A harmincas évek Los Angelesében, egy olcsó hotel földszinti szobájában az olasz származású Arturo Baldini ihletre vár. Vágya, hogy kiteljesítse írói tehetségét egy rohamosan fejlődő országban. Sok hasonló sorsú első generációs bevándorló igyekszik megtalálni a szerencséjét a kaotikus új világban. Nem is olyan meglepő, hogy a sorstársak barátként vagy ellenségként egymásra találnak, esetleg szerelmesek lesznek. Camilla Lopezt, a mexikói felszolgáló hölgyet profánabb vágyak hajtják, mint a művészi ambícióktól fűtött Arturo-t: minél gazdagabb férjet találni, és a zűrös múltját hátrahagyva felszívódni Amerikában. Igaz, spanyolos hangzású neve, olajos barna bőre, hollófekete haja (no meg az örökké lázadó természete) nem teszi ezt könnyűvé. Ennek ellenére a két személy sorsa egybefonódik, ugyanakkor szerelmük csak gátja a minden áron való beilleszkedési vágyuknak. "Bárcsak hívnának Jonesnak, vagy Williamsnek!" - sóhajt fel egy ponton az ifjú Baldini.
A film rövidebb, hosszabb epizódok váltakoznak: az írói ihlettelenség keserves, sötét órái az elragadtatott alkotás és a szerelem, lángoló, szenvedélyes pillanataival kerülnek szembe. A cselekmény hátteréül a korabeli Amerika tipikus képei szolgálnak. Nyüzsgő, még fabódékból összetákolt városok utcái, a füstös szalonok belseje, az üde "Long Beach", vagy éppen a puszta közepén lomhán forgó szélkerék, mindez kellemes pasztel színű képi világban tárul elénk. A sztorira már kevesebb gondja volt a megbízható hollywoodi mesternek, Robert Towne-nak; nem kapunk többet a már jól ismert, Amerika születése-típusú sztereotípáknál. Salma Hayeknek pedig egyre nehezebb a szenvedélyes latinát hoznia, illetve nagyon is rutinosan szenvedélyes, amivel sajnos egyúttal hitelét is veszti, az egyébként még mindig gyönyörű karaktere. A cselekmény középpontjában álló író Colin Farrel alakításában igazi megszállott művésszé lesz; kár, hogy éppen egy izgalmas történeteket kiagyaló figura karrierjét nem sikerült érdekesebben elmesélni.
