Talán nem túlzok, ha azt gondolom Rob Marshall egy újabb Oscar esélyes filmet szeretett volna készíteni, csak azt felejtette el, hogy kétszer ugyanazért nehezen adják oda a díjat.
Parádés szereposztás és egy rendkívül sikeres Broadway musical az alapja annak a Kilenc című filmnek, mely egy híres olasz filmrendezőről Guido Contini-ről szól. De hiába játszik jól Penélope Cruz, Nicole Kidman, Sophia Loren vagy éppen Fergie a 112 perc egyszerűen három órának tűnik és már-már azon gondolkozunk, eddig miért nem mentünk ki a teremből. A végén persze rájövünk, hogy talán mégis megérte megnézni.
A film menete rendkívül egyszerű. Egy kis cselekmény, majd egy musical, majd megint egy kis cselekmény. Azok, akik nem éppen lelkesednek a műfajért epedezve várják, hogy végre egy újabb cselekmény történjen, amelyet megint 5-6 perc unatkozás követ. Ráadásul a bugyuta szövegű dalok néha kifejezetten idegesítőek. Mindenesetre nem kívánom megbántani a musical rajongókat, végül is ez a film elsősorban nekik készült. Az viszont tény, hogy ezt a kettőt nem tudták jól összekapcsolni és mintha két külön filmet látnánk.
Történetét tekintve eléggé céltalanul indul a film, de a végére szerencsére összeáll mit is akar mondani. Hiába Guido Olaszország egyik leghíresebb rendezője, legbelül még mindig gyerek. Ráadásul még szexmániás is. Van egy szép tehetséges felesége, de ezen kívül még tart egy barátnőt és a többi színésznőt se veti meg. A probléma ott kezdődik, hogy ezek a nők beleszeretnek és Guido ezt már nem tudja kezelni.
Kissé az volt az érzésem a film nézése közben, hogy az egész egy nagy olasz országimázs propaganda. Szép nők, szép tájak, kedves emberek, holott a Gomorra vagy az Il Divo óta tudjuk Olaszország sem éppen a mennyország.
4/10 pont
