[img id=524166 instance=1 align=left img]Könnyed légkörben mutatták be múlt héten Dr. Csernus Imre új kötetét a sajtónak, bár a könyv témája nem épp súlytalan: arra a pszichés szituációra javasol megoldásokat, amikor képtelenek vagyunk kievickélni a saját poklunkból. 

Önismereti kötet, amely a legnagyobb kétségeinkből és fájdalmainkból próbál kirántani minket. 

Mindehhez az Y generáció, vagyis a mai huszonévesek több képviselője volt a minta, akik közül az egyik alany, Gerzson, a sajtóreggelin is részt vett , és a szerzővel való izgalmas, közös alkotómunkáról számolt be.

Mint a szerző elmondta, őt a talpra állás folyamata érdekelte a könyv megírása közben és azok az akadályok, amelyeket el kell hárítanunk a kiúthoz.

Említetted a bemutatón, hogy a függés, a „kell” és a „muszáj” megszüntetik a szabadságunkat. Pár éve leszoktál, most láttam, hogy újra cigarettázol. Te például, ha dohányzol, akkor szabad vagy?

Igen, szabad vagyok. Az, hogy dohányzom, nálam csak annyit jelent, hogy szeretem a cigaretta füstjét és aromáját, nincs mögötte semmilyen lélektani rejtély. Amikor pár éve leszokóban voltam, úgy éreztem, hogy káros a dohányzás számomra, ezt ma is fenntartom, ma is viselem ennek felelősségét, viszont szeretek dohányozni, ennyi az egész.

Új könyved részben a kiútról, részben az Y generációról szól. Melyik volt az eredeti könyvötlet és miért érezted szükségesnek, hogy az Y generációról írj?

Rengeteg fiatallal találkozom nap mint nap, részben a Győri Fociakadémián, ahol tanítok, részben az előadásaimon. Azt vettem észre, hogy bár megfogalmazzák a problémáikat és a beszélgetéseink során rendkívül elevenek, rugalmasak, de nagyon sok alapvető kérdéssel nincsenek tisztában.

Szeretik önmagukat, de nincs meg az a határ, hogy meddig lehet szeretni önmagunkat. Mindent agyból magyaráznak, ám miközben racionálisan abszolút felkészültek, a nagy lendületükben nem hallgatnak a belső hangokra. Arra az első ösztönös érzésre gondolok, amelyet én a szív hangjának neveztem el.

A fiatalok tehát nagyon ellentmondásosak, mert céltudatosak, ugyanakkor elfogadják a mindennapi magalkuvásokat is, és közülük sokan opportunisták. Elképesztően sokan használják a „kell” szót, észrevettem, hogy lazának látszanak, mégis görcsösek. Majd rájöttem arra, hogy már fiatalon sokkal több pszichotraumát hordoznak magukban, mint azt a gyorsaságukból vagy hárításukból feltételezhetnénk. Miközben szépnek és csinosnak, úgymond trendinek tűnnek, éppúgy dolgoznak bennük ugyanazok a félelmek, amelyek a szüleikben. Ezért keltették fel az érdeklődésemet.

Lehetséges, hogy a rendszerváltás környékén született generáció örökölte a szülők nemzedékétől a kilencvenes évek úgynevezett rendszerváltási traumáját?

Nem öröklődésnek nevezném, hanem inkább eltanulásnak, szocializációnak. Ezt a terhet a szülők rakták rájuk, de szerintem mindez független a rendszerváltástól. Hiszen ez a dolog így működik évszázadok óta.

[img id=524163 instance=1 align=left img]Én is látom például, hogy rengeteg szülő a saját frusztrációját, az elégedetlen életét akarja kivásárolni a gyerek sikeres pályafutásával. A gyerek pedig áhítozik arra, hogy a szülei szeressék őt, így mindent megtesz azért, hogy ennek az általuk támasztott képnek megfeleljen, és inkább ketté töri magát. 

Így viszont nem tud igazán hosszú távon érvényesülni és sikereket elérni, egy idő után rettenetesen traumatizálódik és fellázad. Közben persze a szülő is traumatizálódik, mert a gyermeke sikertelenségét látva ismételten konfrontálódik azzal, hogy ő egy lúzer.

Azt gondolom, hogy a mai ember hihetetlenül vágyik a sikerre, anélkül, hogy önmaga belsejét megfelelően csiszolná. Ez így nem működik. Ez lehetetlen.

Amikor a kiútról beszélek a könyvben, akkor az érzelmi intelligencia fejlesztéséről beszélek, a félelmek megoldásáról, a kisugárzásról, a hitről. És persze az önismeretről, hiszen ez a könyv egy kulcs az önismerethez. Az Y generáció, ahogy az X is, sőt minden emberi lény, feltűnik ebben a könyvben, az Y csak egy szelete az írásoknak.

Ezekre a szeletekre épül a könyv szerkezete, a különféle saját belső poklokra, a pokol köreire. Az emberek hazugsága és önbecsapása évszázadok óta tart, nem köthető a rendszerváltáshoz. A búval bélelt lelkiállapot, az ármánykodás, az irigység, nem mai mentalitás, hanem évszázados probléma.

A megalkuvásra visszatérve: szerinted ma Magyarországon, amikor az életben maradásunk érdekében állandóan meg kell alkudnunk, létezhet egyáltalán valódi szabadság a megalkuvásoknak ebben a hálójában?

Az öntudatlan és a tudatos megalkuvás között óriási a különbség. A tudatos megalkuvás az, amikor tudatosan nyelem a mérget és én vagyok a felelős azért, ha széttöröm magam és kudarcot vallok egy szituációban. Ezért fontos meghatározni, hogy mennyi időt vagyok képes eltölteni még ebben a megalkuvásban. Közben pedig, amíg megalkuszunk, már kereshetem a megfelelő kiutat, az új lehetőségeket.

[img id=524171 instance=1 align=left img]Ráadásul a megalkuvás és az alkalmazkodás között is hatalmas a különbség. Az alkalmazkodás az, amikor mindkét fél kölcsönösen enged, a megalkuvás viszont egyirányú folyamat, ahol van egy alattvaló és vele szemben egy terrorista. Nagyon fontosak a nüanszok a szóhasználatban.

Rengeteg önismereti könyv jelenik meg, nehéz eligazodni a kínálatban. Ha az új kötetedet ajánlanád az olvasóknak, mit mondanál, mi különbözteti meg a többi kiadványtól?

Nagyon sok visszajelzést kapok az olvasóimtól. Leírják és elmondják, hogy sokat segítettek a könyveim az önismeretük megteremtésében. Részben tehát nem is kell ajánlanom az új kötetet, hiszen szerencsére aki akarja, úgyis megveszi.

De ha mégis ki kellene emelnem valamit, akkor az az írásmód egyszerűsége. Nagyon kevés könyvben láttam leírva ilyen egyértelműen és tisztán azokat a kérdésfelvetéseket, tanácsokat és ajánlásokat, amelyeket megfogalmazok a könyvben. 

Azt hiszem ez a célravezető, tiszta és őszinte beszéd az, amiben különbözik a könyvem a többi önismereti kiadványtól.