A minden idők legtöbbet kaszáló filmjeinek listáján 20-ik a Karib-tenger kalózai -- bár még nem is mutatták be mindenhol. Talán itt az ideje a vasárnap délutáni tévéműsorból ismét a moziba vinni a kalózfilmet?
A kommerszfilm-guru Jerry Bruckheimer (Pearl Harbor, A szikla, Armageddon, Con Air és a Bad Boys producere) által készített Karib-tenger kalózai -- A Fekete Gyöngy átka csupán 75 nappal a bemutató után már az amerikai box-office 9. helyén van, 292.9 millió dollárnyi bevétellel. Bár a nemzetközi bemutatók nagy része még hátra van, a minden idők legnagyobbat kaszáló filmjeinek listáján máris az igen előkelő 20. helyet foglalja el -- olyan szuperprodukciókat utasítva maga mögé, mint az Armageddon (21. hely), a Monsters Inc. (25. hely) vagy a Terminator 2 (27. hely). Azért meglepőek ezek az adatok, mert egy "lerágott csont" kalóztörténetről van szó, ami semmivel sem jobb, de nem is rosszabb az átlagnál, ráadásul nem is volt "húzós" első része, mint a Mátrixnak vagy a Terminátornak.
A történet szerint Sparrow-t ( Johnny Depp), a legendás Black Pearl kalózhajó kapitányát a helyettese, Barbossa ( Geoffrey Rush) által vezetett felkelés után kiteszik egy lakatlan szigetre. Sparrow természetesen továbbra is igényt tart a hajójára, azonban kiderül, hogy a hajón maradt kalózok által zsákmányolt azték arany meg van átkozva: a kalózok halhatatlan csontvázakká válnak, és nem lelhetik örömüket többé semmilyen földi élvezetben.
Barbossa kapitány meg szeretne szabadulni az átoktól. Ennek reményében Barbossa elrabolja Knightleyt (Elizabeth Swann), egy Karib-tengeri sziget Weatherby Swann nevű kormányzójának ( Jonathan Pryce) lányát. Will Turner (Orlando Bloom), a szabadidejében párbaj-virtuóz kovácslegény titkon szerelmes Knightleybe, így Sparrow-al tart, céljuk nagyjából közös: az egyiknek a hajó kell, a másiknak a hajón levő nő.
Teljesen átlagos, de nem rossz ez a film: úgy a finnyás filmesztétáknak, mind pedig a szórakozni vágyóknak kellemes időtöltést nyújt -- és talán ebben rejlik a siker titka. Bár sem sztoriban, sem pedig számítógépes grafika terén nem hoz újat, mindenki számára élvezhető, sőt, egészen kellemes: a cselekmény fordulatos, a párbeszédek humorosak, még a mellékszereplőknek is egyéniségük van. A bőséges harci jelenetek pedig, bár természetesen nem érik el a Mátrix Újratöltve szintjét -- látványosak. Bruckheimer hál' istennek nem törekszik különösebb mondanivalóra, és finom gegekkel el tudja kerülni a közhelyeket.
A film talán legjobb jelenete a rongyos, ám sármos Sparrow "bemutatkozása": büszkén áll egy süllyedő, a part fele tartó hajó árbocának csúcsán, azonban mire a lába vízbe érne, kecsesen kilép a mólóra. Ugyanakkor a film végére már nem csak a kalózok unják halhatatlanságukat: mikor a film már-már a Gyűrűk urához hasonló, végeérhetetlen csatajelenetekbe fullad, a néző együtt izgul a kalózokkal, legyenek már végre halandók. Végül a gonosz kalózoknak sikerül megszabadulniuk az átoktól -- az öröm azonban nem tart soká: a következő pillanatban kardélre hányják őket, a filmnek pedig végre vége.
