendő a bibi oka. Egy régi barát, Diderik (Jeroen Perceval) feltűnése után rögtön el is indul a flashback-sorozat, amelyből megtudjuk, hol és mikor romlott el minden, egészen pontosan mi tette Jackyt azzá, ami.
Árnyékbox
Jacky azon kívül, hogy üzletel, fenyeget, tör-zúz és melósruhában mászkál az udvaron, nem nagyon csinál mást, esetleg még meztelenül ücsörög egy fürdőkád szélén, majd miután telenyomta magát hormonokkal, a sötétítős ablak előtt izzasztó árnyékboxolásba kezd. A fürdőszoba az egyetlen hozzá tartozó privát tér, mintha az egész lakása csak a fürdőből állna: a nappalijáról, a konyhájáról stb. egyszer sem látunk képeket. Magánélete nincs, a gyerekkori szerelme meghódítására tett gyenge, agresszióba és alkoholmámorba fúló próbálkozásai eleve kudarcra vannak ítélve.
Állatszag
Jacky nem más, mint a környékbeli hormonmaffia-helyzet áldozata és újrateremtője egy személyben. Egy óriásra pumpált hormonember, aki magával ugyanazt teszi, amit az állataival, és aki igazából nem sokkal jobb vagy több náluk. A film vége felé törvényszerűen bekövetkező érzelmes monológban Jacky el is mondja, hogy neki a marhái a mindene – akiket a gazda szeme mellett a heti hormonadag is hizlal, és akiket paradox módon egy pár flashback-jelenettől eltekintve szinte ekkor látunk először. Minden mást háttérbe szorít a törekvés, hogy pontos portré készüljön egy inkább szimbolikusan létező mintsem valódinak hihető, önmagában nem túl izgalmas személyiségről. Az egyetlen impozáns dolog Jackyben a teste - és a Bikanyak testes filmnek ígérkezik, de végül ezen a téren is csalódást okoz. A testi szenvedés képei is inkább jelzik, mint érzékeltetik a fájdalmat, a pátosz minden esetben elnyomja az életszagot.
Kinek ajánljuk?
- Testépítőknek.
- Frusztrált férfiaknak.
- Flamandul tanulóknak.
Kinek nem?
- Hormonproblémásoknak.
- Agrárosoknak.
- Vegetáriánusoknak.
PORT.hu: 4/10
IMDb: 7,4
