Ha a film és az emberevés szavakat egy mondatba tesszük, akkor a többség valószínűleg valami bizarr, kannibálos horrorra fog asszociálni, és egy kisebb rétegnek talán eszébe jut a Delicatessen című francia mestermű, ami kicsit más oldalról közelítette meg a témát, hiszen az emberevésben rejlő abszurditás egy jó rendező kezében akár kiváló fekete komédiát is szülhet. A Zöld hentesek is ez utóbbi utat választotta.
Vegáknak szeretettel
Az Ádám almáit is jegyző Anders Thomas Jensen még 2003-ban készítette fekete komédiáját, ami két barátról szól, akik közös erővel akarnak hentesüzletet nyitni egy dán kisvárosban. Egy balesetnek köszönhetően a villanyszerelő megfagy a hűtőkamrában, és az egyik tulajdonos pánikrohamában levágja a lábát, hogy a húst eladja a vevőknek. A chickie-wickie elnevezésű husi aztán meglepően népszerűvé teszi a boltot, csakhogy gyorsan kell majd az utánpótlás. A kisváros lakói szép lassan fogyni kezdenek.
Jensen a nyers húst teszi meg a komikum egyik fő forrásává. Levágott csirkéket akarnak elásni a temetőben, disznófejekkel szaladgálnak és a levágott emberi testrészek is érdekesen mutatnak feltűzve a húskampókon. A gyengébb gyomrúak és a vegetariánusok talán jobb, ha távol tartják magukat a filmtől a rémálmok megelőzése érdekében.
Szeret? Nem szeret?
Sokszor elhangzik filmkritikákban, hogy egy film azért nem működik, mert nincs egyetlen szerethető szereplője sem, akivel a néző azonosulni tudna. Jelen esetben ez az állítás egyáltalán nem helytálló, mivel a Zöld hentesek összes szereplője antipatikus, sőt megkockáztatom, undorító alak, de mivel itt nem azonosulni akarunk velük, hanem gonoszul kiröhögni őket, ezért erre szerencsére semmi szükség. A Mads Mikkelsen alakította férfi rondán kopaszodik, szinte másról sem tud beszélni a húson kívül, és borzasztóan kapzsi, míg a társát játszó Nikolaj Lie Kaas állandóan lábon rúgja azt, akire mérges, és a nyereség reményében kómában lévő testvérét is lekapcsoltatja a lélegeztető gépről. Ebben a dán kisvárosban senki sem százas.
Summa
Jensen nem véletlenül az egyik legígéretesebb dán direktor. Kiváló ritmusérzékkel rendelkezik, aminek köszönhetően a poénok mind ütnek, ráadásul úgy használja fel a Delicatessen erényeit, hogy közben a filmje mégsem hasonlít a Jeunet-Caro páros klasszikusára. Mindezek tetejébe a végén még egy egészen gonosz fordulattal is megajándékoz bennünket, amivel az abszurd csúcsáig járatja a cselekményt, sőt még egy kifordított hollywoodi happy endet is kapunk tőle.
Kiknek ajánljuk?
- Húsimádoknak.
- Akik vevők az abszurd, fekete humorra.
- Hentessegédeknek.
Kiknek nem?
- Vegetariánusoknak.
- Akik semmi vicceset nem tudnak elképzelni a kannibalizmus kapcsán.
- Érzékeny gyomrúaknak.
8/10
